A vizek szerelmese: egy 84 méter hosszú hajón szolgál a hajdúböszörményi fiatalember
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2019.03.09. 09:00 | Frissítve: 2019.03.09. 09:06
Hajdúböszörmény, Tangermünde – Milyen esélye van egy alföldi gyereknek arra, hogy matróz legyen? Márkus Dániel nem csak álmodozott a hajózásról. Interjú.
Kamaszként sokak fejében megfordulhat, ha a pályaválasztásról van szó, milyen jó is lenne valami igazán kalandos, különleges munkát találni egyszer. Dékány András regényeit olvasva e sorok írója is gondolt arra annak idején, milyen lenne felkerekedni és elszegődni tengerésznek. A hajdúböszörményi Márkus Dániel azonban nem csak álmodozott: néhány éve nagy döntést hozott – és hajóra szállt.
Dehir.hu: Hogy kerül egy alföldi gyerek a vizek világába? Mikor találta ki, hogy hajózni szeretne?
Márkus Dániel: Mivel több családtagom is a Dunán dolgozik mint hajóvezető, vagy kormányos, nem volt nehéz utánajárni, hogy milyen képesítések szükségesek ehhez a munkához. Szerettem volna változatos helyeken dolgozni, és akkor egy adag kalandvágy is volt a motiváció. Előtte nem sok lehetőségem volt más országokat megismerni, ezen akartam változtatni, és 2015- ben sikerült beszállnom az első hajóra.
Dehir.hu: Mit tanult egyébként? Milyen készségek és képességek kellenek ahhoz, hogy valaki hajós legyen?
Márkus Dániel: Eredetileg kereskedelmet tanultam, aminek nem sok köze van a munkámhoz. Itt is tudni kell csapatban dolgozni, de mellette a stressztűrőképesség is fontos, és a jó erőnlét, mivel sokszor nem nyolc órás munkavégzésről van szó.
Dehir.hu: Most hol szolgál?
Márkus Dániel: Jelenleg téli felújításon vagyunk egy Tangermünde nevű városban, az Elba partján, készülünk a szezonra, amikor jönnek a vendégek. A hajónk 84 méter hosszú, 90 férőhelyes, ami a kisebbek közé sorolható a folyamon. Nyáron az utasokkal Prágába, Hamburgba, Berlinbe, a Balti tengerre, és Bázelbe jutunk el a folyókon és csatornákon.
Dehir.hu: Ez a munka nyilván nem úgy működik, hogy hétfőtől péntekig dolgozik a hajós, aztán jön a szabad szombat és a vasárnap… Hogy néz ki egy átlagos napja?
Márkus Dániel: Mivel a vendégek egy hetes turnusokra szállnak be, mi a hétvégéken is dolgozunk. A napjaink változatosan telnek, az aktuális úticéltól, és időjárástól függ, mi a munkánk, ami lehet kikötés, zsilipelés, alacsony hidak figyelése a vendégek biztonsága miatt, vagy éppen festés, hajómosás, ha jó idő van.
Négy hetet töltünk a munkahelyen, utána két hétre megyünk haza szabadságra.
Dehir.hu: Mennyi volt a leghosszabb idő, amit folyamatosan vízen töltött?
Márkus Dániel: Ha jól emlékszem, két hónap. A tavalyi, illetve ez évi munkarend sokkal jobb, mivel rendelet szabályozza, hogy csak négy hetet lehetünk a fedélzeten..
Dehir.hu: Az állandó utazást, a vízen való ringatózást meg lehet szokni?
Márkus Dániel: Folyón, és csatornákon általában nyugodt a víz, viszont a Balti tengeri részen szoktunk kisebb hullámzással találkozni. Ez viszont még egyáltalán nem megterhelő.
Dehir.hu: És azt, hogy a családtól, a barátoktól szinte folyamatosan messze van?
Márkus Dániel: Nekem szerencsém van a családommal és a barátaimmal, mert
egy hónap munka után ugyanott tudjuk folytatni a társalgást, mintha csak egy napra mentem volna el.
Persze, a hajón is kialakulnak új barátságok, és nem maradnak el a bulik sem. A párkapcsolat szintén nem nehéz, ha mindkét fél részéről megvan a kellő bizalom és türelem.
Dehir.hu: Meddig lehet ezt az életmódot folytatni?
Márkus Dániel: Erre nincs jó válasz. Szerintem ez mindenkinél más, kihez mennyire nő hozzá ez az életmód. Úgy érzem, szerencsés vagyok, mert csapat tagja lehetek, valamennyi kollégám tapasztalt hajós, sok év rutinnal a hátuk mögött.
Dehir.hu: Ha valaki követné a példáját és szeretne vízre szállni, merre induljon el?
Márkus Dániel: Mivel Debrecenben és a megyében nem sok a hajózásra alkalmas víz, akit érdekel ez a pálya, annak Budapesten, illetve a Balatonon érdemes keresni a képzéseket. Többször is indulnak tanfolyamok évente, így mindenki megtalálhatja a megfelelő időpontot, ha matróz szeretne lenni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (1)
Gémesi Gábor
Jó cikk!