Szusi, tájfun, csárdás – debreceniek sikere Japánban

---

Debrecen – A tájfun egy előadást elmosott ugyan, de A kis gyufaárus lány története óriási sikert aratott. Ahogy Magyarország legfiatalabb dzsesszdobosa és a csárdás is. Japánban turnézott a Debreceni Színjátszó Stúdió: folytatás novemberben, itthon.

---

Japánban járt a Debreceni Színjátszó Stúdió. Pinczés István és társai Andersen meséjének átiratát vitték magukkal szeptember közepén a szigetországba – többek között Tokióba és Tojamába. Hat előadást és két koncertet terveztek, ám egy előadás elmaradt a tájfun miatt.

Miért pont Andersen és miért éppen A kis gyufaárus lány? – kérdeztük a rendezőt. Pinczés István felidézte a tavaszi nagy tragédiát, a cunamit, amelynek több ezer japán gyermek is áldozatul esett. Mint elmondta, Andersen meséjével nekik kívántak emléket állítani. Ember és ember, ember és természet: ezek a kulcsszavak. A dán író klasszikus történetében, melyben a világ által magára hagyott ártatlan gyermek elpusztul a hidegben, könnyű a jelenre ismerni. S hogy ebből mit értettek az ottani nézők? Mindent, mivel a stúdió tagjai japán nyelven adták elő a korokon és kontinenseken átívelő, szívszorító történetet.

A színházi szakembert évtizedekkel ezelőtt magával ragadta a japán kultúra, ha teheti, újra és újra visszatér a szigetországba: Pinczés István ezúttal immár 47. alkalommal járt ott. Nincs egyedül ezzel a vonzalommal, árulta el, ahogy a nyelv ismeretével sem, hiszen a társulat tagja Jámbor József is: a Csokonai Színház művésze Pinczés István szerint nála nem csak jobban beszél japánul, de ír és olvas is ezen a nem éppen könnyű nyelven.

Nem csupán színészek, zenészek is részt vettek az úton. A mese háttérzenéjét mester és tanítványa, Kovács János és Wesser Patrik játszották. A szőke fiatalembert, aki 6 és fél évével ma Magyarország legfiatalabb dobosának számít, elkísérte az édeapja is. Büszkén mesélte a Dehir.hu-nak, mekkora kaland volt ez számukra. „16-án indultunk, s kétszeri átszállás után, 17-én érkeztünk meg Tokióba, majd mentünk tovább Tojamába. Alig foglaltuk el a szállást, máris vittek vacsorázni. 11-kor lefeküdtünk, reggel negyed 7-kor keltünk, utazás, próba, fellépés – s ez így ment hat napon át...” Az ifjú dobtehetség számára óriási élményt jelentett ez az út: az épületek, a nyüzsgés, az emberek kedvessége teljesen elvarázsolta. De még a hazaihoz képest meglehetősen szokatlan koszt is: mindent megevett a fiatalember, árulta el az édesapja, hozzátéve, hogy itthon is bizonyosan fognak időnként szusit enni...

A debreceniekkel tele volt az újság, előadásaikat tévéállomások rögzítették. A program része volt az a workshop is, amit egy japán középiskolában tartottak, a magyar csárdást tanulták a japán diákok Patrik dobjának ütemére. „Úgy tűnik, már körvonalazódik a folytatás, nem kizárt, hogy lesz egy közös produkció egy japán-indiai fiúval (aki most 13 éves)” – tudtuk meg. Wesser Patrik dobol, s erre majd a „kolléga” steppelni fog: ha minden jól megy, ez már márciusban színre kerülhet.

A mostani út gyökerei nagyon mélyre nyúlnak. 30 évvel ezelőtt találkozott a Debreceni Színjátszó Stúdió és a japán Bungiza Gekidan Színház egy színjátszó fesztiválon New Yorkban. A találkozásból folyamatosan működő kulturális kapcsolat lett. A három évtized alatt több mint 1500 japán művész fordult meg Debrecenben, illetve a megye több városában. Tánccsoportok, kórusok, virágkötők, ecsetírás-művészek, szobrászok, festők, költők, népművészek, zenészek, színészek hozták el évezredes kultúrájuk értékeit hozzánk. Látogatásaikat mintegy hatszáz debreceni és hajdú-bihari művész viszonozta. Ennek a három évtizednek igyekeznek emléket állítani a Kölcsey Központba szervezett Iki Iki Tojama! című rendezvény november 5-én.

A jószolgálati koncerten közreműködnek többek között a Debreceni Filharmonikus Zenekar, a Debreceni Mazsorett Együttes és Ifjúsági Fúvószenekar, a Debreceni Színjátszó Stúdió, a Hajdú Táncegyüttes, a Szeredás, a Vojtina Bábszínház, Dánielfy Zsolt, Jámbor József, Horányi László és még sokan mások. A gálaműsort aukció követi, melyen a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesülete és a Kortárs Galéria ajánlott fel műveket. A befolyó összeget jótékony célokra kívánják felajánlani az ottani katasztrófák áldozatainak – ami, mint Pinczés István jelezte, nyilván csak gesztusértékű lehet. De az ilyen gesztusok nagyon fontosak emberek, országok és kultúrák között.