A néprajzos szerint a kölni Hajdú-Biharban is kivégezte a húsvéti népszokást

---

Debrecen – A húsvéti locsolásban a víznek szimbolikus szerepe volt, a kölni viszont kiforgatta kicsit a hagyomány lényegét.

---

Jézus kereszthalálára emlékeztek nagypénteken a templomokban. A húsvéti népszokások közül több még ma is nagyon eleven, több helyen mai is sok tisztelője van a régi hagyományoknak.

Lovas Kiss Antal néprajzkutató a Debrecen Televízió Esti Közelkép című műsorában elmondta,  az egész évkör legszomorúbb pillanata a hívek számára a nagypéntek, az ehhez a naphoz kapcsolódó szokásoknak meghatározó eleme a visszahúzódás és a gyász. Hozzátette, a böjt erőssége is fokozott ilyenkor, a protestáns egyházban szigorú böjt van, míg ezzel együtt a háztájakon a munka tilalma figyelhető meg: nem jöhet szóba például a kenyérsütés, a ház körüli munka sem. A Hortobágyon, Hajdúböszörmény, Hajdúdorog környékén az állatok herélését, bélyegzését azonban ilyenkor végzik el, a néprajzkutató szerint az állatok fájdalma ilyen formában kötődik a megváltó szenvedéseihez.

- Erre az időszakra jellemző a megújulás, az újjászületés-várás, ami nagypéntek után következik be. A legmélyebb pontról lehet föltámadni, jelen van ilyenkor a tisztaság, a megtisztulás szokása, az állatok tisztítása, a rituális mosdatás. Az asszonyok a ház körüli állatokat látják el, a férfiak leviszik a folyóhoz a lovakat tisztítani. Mindez leginkább a 19. század idejére volt jellemző, és a második világháború után már alig fordul elő – emlékeztetett Lovas Kiss Antal.

Mint mondta, a víz tisztító ereje mindenhol, minden kultúrában fontos rituális szerepet tölt be, a megöntözés szimbolikus fogalom, a lányok öntözése a termékenységgel is összefügg, a víz tisztító és termékenység varázsló erejét hangsúlyozza. A néprajzkutató felidézte, hogy nagypéntek estéjén a lányok megpróbálják megjósolni jövendőbelijük személyét, egész nap böjtölnek, este mosakodnak, de nem törölköznek meg, hanem a törölközőt beteszik a párna alá, s aki megtörli őket, az lesz a férjük. Lovas Kis Antal hozzátette, azok a lányok, akik egész évben egészségesek akarnak maradni,  reggel vagy hajnalban úgy mosdanak meg a kútnál, hogy nem beszélnek, visznek is a házhoz a „szótalan vízből”, a család ezt a sonka, vagy a tojás megmosására is használja, ezáltal a víz a szokás útján válhat szenteltté.

Húsvét idején a locsolkodók verseket mondanak, a néprajzkutató szerint azonban ez nem kötődik szorosan a népszokáshoz, a verselés inkább a városi környezetre jellemző, a paraszti kultúrában nem tartozik a jelentős elemek közé, ott a locsolkodás a fontosabb. Lovas Kiss Antal megjegyezte, a húsvéti locsolás arról is szól, hogy a férfiak felnőtt nőknek tekintik a lányokat, akik számára nyilvánvalóvá válik, hogy a fiúk számon tartják őket.

A locsolkodás ugyanakkor meg is oszthatja a társadalom tagjait, van olyan aki szereti, míg mások kifejezetten menekülnek a szokás gyakorlása elől.

- Egy összetett társadalmi közegben nem mindenki locsolkodik, nem mindenki ünnepel ugyanúgy, de vannak, akik tartják a szokást, fontosnak érzik azt, hogy fogadják a locsolókat vagy éppen azt, hogy elmenjenek locsolni. Ez gyakran városi miliőben egészül ki azokkal az elemekkel, a versekkel, amikben megjelennek apró aktuális újdonságok. Ezek egy része humoros, más része profán, vagy pajzán. Archaikusabb közegben elmondott versek ezeknél sokkal fennköltebbek, tisztelet tudóbbak, más közegben, más személynek eltérő jellegű versek hangzanak el. Nehéz megmondani Magyarországon mióta van jelen ez a népszokás – mondta Lovas Kiss Antal.

Megjegyezte, nem mindenhol locsolnak húsvétkor, szláv területeken például nyolc-kilenc ágból font vesszőkorbáccsal ütögetik meg a lányokat, s ehhez hozzáfűzik a megfelelő tartalmakat mint például: „bolhásos ne légy, keléses ne légy, esztendőre frissebb lég"y – mondják a vesszőzők. Különböző technikák léteznek arra, hogy a hölgyek termékenységét elősegítsék.

A néprajzkutató szerint a nyúl szerepe sem hazai vonás, inkább a külföldi mitológiából épült be a a hazai közgondolkodásra. Mint mondta, a 17. század körül az észak-európai területeken még a kakukk, a gólya, a róka jelent meg húsvéti állatként, egyes kutatások szerint azért maradt meg a nyúl, mert a szerepének vannak olyan előzményei, amik korábbi archaikus elemeket tartalmaznak.

- A középkori Bizáncban úgy tartották, hogy a nyúl nyitott szemmel alszik, Jézus-szimbólumként fogták fel, hiszen Krisztus sem aludt el a halálban. De meg lehet említeni a Hold istennő példáját is, aki a germán mitológiában szent állatnak választotta a nyulat, ezzel a nő és a nyúl kapcsolata is megjelenik – mondta Lovas Kiss Antal

Úgy véli, a kölni használata teljesen kivégezte a húsvéti locsolkodás szokását a népi kultúrában, a hölgyek elmenekülnek, mert nem hiányzik nekik az, hogy kölnikkel öntözzék meg őket. A népi hagyomány szerint a legények a vízzel való locsolás után a kedvesükhöz mentek el kölnikkel öntözni, ám manapság a nők többsége már nem vágyik erre az illatos köszöntésre.