A buszpályaudvar is ideköltözik: az élet az Ispotályban – fotókkal

---

Debrecen – Az 1944-es bombázásokban tönkretett városrész folyamatosan fejlődik, és hamarosan ismét új beruházás ölthet testet itt a leendő közlekedési csomópont révén.

---

A Wesselényi, az Erzsébet és a Salétrom utcák, valamint a Szoboszlói út és a Nagyállomás által is határolt övezetet ezúttal a Homokkerti felüljáró felől közelítettük meg. A villamosfordulóhoz érve máris egy olyan változás fogadott minket, ami a legutóbbi körutunkon még nem segítette a gyalogosokat. Ez pedig az a jelzőlámpás zebra, ami az aluljáró mellett szintén a biztonságot fokozza, és a haladást gyorsítja.

Az Ispotály névadó intézménye egyébként eredetileg a belvárosban működött, és menedékhelyet, szegényházat és betegszobákat is magában foglalt. Boncz László alapította 1529-ben, s a Piac utcai házában működtette. Halála után, 1559-ben a városra szálltak az intézmény jogai, feladatai. Amikor a ferenceseknek el kellett hagyniuk a várost, akkor a mai Dósa nádor téri kolostorukba helyezték át az Ispotályt. 1705-re ezt kinőtték, így az akkor már 150 éves Külső Ispotályba költöztették.

Ma már természetesnek vesszük a CAF villamosokat, pedig a 2013-as ottjártunkkor még valósággal csodaszámba ment a megjelenésük, hiszen a menetrendszerű közlekedésük majd csak a következő esztendő februárjában vette kezdetét. A villamos-végállomás fordulója melletti Nagyállomás első vágányánál szintén tetszetős újdonságok sorakoznak – nevezetesen azok a Debrecennel kapcsolatos kerítésdekorációk, amiket egy közlekedési egyesület és fiatalok készítettek a városról.

Közben kint felszámolták a tartalékvágányt, a rozoga forgalomirányító bódé azonban még megvan a postánál. Kerítés övezi az Ispotály egyetlen megmaradt épületét is, amihez anno óvoda, iskola és szegényház is tartozott. Itt tanult Tóth Árpád (a későbbi költő) is, és mindezek előtt ma emléktáblák is tisztelegnek. Sőt, a közeli lakóparkban 2015 óta már van egy díszes - lakossági kezdeményezéssel állított - kőoszlop is, ami a szétbombázott református templom emlékét őrzi. Szintén nincs meg már a Késes utca, ellenben a Salétrom utca még igen. A cívisvárosban már 1548-ban is virágzott salétromfőzés, és a Rákóczi-szabadságharcban Debrecen volt a puskaporgyártás bázisa.

A városrésznek a toronyház az egyik jelképe. Ezt 1973-ban adták át: 209 lakás van benne, melyekben csaknem 800 ember él. Az önkormányzati és magántulajdonú ingatlanokat magában foglaló épületben presszó és trafik is működik, alatta pedig Váró Márton 1975-ös fémszobra, a „Vasbokor” áll. A felhőkarcolóhoz az ABC, irodák stb. mellett az egykori Híradó Mozi épülete is csatlakozik, amiben a Médiacentrum Debrecen műhelyei találhatók. A tévéstúdió Nagyállomás felőli portálja immár megszépítve fogadja az arra járókat.

Hamarosan a lakópark is bővülni fog a lebontott részeken, ugyanakkor a régi sporttelepen is változások várhatók, ahol már szintén láthatók a munkák nyomai. A legnagyobb beruházás azonban a pályaudvaron és a Petőfi téren lesz, és idekerül a távolsági buszállomás is. Itt legutóbb 1961-ben volt hasonló volumenű átalakítás, amikor is megépítették a mai állomásépületeket. A Kelemen László és Sajó István komplexuma előtti időkben, 1902-től Pfaff Ferenc szép palotája pompázott itt, ami azonban sajnos a II. világháborúban szintén megsérült.

A mostani márvány-üveg várócsarnokban (amit Domanovszky Endre óriási sgraffitói is díszítenek) már tanulmányozhatók az új közlekedési csomópont nagyméretű látványtervei, amikről a leendő épületegyüttest, parkokat és közlekedési megoldásokat is megismerhetik az utasok. Akár jelképes is lehet a beruházás várható kezdete, azaz 2017: akkor ugyanis már kereken 160 éves lesz a cívisváros első távolsági vasútvonala.