Mesével is gyógyítják a kicsiket a gyermekhematológián
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.03.13. 11:06 | Frissítve: 2014.03.13. 11:06
Debrecen - Tanulás, mese- és művészetterápiás foglalkozás is segíti a gyermekek gyógyulását a Gyermekhematológiai-onkológiai Tanszéken.
Betegségük alatt több hónapot is eltölthetnek a Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Intézetében a kis betegek. Az olykor fájdalmas kezelések nehézségeit enyhítheti, ha a gyermekek festéssel, rajzolással, vagy bármilyen kézműves tevékenységgel oldhatják belső feszültségeiket.
Miholecz Judit klinikai gyermek szakpszichológus 2009 novembere óta dolgozik a tanszéken, ahol leukémiás, anémiás, hemofíliás, szolid tumorban szenvedő gyermekeket is kezelnek. A gyermekek gyógyulását mese- és művészetterápiás foglalkozás is segíti. A mese azon túl, hogy gondolkodásra, a képzelőerő fejlesztésére ösztönöz, emocionális szinten megtanít valakivel azonosulni, így valamely szereplőn keresztül sokkal könnyebb a gyermekeknek önmagunkról is beszélni. A művészetterápiás foglalkozás segít a szorongást oldani, a kórházi körülmények okozta izolációt csökkenteni, kifejezésre kerülhet mindaz, amit nem tudunk szavakba önteni. A szakember szerint a heti kétszeri foglalkozások alatt a gyermekek az alkotói folyamat révén megélhetik a Flow-élményt, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, belefeledkezik, átadja magát a folyamatnak, és ebben örömét leli. Az alkotások a gyermekek belső világát tükrözik.
- Amikor a gyermekek bekerülnek az osztályra, a szabadságuk korlátok közé szorul. Alá kell vetniük magukat az életük megóvása érdekében a nélkülözhetetlen kezeléseknek, vizsgálatoknak, vagy például egy vérvételnek. Erős a külső kontroll és sok a kötelesség. Ezért a foglalkozásokon mi teret engedünk a szabad akaratnak. Mindig a gyermekek döntik el, mihez van kedvük: mesélni, rajzolni, festeni, beszélgetni – magyarázza a szakpszichológus. Legszívesebben olajpasztellel és vízfestékkel dolgoznak a gyermekek. A szakember pedig azt tanácsolja a szülőknek, hogy gyűjtsék a rajzokat, melyeken keresztül nyomon lehet követni a gyermekek gyógyulási folyamatáA tanszékre sok önkéntes jár, akik társasjátékoznak a kicsikkel, felolvasnak nekik, együtt alkotnak velük. A 21 éves, gyógyszertári szakasszisztensi végzettségű Szabó Mónika is szabad idejében kezdte el látogatni a gyerekeket. Ma már kéthetente kreatív foglalkozásokat szervez számukra. Minden alkalommal más-más ötletes mű kerül ki az ügyes kezek közül. Hol tányért festenek, hol kulcstartót varrnak, máskor képeslapot készítenek, vagy szalvéta technikát használnak a dekoráláshoz. A fiatal lány szerint a gyerekek annyira lelkesek, és olyan sok pozitív visszajelzést adnak számára, ami őt is feltölti.
A hosszú kezelés, lábadozás során a gyerekek nem mehetnek közösségbe, magántanulói státuszba kerülnek. A kórházban Ácsné Engi Mónika és Szilágyi Krisztina kórházpedagógusok tanítják, szükség esetén korrepetálják őket egyéni, ritkán kiscsoportos formában. Ha jobban érzik magukat, a tanszék mesekönyvekkel, rajzeszközökkel, játékokkal felszerelt játszószobájában tanulnak, ha gyengélkednek, saját kórtermükben írják a leckét. A gyerekek félévente, évente záróvizsgát tesznek. Szilágyi Krisztina szerint ez a jól működő rendszer a kórházpedagógusok és a gyerekek közös munkája mellett az iskolával és a szülőkkel való szoros együttműködésének is köszönhető. A tanítónő tagja a Kórházpedagógusok Egyesületének (KOPE) és az Európai Kórházpedagógusok Egyesületének (HOPE). Mint mondja, külföldön sokkal jobban elismerik a segítő szakmát és az önkéntességet, itthon kicsit rögös az út, de a jó csapatnak és a sok alapítványi segítségnek köszönhetően ma már ők is kiváló feltételek között dolgozhatnak.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)