A hatszázéves utca – az élet Debrecen felett

---

Debrecen – A klasszicista Nagytemplom, a neoromán zsinagóga, a szecessziós püspöki palota és az art deco Sajó-bérház is megcsodálható azokból az „ultramodern” homlokzatú irodaházakból, melyek a Hatvan utca elején sorakoznak.

---

Az utca nevét egyesek onnan származtatják, hogy ez az út Hatvan irányába, Buda felé vezetett. Valamikor ez az utca a Hatvanház vagy Hatvantelek nevet viselte, mivel ennyi ház, illetve telek alkotta – idézi föl könyvében Tóth Pál helytörténész. Az utca nyugati végét a város árkán kialakított, sorompós városkapu zárta le, s a mai Hatvan utcának a Nagy-Hatvan utca volt a neve, a mai Jókai utcának pedig a Kis-Hatvan utca.

Más források szerint az utcát már a XV. században megnyitották. A napjainkban is majdnem nyílegyenes Hatvan utca a Kossuth teret köti össze a Segner térrel, ugyanakkor három városrész (a Belváros, Mesterfalva és Tizenháromváros) elválasztó utcája is. A szinte egytől egyig figyelemre méltó épületei közül talán a Fazekas-gimnáziumé a legismertebb, ami 1873. november 3-án nyílt meg, Debrecen Szabad Királyi Város Főreáltanodája néven.

A fent nevezett „ultramodern” homlokzatú irodaházak (ahonnan alápillantottunk a környékre) valójában a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság és a Debreceni Vízmű Zrt. székházai, melyek a Hatvan utca 8–14. szám alatt találhatók. Külső frontjaikon a hatalmas üvegfelületek dominálnak, s a tervezők fantáziájának köszönhető különleges formák révén egyszerre jelenítik meg a vízfolyamok hullámait, a tavak (tározók) tükreit, a védrendszerek és a készletek megbízhatóságát, valamint az ég kék színét, mely derűt és optimizmust sugároz.

Mindezeken túl visszatükrözik a szemközti épületeket is, így összességében tökéletesen elfogadtatják azt az illúziót, hogy illeszkednek a Sajó István által tervezett, szomszédos bérpalotához (1929), valamint baljukon a zöldhatóság – szintén különleges megoldású – székházához. E hatemeletes vízügyi központoknak nagy előnyük az is, hogy lenyűgöző kilátás nyílik a városra a felső szintjeikről. Igaz, ez többnyire csak az ott dolgozóknak adatik meg.

A Kossuth tér felé pillantva természetesen rögvest a Nagytemplom (1824) ragadja magával a tekintetet, valamint a püspöki palota (1912), melynek míves tornya eredetileg az épületegyüttes víztornya volt. Tovább kalandozva a házak során, a postapalotánál is érdemes elidőznünk. Ennek régi szárnya 1931-ben épült meg, az új pedig 45 évvel később. A távíróhálózatba elsőként bekapcsolt Debrecenben egyébként 1855-ben nyílt meg az első távíróiroda. A Déri Múzeum tervezője, Münnich Aladár által jegyzett régi postarészen megannyi díszítés található (köztük lenéző, népies emberfejek is). A későbbi házrészt viszont már hatalmas, kék négyzetrács borítja, s csak emellett fénylik fel egy első pillantásra furcsa kompozíció: Váró Márton 1978-as alkotása. Ehhez a tömbhöz kapcsolódik az államkincstár fehér-szürke-barna színezetű, óriási épülete, ami a Bethlen utcáig ér, s mögötte felsejlenek a Vénkert, a Libakert és a Péterfia betonépületei is.

A Bethlen utcai kereszteződésen túl, a Hatvan utca 23. szám alatt zöldell egy másik nevezetes ház: itt állt az az épület, amelyikben Csokonai Vitéz Mihály született 1773. november 17-én. Nem fiatal persze a mai ház se, hiszen 1890-ben emelték, s itt működött a város első múzeuma (1905–1928), továbbá benne lelt otthonra a Csokonai-kör is. Híres az utcában a patika, a kocsma, a Kerekes-ház és a Hajdú-székház is, ugyanakkor a számmisztika kedvelői a Hatvan utca 60. szám alatti épületet is megkereshetik.

Sokak emlékében él még elevenen az ötös villamos is, ami a Hatvan utcán is futott. Első szakasza az Aranybika és a Baromfivásártér (a mai Segner tér) között volt, akkor még lóvontatással. Később ezt bővítették a Böszörményi úton át Nyulasig. 1973. szeptember 30. óta már csak az „égi síneken” csilingel. Utána még a Hatvan utca elejéről indultak a – szerepét betölteni hivatott – 28-as autóbuszok, ám végül azt a járatot is utolérte a megszüntetés.

A vízügyi székházakból jó rálátás nyílik a Pásti utcai – 120 éves – ortodox zsinagógára, valamint annak udvari kóser mészárszékére is. A neoromán stílusú gyülekezeti hellyel szemben a Sajó-palota – ritkán tanulmányozható – belső téglahomlokzata vöröslik, mindezek között pedig a Petőfi téri 22 emeletes lakóház (1973), a Kistemplom (1726) és egy nagy üres telek is. Vélhetően egyszer ezt a placcot is beépítik: újabb stílussal gyarapítva az itteni házak – unalmas históriájúnak semmiképp se nevezhető – sűrűjét.