„A hűség a szerencsén is múlik”

---

Debrecen – Mit sportolt az úszáson kívül Risztov Éva? Hogyan lett Dombi Tibiből Bombázó? Mennyire hűek a sportágukhoz és Debrecenhez? – mind kiderült a Kőr Dáma Egyesület estjén.

---

Risztov Éva, a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola úszója és Dombi Tibor, a DVSC labdarúgója volt a vendége a Kőr Dáma Egyesület csütörtöki estjének. A „Debreceni vegyes páros” elnevezésű sorozat első rendezvényének a ’hűség és Debrecen’ volt témája. A két sportoló persze hatalmas tapsot kapott a debreceni hölgyektől, hiszen mindketten nagy sikert értek el a napokban. Risztov Éva egy ezüst- és egy bronzérmet nyert a debreceni úszó Európa-bajnokságon, Dombi Tibi pedig hatodik bajnoki címét szerezte meg a Lokival.

Mennyire éri meg hűségesnek lenni egy klubhoz? – vetődött fel rögtön az első kérdés a hűség kapcsán. „Sokan mondják, hogy nem kifizetődő a klubhűség, de nekem minden szempontból az volt” – mondja Dombi Tibi. „Az első nyolc évem arról szólt, hogy mindig vittek volna, főként a fővárosi klubok. Szerencsére akkor ragaszkodtak is hozzánk, ráadásul én is úgy voltam vele; nem akarok más magyar futballcsapatban játszani, hogy ne kelljen a Debrecen ellen focizni. Pár évet aztán légióskodtam, de szerencsére úgy alakult a Lokinál a helyzet, hogy érdemes volt visszajönni. Nagyon örülök, hogy szinte végig itt tudtam maradni, de ehhez sok dolognak kellett jól alakulnia, ezért mondom azt, hogy a hűség a szerencsén is múlik.”

Risztov Éva egy időre abbahagyta a versenysportot, majd Debrecenben kezdte újra karrierjét. Erről így mesélt: „Egyszer csak azt éreztem, hogy elég, ha még egyszer le kell mennem az uszodába, én meghalok. S mivel nem akartam meghalni, abbahagytam. Pár év múlva jött egy telefon, s kaptam egy lehetőséget; Debrecenben úszhatok és itt járhatok egyetemre. Persze mondtam, hogy előbb beszélni akarok a Sportiskola vezetőjével. Orendi Misi bácsi annyira meggyőző volt, elmesélt rólam mindent, elhitette velem, hogy én újra tudom kezdeni. Amikor tartottam vissza Pestre, felhívtam édesanyám, hogy nagy bejelenteni valóm van. Megijedt, mert azt hitte, terhes vagyok, de mondtam neki, hogy rosszabb, újrakezdem az úszást.”

Éva rá egy hétre, 2009 májusában költözött ide, s azóta debreceninek érzi magát, itt tervezi a jövőjét is. Felelevenítette, hogy az egyik országos bajnokságon szerzett érmét Kósa Lajos polgármesternek adta, ezzel szerette volna megköszönni a lehetőséget, amit Debrecentől kapott.

Dombinak csak a foci

A város és a klub utáni kapcsolatuk után a választott sportághoz fűződő viszonyukról kérdezték a vendégeket. Dombi Tibi rövidre zárta a témát, neki mindig is a foci volt az élete. Attól egyedül a zene tudja kis időre elcsábítani (a WyrFarkasban zenél többek között Sándor Tamással, a Loki egykori legendás focistájával), s ugye szoros baráti viszonyt ápol a Tankcsapda tagjaival. Jött is a felvetés, hogy a Csapda dobosa, Fejes Tamás bizonyára sokat tanított neki. „Fejes kiváló dobos, de nagyon rossz tanár” – viccelődött a focista. „Egy darabig próbálkozunk együtt, de aztán elmentem egy rendes dobtanárhoz.”

Visszatérve a focira, fény derült arra, hogy a ’Kicsi’ mellett hogyan kapta a másik becenevét, a ’Bombázót’. „A Varteks ellen lőttem egy gólt ballal, jó tizenhatról. Rólam azért tudni kell, hogy a tizenhatoson kívülről szinte soha nem is próbálkoztam lövéssel, a bal lábam meg szinte csak akkor használom, ha azzal szállok fel a buszra. Ám ezután a gól után harsogta a közönség, hogy ’Bombázó’, később pedig egy bajnoki meccsen is lőttem egy fontos gólt, s rajtam maradt ez a név, úgy tűnik, már örökre.” A folytatásról szólva Dombi elmondta, év végéig ugyan van szerződése a Lokival, de amikor újra elkezdik az edzéseket, rá fog kérdezni, hogy valóban  szükség van-e rá, mert nem akar senkinek a terhére lenni. „Reményeim szerint ez a beszélgetés két másodpercig fog tartani, s igen lesz a válasz, de azért tisztában vagyok vele, hogy rám már nem lehet 90 percen keresztül számítani, s nem akarom a fiatalok elől elvenni a helyet.”

Éva krosszmotorozott is

Risztov Éva viszonya az úszáshoz már némileg összetettebb. Elmondta, hogy ez a sport rengeteg lemondással jár. „Már a gyermekkorom is szinte csak az úszásról szólt, mi például soha nem voltunk nyaralni, mindig csak az uszoda. Amikor abbahagytam, nagyon boldog voltam. Buliztam, éltem, megszerettem a krosszmotorozást is. Örülök, hogy újra úszom, de az  biztos, hogy az én gyerekem nem lesz úszó és élsportoló.” Amikor arra kérték, hogy mesélje el egy napját, az olimpiára készülő úszónő elmondta, hogy reggel hatkor csobban a vízbe, úszik kilencig, majd torna a parton, délután pedig háromtól hatig megint úszás; egy nap alatt 20-22 kilométert úszik. „Én ennyit autóval se megyek egy nap” – vágott közbe Dombi, nagy derültséget okozva.

S hogy fér bele ebbe az életmódba az egyetem? „A jogi karra járok, igazgatásszervező szakra. Az biztos, hogy a három éves szakot nem végzem el három év alatt, de csinálom lelkesen, egyéni tanrendem és egyéni vizsgarendem van.”

Éva azt is elmondta, hogy az alkata és a tehetsége sem olyan, ami miatt ott lehetne a világ legjobb úszói között, de azt mondják, akkora szíve van, ami átsegíti a holtpontokon. „Minden reggel úgy kelek fel, hogy olimpiai bajnok leszek” – árulta el kitartásának forrását.

Az est végén Risztov Éva és Dombi Tibi is kapott egy-egy tortát, Éváé stílszerűen egy uszodát formázott, Dombié meg természetesen egy focipályát.