Bicskanyitogató események zajlottak Debrecenben

---

Debrecen – Arató, cakli, fejes görbe, körmölő, maskara, náder, szalonnázó. Hallott már ezekről a kifejezésekről? Nem? A kiskésit neki!

---

Első ízben rendezték meg szombaton a debreceni Tímárházban a Kézműves Kések Fesztiválját, amelyre több mint 25, Európa-szerte elismert hazai késkészítő látogatott el több száz remekművével együtt.

Fotók: Nagy Kristóf

A vásárral egybekötött kiállítást Simándi László, néprajzkutató nyitotta meg, aki arról beszélt, hogy megváltozott, „konyhakész” világunkkal egyidejűleg hogyan alakult át a bicskák funkciója. 100 évvel ezelőtt a mindennapi élet egyik létfontosságú eszköze volt a bicska – mutatott rá – manapság viszont csupán kihasználatlan dísztárgyakká, magángyűjtemények darabjaivá váltak. Szerencsére, az utóbbi időben ismét reneszánszát éli a 350 éves múltra visszatekintő késes iparművészet – tette hozzá.

Szavait mi sem igazolta jobban, mint hogy hatalmas kés- és bicskarajongó tömeg gyűlt össze a Tímárház udvarán. Kicsik és nagyok, nők és férfiak egyaránt érdeklődtek az esemény iránt.

Az emberáradat miatt az első órában csak távolról nézegettünk a késes standok felé, a hűvös idő miatt a népzene ütemeire toporogtunk, és mélyet szippantottunk az udvart elárasztó, ínycsiklandozónak ígérkező birkapörkölt illatából, amit a juhász Papp Zsolt készített az iparművészek számára. Két birkát vágott le a fesztivál kedvéért – tudtuk meg tőle:

 – Úgy gondoltam, mind a rendezvény, mind a késes társadalom megérdemli, hogy főzzek nekik egy finom, kunsági módra elkészített ételt – mondta a juhász, aki munkájából adódóan napi szinten használja a bicskáját.

A Tímárházban nemcsak művészi igényességgel megalkotott bicskák és kések, de egy egész fegyverarzenál tárult elénk. A különböző anyagokból és technikával készült vágóeszközök mellett bőrből készített tárgyak (bicskatartó tokok, övek, táskák, pénztárcák, ékszerek) is gazdagították a kínálatot. A késesek és bőrdíszművesek többek között Albertirsáról, Balmazújvárosból, Csongrádról, Fehértóról, Kunhegyesről, Mendéről, Nyíregyházáról, Salgótarjánról érkeztek, de helyi, debreceni iparművészek is szép számmal képviseltették magukat.

A gazdag kínálat láttán egyik ámulatból estünk a másikba, s ezzel úgy tűnt, nem voltunk egyedül.

Az eseményre kilátogató Hadházi Balázs és Gál Attila is vidáman beszélgettek a standok előtt:

 – Jó megosztani egymással a kések és bicskák iránti rajongást… – mesélte Hadházi Balázs – és akár szakmabeli fortélyokat is elleshetünk egymástól – fűzte hozzá Gál Attila, aki maga is iparművész, bőrdíszműves.

Nem volt egyszerű feladat, de a nagy tumultus ellenére sikerült néhány késessel is szót váltani.

A Balmazújvárosból érkező ifj. Papp Zoltán elmondása szerint, belecsöppent a késesek világába, már a nagyapja is ezt a foglalkozást űzte.

Igyekszik haladni a korral, a tradicionális bicskákat új anyagokkal modernizálja: egzotikus fából vagy stabilizált műgyantával töltött markolatú, különböző bicskatípusokat készít, készletében fellelhető: az arató, cakli, cakli extra, maskara és szalonnázó bicska is. Termékeit büszkén mutatta be a nézelődő embereknek. Személyes kedvence az egyenes nyelű arató bicska: az egyszerűsége végett – magyarázta.

A nyíregyházi Pájer Gyula gyerekkora óta rajong a késekért és bicskákért, kovácsnak tanult, díszművekkel foglalkozott, majd egyre nagyobb gyakorisággal készített késeket, bicskákat, mígnem ez lett a fő foglalkozása:  

– Ebből próbálok megélni kisebb-nagyobb sikerekkel – mesélte nevetve. Szénacélból készíti általános, konyhai használatra vagy vadászati célra alkalmas, míves kidolgozású, ugyanakkor a kézzel készítés nyomait is magán viselő késeit és bicskáit.

Barta Enikő és Zsolt, a kunhegyesi férj és feleség nemcsak a magánéletben egészíti ki egymást. Míg Barta Zsolt mindennapi és speciális használatra alkalmas késeket és bicskákat készít, addig felesége a bőrdíszműves vonalat erősíti. Női és férfi pénztárcákat és öveket, ékszereket, bicskatartó tokokat készít különböző stílusban, színben, egyedi megrendelésre, de férjének is gyakran besegít. Sok vásárra és kiállításra járnak termékeikkel:

 – Mindig a kiállítás, vásár stílusa határozza meg, hogy miket viszünk magunkkal. Most például vadász témában gondolkodtunk – árulta el Barta Enikő, akinek a szépen kimunkált ékszerei, táskái, pénztárcái láttán, garantáltan a nők is találtak maguknak elfoglaltságot ezen a „férfias” programon.

De valójában csak a férfiak eszköze a bicska, a kés?

Simándi úgy véli, a válasz egyértelműen igen, mindenesetre nem árt, ha a férfiak párjukat is magukkal viszik a késfesztiválokra, kiállításokra, hogy azok aztán módszeresen lebeszélhessék őket a felelőtlen költekezésről.

A 34 éve késkészítéssel foglalkozó csongrádi Tarjányi József szerint viszont természetesen a nők számára is nagyon praktikus eszköz lehet a bicska:

 – Főként, ha az autóban kell szendvicset készíteni a gyerekeknek – mondta nevetve. Három nővel élek együtt, a feleségemmel és a két lányommal, és mindegyiküknek van bicskája – adta meg a végső döfést.

Férfiasság ide vagy oda, az esemény házigazdája, Simándi László mindenkit arra biztatott, hogy ne csak gyűjtsék, szépségéért csodálják, de használják is a praktikus kis eszközöket, hiszen így lehet életben tartani őket.

Ehhez a célhoz egy lépéssel mindenképp közelebb hozta az embereket az I. Kézműves Kések Fesztiválja, amelyet a népszerűsége okán valószínűleg jövőre is megrendeznek.