A pogányok még az ördögöt űzték a csengővel

---

Debrecen – Tudjuk, mit jelképez a fenyő? Az alma, a dió? A csillagszóró? Vagy mi köze a narancsnak a karácsonyhoz? A Dehir.hu cikkéből kiderül.

---

A karácsony tele van jelképekkel. Tudjuk, hogy nem létezik töltött káposzta nélkül, hogy fát kell ilyenkor állítani, csengettyűt rázunk meg, és csillagszórót, illetve gyertyát gyújtunk. De már az nem biztos, hogy mindenki fel tudja sorolni, honnan erednek ezek a szimbólumok, s mit jelentenek.

Kezdjük a fánál. Az örökzöldeket már a kereszténység előtt is mágikus tulajdonságokkal ruházták fel. A kereszténység viszont mint az örökkévalóság szimbólumára tekint rá, melynek háromszög alakja a szentháromságra is utal.

A fát nem mindig úgy ékesítették, mint manapság. Diót, almát, szalmából font díszeket, illetve szalagokat aggattak rá. Ha alma kerül a fa alá, ez kicsit a hagyományos, régi karácsonyokra is utal. Meg a tudás fájára is persze, hiszen az Édenkertből kiűzetett ember a tudás fájának gyümölcsét, az almát szakította le. S ha már a tudásnál tartunk: a dió a bölcsesség jelképe (is).

Ma a fa díszítésekor többek között gömböket, szaloncukrokat, csillagot használunk. A gömbök a bolygókra utalnak, míg a fa tetejére elhelyezett csúcsdísz magára a betlehemi csillagra, ami Jézus érkezését is jelezte. A csillagszóró is ezt idézi – míg a gyertya magát Jézust. Az égitestek világa másképpen is megjelenik a jelképek sorában: az ezüst díszek a Holdra utalnak, ami a nőiség szimbóluma, az aranyak pedig a Napra. A piros a termékenység és az az élet színe, a fehér pedig a tisztaságot és a havat egyaránt idézi.

Érdekes, hogy kerül narancs a fa alá, illetve a karácsonyi ünnepkör kellékei közé. Környezetünkben kérdezősködve olyan verziókat hallottunk, hogy a narancs utal Jeruzsálemre, illetve magára Jézusra is. A valóság ezzel szemben az, hogy ez a szokás Angliából terjedt el, ahol már a 16. században naranccsal díszítették az asztalt, illetve narancsból főztek likőrt. Ne feledjük el: a britek ekkor már javában építették gyarmatbirodalmukat, tehát nem volt elérhetetlen számukra ez az egzotikus gyümölcs. Másrészt meg a ködös Albionban eleve gyógyító hatást tulajdonítottak a narancsnak. Magyarországon a narancs pár évtizede még drága luxuscikknek számított, amiből legfeljebb egy-másfél kilót vehettek az emberek: hogyne került volna elő ezen az ünnepen, amikor minden család igyekezett minél jobban kitenni magáért.

Visszatérve a fára, szót kell ejteni a szaloncukrokról, melyeket az utóbbi hetekben több alkalommal felemlegettünk már a Dehir.hu-n. Ez a hagyományos édesség eredetileg Franciaországból származik, és megjelenésével az angyalokra utal. S ahogy ma már nem mindenki teszi fel a szaloncukrokat a fára, a csengőt sem mindenki az ágakra akasztja: gyakran ezt is a fa mellé, alá helyezzük el. A csengettyű hangja nem csupán arra szolgál, hogy becsalogassa a gyerekeket, lehet jönni, megérkezett az ajándék. A hagyomány alapján a démonokat és ördögöket is elűzte – még a pogány időkben.

Innen pedig egy ugrás oda, hogy a karácsony bár a kereszténység legnagyobb ünnepe, de Krisztus születése előtt is jeles napnak számított. Ma ismert szerepe egyébként a reformáció hatására erősödött meg, igazából a 16. századtól indult el azon az úton, hogy olyanná váljon, amilyennek ma ismerjük.