Sokan szeretik, de kevesen ismerik igazán a borokat hazánkban

---

Budapest - Jellemző ránk a "márkahűség", de az már kevésbé, hogy a termelőhöz ragaszkodjunk. Sőt, vannak, akik nem ismerik a borvidékeinket sem.

---

A válaszadók 65,5 százalékának vannak kedvenc borai, azok aránya viszont, akik mindig ugyanazoktól a termelőktől vásárolnak, ettől elmarad, csak 35,8 százalék - derül ki az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) legfrissebb kutatásából. A borfogyasztási szokásokról szóló felmérés összefoglalóját a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) közölte az MTI-vel. Az adatokból kitűnik: a megkérdezettek közel kétharmada nem ismeri az uniós oltalom alatt álló eredet-megjelöléseket vagy a földrajzi árujelzővel ellátott magyar borokat. A mintában szereplő személyeknek csak a 8,6 százaléka mondta azt, hogy teljes mértékben kiigazodik a borvidékek, borrégiók között. A válaszolók 40 százaléka nem tudta, hány borvidék van az országban. A megkérdezettek közel egynegyede szerint 32, és csak a válaszolók egyötöde tudta, hogy valójában csak 22. Amikor spontán kellett ilyen a területeket megnevezi, akkor a megkérdezettek alapvetően 5 borrégiót tudtak megemlíteni. A megkérdezettek 78,0 százaléka említette Tokajt, 51,9 százaléka Egert, 40,1 százaléka Villányt, 37,2 százaléka Badacsonyt és 22,5 százaléka Szekszárdot. Többnyire megfeledkeztek például Sopronról, Somlóról, Balatonfüredről vagy a Balaton-felvidékről. A felmérés szerint voltak olyan borvidékek is, amelyek spontán felidézése alacsony volt, de a lista alapján ráismertek. Balatonboglárt például mindössze 11,3 százalék említette meg, de 48,8 százalék felismerte a lista alapján. A térségekre jellemző ismertségi és fogyasztási adatok összehasonlításából az is kiderül, hogy mennyire sikeres egy-egy borvidék kommunikációja és marketingje. A nagy ismertséggel rendelkező vidékek borait nem fogyasztják olyan nagy arányban, mint amennyire ismertek. Emellett azonban számos borvidék van, amelyek borait többen és gyakrabban fogyasztják, mint amennyire ismerték a területet a válaszadók. Ezen bortermelő vidékek kommunikációja nem elég markáns, mert az ismertségük alulmúlja a valós „teljesítményüket” - áll a közleményben. A fizetési hajlandóságot tekintetve a felmérés azt mutatta, hogy az emberek 60 százaléka kevesebb mint 1000 forintot ad ki egy üveg borért. Azok aránya, akiknek ennél egy kicsivel többet, de 2000 forintnál kevesebbet ér egy üveg bor, 28 százalék. A válaszadók tizede ennél is többet hajlandó kiadni egy borért, de 5000 forintnál többet már nem. Ugyanakkor a fizetési kedv javul, amennyiben nem magának vásárol az illető. A válaszadók 43,2 százaléka 1000-2000 forintot, míg 31,4 százaléka 2001-5000 forintot is költ, ha ajándékba veszi a bort. Még a válaszadók kevesebbet költő fele is, akik legfeljebb 1000 forintot hajlandóak kiadni egy üveg borért, ha azt saját fogyasztásra veszik, hajlandóak áldozni az ajándékba szánt borra, és akár 2000 forintot is költenek rá. A közlemény szerint a kutatási eredmények megerősítették a HNT-t abban, hogy a fajták és a borvidékek hatékony kommunikációja nem az egyéni pincészeti megjelenéseken keresztül érhető el, hanem pont fordítva. A közös érdekeken alapuló, egymást erősítő és jól fókuszált marketing segíti az egyes pincészeteket. Erre a gyakorlatra példaként szolgál az osztrák borászati ágazat újrarendeződése, és a sikerét támogató következetes bormarketing - vonja le a következtetést a HNT.