„Egy sima többségi választási rendszerben csak Fidesz-KDNP-s politikusok ülnének a parlamentben”

---

Debrecen – Milyen a hazai választási rendszer? Nagyságrendileg hány szavazat megszámlálása zajlik a választás utáni napokban? Mit jelent a kétharmados felhatalmazás? Interjú Tóth-Matolcsi László politológussal.

---

Választott az ország, a Fidesz-KDNP zsinórban negyedjére győzött. Tóth-Matolcsi László politológussal a háttérről, a választási rendszer sajátosságairól és a kétharmados felhatalmazásról beszélgettünk.

Dehir: A jogszabály április 9-ig ad határidőt arra, hogy a választási bizottságok megállapítsák az egyéni választókerületek eredményét. Mi ennek az oka? 

Tóth-Matolcsi László: Ez alapvetően abból adódik, hogy vannak olyan szavazatok, amelyeket nem számolnak meg azonnal a választás napján, a szavazás lezárulását követően. Amit meg tudnak számolni, azok az adott szavazókörben regisztrált választók által a választás napján leadott szavazatok. Vannak viszont az úgynevezett levélszavazatok, amelyeket a magyar állampolgársággal, de magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok adtak le, másfelől a nem a lakcímük szerinti szavazókörben átjelentkezéssel szavazó választópolgárok szavazatai, illetve a külképviseleteken leadott szavazatok. Ezeknek a Magyarországra történő eljuttatásához és megszámlálásához eltérő határidők állnak rendelkezésre, de mindegyik a választás napját követő napokra esik.

A törvény úgy rendelkezik, hogy a külképviseleteken leadott szavazatokat legkésőbb a választás napját követő negyedik nap éjfélig kell eljuttatni a Nemzeti Választási Irodához, és megszámlálásukra ezután kerül sor. A külhoni magyar állampolgárok által leadott levélszavazatokat pedig legkésőbb a választást követő hatodik napig kell átadni a kijelölt szavazatszámláló bizottságnak, majd azokat a kijelölt 106 szavazókörben leadott szavazatokkal összekeverve számlálják meg. A magyarországi szavazókörökben átjelentkezéssel szavazók által leadott szavazatokat szintén a kijelölt szavazókörök szavazataival összekeverve fogják megszámolni.

Így áll elő az a helyzet, hogy a választás napján megszámolt szavazatok nem egyenlők az összes leadott szavazattal, ennyiben félrevezető az a feldolgozottsági adat is, amit a Nemzeti Választási Iroda honlapján láthatunk, mert ez nem az összes leadott szavazatra értendő, csak a magyarországi szavazókörökben leadott szavazatokra. Jelen állás szerint a külképviseleteken regisztrált 65 ezer szavazóból több mint 57 ezer részt is vett a szavazáson, ami legalább ennyi szavazatot jelent, illetve van 316 ezer levélszavazat, amelynek nagy részét már megszámolták, de még nem az összeset.

Ha ehhez hozzávesszük annak a 106 szavazókörnek a szavazatait, amelyeket ezekkel összekeverve fognak megszámolni, plusz az átjelentkezettek által leadott voksokat is, ez azt jelenti, hogy

nagyságrendileg 4-500 ezer szavazat megszámlálása zajlik még a választás utáni napokban.

A törvény értelmében a listás szavazás végső eredményét legkésőbb a szavazást követő 19. napig kell kihirdetni, ez jelen esetben április 22-e.

Dehir: Majdnem egy hétről van szó, lényegében változhat ez alatt a végeredmény?

Tóth-Matolcsi László: A mandátumok elosztásáról a választásokat követő nap kiadott adat csak a pillanatnyi helyzetet tükrözi, ez a fent említett szavazatok megszámlálása után még változhat, akár 2-3 parlamenti hely sorsa is módosulhat a napokban (azaz ennyivel lehet több mandátuma akár a Fidesz-KDNP szövetségnek, akár az ellenzéki összefogásnak).

Dehir: Mit jelent ez a kétharmad a kormányzó erők számára? 

Tóth-Matolcsi László: A kétharmados felhatalmazás a jelenlegi kormányzó erők szempontjából fontos megerősítés. Egyrészt erős legitimációs hatása van, azaz bátran hivatkozhat a kormány arra, ha egy egyesült ellenzékkel szemben is ilyen eredményt tudott elérni, az valóban jelentős társadalmi támogatottságot jelez. Másfelől, a kétharmados többség lehetővé teszi a közjogi és politikai rendszer lényeges elemein történő változtatásokat (például alkotmánymódosítás), és nem utolsó sorban nagyon hatékony kormányzást biztosít, mert még akkor sem kell az ellenzékkel alkudozni, ha kétharmados törvényt akar módosítani a kormánytöbbség.

Van ugyanakkor egy nagy veszélye is ennek a felhatalmazásnak a jelenlegi helyzetben. Az elmúlt 12 évben ugyanis, amióta a jelenlegi pártszövetség kormányoz, tulajdonképpen minden körülmény kedvezően alakult számukra. A világgazdaságban volt egy fellendülés (konjunktúra), rengeteg európai uniós forrás érkezett és a magyar nemzeti jövedelem rekord nagyságban tudott bővülni. E mellett jelentősen nőttek a bérek, főleg a magánszektorban. Ez a helyzet viszont most alapvetően megváltozott, az infláció emelkedése rekordokat dönt, a nyersanyagok és az élelmiszerek drasztikus drágulása várható. Ráadásul

kezd kialakulni egy olyan válság, amivel az 1970-es, 1980-as években már egyszer szembesültek a nyugat- és kelet-európai országok, a „stagfláció”, amikor a magas inflációhoz a gazdasági növekedés lassulása társul, és amiből nehéz jól kilavírozni a gazdaságot.

A kormány így igen kritikus időszak elé néz, főleg a gazdasági kihívásokat tekintve, nem beszélve arról, hogy a nemzetközi politikai környezet sem kedvező, ugyanis a magyar kormány némileg elszigetelődött az utóbbi időszakban, és még olyan régi szövetségeseitől is távolabb került, mint a lengyel Jog és Igazságosság Párt (alapvetően az Oroszországgal kapcsolatos magyar álláspont miatt). Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a radikális jobboldali erők térnyerése is elmaradt (akikkel a magyar kormánypártok jó kapcsolatokat tartanak fent), azt látjuk, hogy jelentősen beszűkült az a mozgástér, amelyen belül a magyar kormánynak lavíroznia kell. Így a kétharmad áldásból könnyen átokká is válhat, amennyiben a kormányzásért viselt felelősség a kormányzópártok vállán nyugszik, ha tehát nem sikerül a gazdasági-politikai válságot jól kezelniük, akkor ezért a teljes felelősség is őket fogja terhelni.

Dehir: A magyarázatok és a felelősök keresése közben időnként elhangzik az is az ellenzéki oldalról, hogy a Fidesz azért győzött, mert a hazai választási rendszer nekik kedvez. 

Tóth-Matolcsi László: Ami a választási rendszert illeti, ez egy összetett kérdés. A 2010-es választások idején még az a választási rendszer volt érvényben, amit 1990-ben alakítottak ki, és amely egy klasszikus vegyes rendszer volt, azaz volt egy többségi és egy arányos oldala is, de az utóbbi volt az erősebb. Lényegét tekintve arról szólt az a rendszer, hogy lehetőleg egyik párt se tudjon feles, főleg kétharmados többséget szerezni a parlamentben. Ilyen körülmények között valóban nagy bravúr volt akkor a Fidesz számára a kétharmados győzelem, bár ebben az azt megelőző kormányokkal szembeni elégedetlenség legalább ennyire benne volt.

Azóta viszont módosult a rendszer, és bár a vegyes jellege megmaradt (azaz van egy többségi oldala – ez az egyéni jelöltekre történő szavazás, és van egy arányos oldala – ez a listás szavazás), de a többségi oldala lényegesen erősebb lett.

Eleve 106 képviselő kerül be többségi ágon a parlamentbe és 93 arányos, tehát listás ágon. Ráadásul megszűnt a kétfordulós rendszer (így a pártok nem tudnak a két forduló között egyezkedni, megállapodásokat kötni, visszalépni egymás javára), illetve az egyéni jelöltekre történő szavazásnál is a klasszikus többségi elv érvényesül – azaz aki a legtöbb szavazatot kapja, az viszi a mandátumot (akkor is, ha csak egy szavazattal nyert). Ez a rendszer nyilván a nagy pártoknak kedvez, sőt, tulajdonképpen a legnagyobbnak, de ez nem jelenti azt egyébként, hogy ne lehetne akár legyőzni mondjuk a Fideszt a saját rendszerében. Ha ugyanis össze tudna állni vele szemben egy hozzá képest akár minimális többséggel rendelkező párt vagy szövetség, akkor a többségi rendszer sajátosságai miatt verhető lenne a jelenlegi kormánypárt ebben a rendszerben is.

Dehir: Ehhez képest angliai választások során csak egyéni választókerületekben van lehetőség szavazásra, és az egyéni körzetekben a győztes mindent visz elve érvényesül. 

Tóth-Matolcsi László: A választási rendszer soha nem önmagában szemlélendő, mert mindig erősen összefügg a közjogi rendszer, a pártrendszer és a politikai rendszer sajátosságaival is. Magyarországon például a rendszerváltáskor nem lett volna indokolt egy angliaihoz hasonló sima többségi rendszer kialakítása. Az ottani rendszer ugyanis alapvetően kétpártrendszerrel működik jól, ahol az egyik párt kormányon, a másik ellenzékben van. A magyar pártrendszer viszont 1990-ben egy klasszikus többpártrendszer volt, két nagy, több közepes és pár kisebb párttal. Ilyen körülmények között egy sima többségi rendszer rendkívüli mértékben torzította volna a pártok közötti erőviszonyokat és így a választói akaratot is, hiszen csak két-három pártot juttatott volna a parlamentbe. Ugyanez igaz 2010 után is, amikorra a pártrendszerünk ugyan átalakult és egy domináns párt van benne, sok kisebb, illetve törpepárttal.

Ha a 2010-es választásokat sima többségi rendszerben bonyolították volna le, akkor az utána következő ciklusban lényegében csak Fidesz-KDNP-s politikusok ültek volna a parlamentben, leszámítva két-három ellenzéki vagy független képviselőt, akik tudtak nyerni a körzetükben.

Így az igaz ugyan, hogy a jelenlegi rendszer még mindig jobb az ellenzéki pártok szempontjából, hiszen listáról is tudnak képviselőket bejuttatni a parlamentbe. Ugyanakkor, ha sima többségi rendszer lenne, az elég durván torzítaná a választói akaratot, hiszen a nem a Fidesz-KDNP jelöltjeire és listáira szavazó közel kétmillió választópolgárnak semmilyen képviselete nem lenne a parlamentben. Ne feledjük, listán a Fidesz (jelen állás szerint) 54 százalékot szerzett, az ellenzéki szövetség pedig 34-et. Úgy valósulhat meg tehát az arányos képviselet, ha ennek a 34 százaléknak (plusz az egyéni körzetekben ellenzéki jelöltekre szavazóknak) is van parlamenti képviselete.

Dehir: Mint szakértő mit vár az előttünk álló kormányzati ciklustól?

Tóth-Matolcsi László: Személy szerint úgy látom, hogy válságkormányzás következik, a fentebb említett gazdasági és politikai kihívásokat kezelnie kell a kormánynak, méghozzá igen gyorsan, különben nem fogják tudni jelentős lakossági megszorítások nélkül átvészelni ezt az időszakot. Ehhez azonban nem csak jó gazdaság-politikai döntések szükségesek, hanem a nemzetközi politikában is változtatnia kell a kormánynak eddigi politikáján. Én azt gondolom, hogy az Európai Unióval mindenképp igyekszik majd a kormány (ha retorikájában nem is, de a színfalak mögött) együttműködőbb pozíciót felvenni, hiszen jelentős uniós forrásokhoz való hozzájutásunkat könnyítheti ez meg. Javítani kell az utóbbi időben a V4 országokkal (csehek, szlovákok, lengyelek) kissé elhidegült kapcsolatokon is, hogy Magyarország nemzetközi elszigeteltsége csökkenjen, mozgástere bővülhessen. Illetve, meglátásom szerint, a kormánynak a belpolitikai helyzetét is érdemes lenne konszolidálnia azzal, hogy tárgyalóképesebbnek mutatkozik az ellenzéki pártokkal szemben, ez egyébként érdeke is, ha nem akarja, hogy egy esetleges elhúzódó és rosszul kezelt gazdasági válságért csak rajta verjék el majd a választók a port 2026-ban.