Magyar matematikus kapta a matematikai Nobel-díjat

---

Oslo – Abel-díjban részesült Szemerédi Endre matematikus, az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének, valamint az egyesült államokbeli Rutgers Egyetemnek a tudósa, akit idén március 15-e alkalmából Széchenyi-díjjal tüntettek ki.

---

A Norvég Tudományos Akadémia Szemerédi Endrét a diszkrét matematikához és az elméleti számítógép-tudományhoz való fundamentális hozzájárulásáért, valamint az additív számelmélet és ergodikus elméletre gyakorolt „mély és tartós” befolyása elismeréseként részesítette a matematika Nobel-díjaként számon tartott Abel-díjban – jelentette be Nils Christian Stenseth, a Norvég Tudományos Akadémia elnöke.

Mint a díjbizottság közleményében olvasható a magyar matematikus május 22-én Oslóban, Norvégia uralkodójától, V. Harald királytól veheti át az elismerést. Az Abel-díj, amely kimagasló matematikai eredmények elérését, alapvető matematikai problémák megoldását, új technikák és alaptételek kidolgozását, új kutatási területek megalapozását jutalmazó nemzetközi elismerés, 6 millió norvég korona (229 millió forint) pénzjutalommal jár.

Szemerédi Endre 1940. augusztus 21-én született Budapesten. Az ELTE Természettudományi Karán matematikusként végzett 1965-ben. Az MTA Matematikai Kutatóintézetének tudományos munkatársaként, később főmunkatársaként, tudományos tanácsadójaként dolgozott, majd kutatóprofesszori megbízást kapott.

Az 1980-as évektől több amerikai egyetemen volt vendégkutató és vendégprofesszor, 1990-ben a Rutgers Egyetem számítógép-tudományi tanszékén kapott egyetemi tanári megbízást. 1970-ben Moszkvában védte meg a kandidátusi, később Budapesten az akadémiai doktori értekezését. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1987-ben rendes tagja lett.

Kutatási területe a kombinatorika, a számelmélet és az algoritmuselmélet, nevezetes eredménye Erdős és Turán sejtésének bizonyítása. Szemerédi Endre a Rényi-díj (1973), a Pólya-díj (1975), az MTA Matematikai Díj (1978) és az Akadémiai Díj (1979) után rangos nemzetközi díjakat is magáénak mondhat. 2008-ban ítélték oda neki az amerikai Leroy P. Steele-díjat és a svéd Rolf Schock-díjat, 2010 óta tagja az Amerikai Tudományos Akadémiának (American National Academy of Sciences).

Szemerédi Endre: Az elismerés a diszkrét matematikának szól

Budapest – Nagy öröm és nagy megtiszteltetés az Abel-díj, de úgy tekintem, hogy ez az elismerés nem feltétlenül nekem szól, hanem a diszkrét matematikának és azon belül is a magyar diszkrét matematikának és általában a hazai matematikának, valamint azoknak a matematikusoknak, akik hasonló területen dolgoztak – hangsúlyozta Szemerédi Endre az Abel-díj kapcsán az MTI-nek.

Azzal kapcsolatban, hogy az Abel-díj hol van a magyar matematikus által elnyert rangos elismerések sorában, Szemerédi Endre kiemelte: „az Abel-díjat matematikai Nobel-díjként reklámozzák. Mindig, ha valaki a matematikusok közül valamilyen díjat kap, azt Nobel-díjnak hívja. Én nem hívnám annak.” Hozzátette: a Leroy P. Steele-díjnak, amelyet 2008-ban nyert el, legalább ekkora a rangja, csak „nincs annyira reklámozva”.

Mint a matematikus elmondta, évente kilenc hónapot tölt Magyarországon és három hónapot az Egyesült Államokban, és még néhány évig folytatja a kétlaki életet. „Azért magyarnak tekintem magunkat” – hangoztatta Szemerédi Endre, aki magyarországi munkája mellett több mint két évtizede párhuzamosan az amerikai Rutgers Egyetem számítógép-tudományi tanszékén is tevékenykedik egyetemi tanárként.

Az Abel-díj

Az Abel-díjat Niels Henrik Abel (1802-1829) norvég matematikus emlékére alapították. Abel kivételes tehetségű és gondolkodású matematikus volt, aki kimagasló eredményeket ért el a sorok, az algebrai egyenletek, valamint az elliptikus és hiperbolikus függvények elmélete terén. Az algebrai egyenletek vizsgálata közben lerakta a csoportelmélet alapjait: a kommutatív csoportokat róla nevezték el Abel-csoportoknak.

1824-ben Abel – az olasz Paolo Ruffini hasonló tárgyú munkáját nem ismerve – bebizonyította, hogy az általános ötödfokú egyenlet csupán a négy alapművelettel és gyökvonással nem oldható meg. Bár nevét több matematikai fogalom és tétel viseli, a szakmai elismerést nem érhette meg: 27 éves korában bekövetkezett halála után két nappal érkezett meg a levél, amelyben professzornak hívták meg a Berlini Egyetemre.

Abel születésének századik évfordulóján, 1902-ben hazájában nagyszabású ünnepségsorozattal tisztelegtek emléke előtt, ekkor merült fel a nevét viselő nemzetközi díj megalapításának gondolata. II. Oszkár svéd király támogatásával Carl Stormer és Ludvig Sylow matematikusok kidolgozták ugyan a díj odaítélésének szabályzatát, de a svéd-norvég perszonálunió 1905-ös felbomlása miatta a terv nem valósult meg, a frissen függetlenné vált Norvégia egymagában nem tudta vállalni a kitüntetés anyagi finanszírozását. A gondolatot csak 2000-ben elevenítették fel újra, és egy évvel később Norvégia bejelentette, hogy 200 millió norvég korona alaptőkével létrehozzák az Abel Alapítványt, és a nagy matematikus halálának 200. évfordulójától kiosztják az Abel-díjakat.

Az alapítvány pénzügyeiért a Norvég Tudományos Akadémia által kinevezett öttagú kuratórium felelős, a kitüntetés odaítélésére a szintén az akadémia által kinevezett, neves norvég és külföldi matematikusokból álló öttagú bizottság tesz javaslatot. A hatmillió norvég koronával (mintegy 230 millió forinttal) járó kitüntetést végül 2003-ban ítélték oda először.

Az Abel-díj eddigi kitüntetettjei:

2003: Jean-Pierre Serre (francia)

2004: Sir Michael Francis Atiyah (brit) és Isadore M. Singer (amerikai)

2005: Peter D. Lax (magyar származású amerikai)

2006: Lennart Carleson (svéd)

2007: Srinivasa S. R. Varadhan (amerikai)

2008: John Griggs Thompson (amerikai) és Jacques Tits (francia)

2009: Mihail Leonyidovics Gromov (orosz-francia)

2010: John T. Tate (amerikai)

2011. John Milnor (amerikai)