A jó orvos maga is gyógyszer, ezt vallja a Semmelweis-díjas debreceni szülész

---

Debrecen – A lelket is gyógyítani kell, mondja Bacskó György, akinek a legtöbbet az jelenti, ha megállítják az utcán.

---

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az egészségügy területén végzett kivételesen magas színvonalú, példaértékű szakmai és tudományos munkája elismeréseként Semmelweis-díjat adományozott dr. Bacskó György, a debreceni Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet, Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa részére. Ennek apropóján pályájáról, szakmai hitvallásáról, eredményeiről beszélt a Debrecen Televízió Esti Közelkép című műsorában a kitüntetett főorvos.

- Nehéz belülről megítélni, mennyire lehet kivételes a munkám – mondta bevezetésképpen Bacskó György –, hiszen nem teszek mást, minthogy évtizedek óta igyekszem megfelelni az elvárásoknak a gyógyítás és a kutatás terén. Hogy éppen miért most jött el ennek az elismerésnek az ideje, nem tudom rá a magyarázatot.

A főorvos pályája kezdetéről elmondta: ő igazi első generációs orvos, hiszen édesapja műszerész volt, édesanyja pedig a tüdőklinika laborjában dolgozott. Arra, hogy miért éppen a szülészet-nőgyógyászat lett a területe, egyszerű magyarázatot ad: ott volt hely. Aztán végigjárta a kötelező szamárlétra-lépcsőfokokat és igyekezett meghálálni a belé vetett bizalmat. Jó szívvel gondol vissza Lampé László professzorra, aki meglátta benne a lehetőséget. Beleszeretett az endoszkópiába, mondja. Ez olyan speciális területe az operatív nőgyógyászatnak, amelyben minimális beavatkozásokat hajtanak végre a gyógyítás érdekében. Ami korábban nagy műtéttel és hosszú lábadozással volt megoldható, ma már gyorsabban megy.

- A pácienst általában két dolog érdekli: mennyi ideig tart a beavatkozás és mennyire fáj – magyarázta a főorvos. – Ma már kevesebb szövődménnyel, kisebb vérveszteséggel tudunk műteni. Nekem annak idején szerencsém volt, mert új műszerekkel, újszerű eljárásokat sajátíthattam el. Soha nem felejtem el azokat a műtősnőket, akik velem szenvedték végig a tanulás folyamatát. Olyan volt ez, mint amikor valaki tankönyvből tanul biciklizni – de sikerült, országos hírű központtá váltunk. Nekem a szívem csücske lett az operatív nőgyógyászat, részben azért is, mert mindig szerettem a „kütyüket”. Ez manapság nagyon fontos, mert akinek nincs érzéke a műszaki dolgokhoz, komoly gondjai lehetnek a gyógyítással, nem lehet ugyanis folyton műszerészért kiáltani.

Bacskó György a sikerek mellett nem rejtette véka alá azt sem, tapasztal rossz tendenciákat is.

– Nagy szomorúságunk – ez világszerte igaz –, hogy az utóbbi 10-15 évben nem tudtunk sokat javítani a születés körüli magzatvesztés arányán, pedig a császármetszések száma drasztikusan emelkedett. Ráadásul egyre több a jogi komplikáció is: megesik, hogy, ha a gyerek ötévesen nem első az óvodában, mindjárt megtalálják az orvost, mondván, biztos történt valami a születéskor.

A főorvos nagy jelentőséget tulajdonít munkája emberi oldalának is.

– Ha a gyógyító nem teszi a kezét a páciensére és soha nem néz a szemébe, nem működik az „orvosgyógyszer” – fogalmazza meg hitvallását. – Ekkor keveset érnek a drága műszerek, mert a nő csak egy tárgynak érzi magát a betegágyon vagy a szülőszobán.

Bacskó György azt mondja: szép dolog a szakmai elismerés, büszke is rá, de az igazi erőt mégsem ezek adják.

– Hamar el lehet felejteni a hivatalos kitüntetéseket. De amikor megállítanak a folyosón vagy az utcán, és megkérdik: emlékszem-e, amikor húsz évvel ezelőtt megmentettem a gyerekük életét – az bizony hátborzongatóan jó érzés. Pedig nincs róla oklevél...

A teljes beszélgetést megtalálja itt:

Dehir - Esti Közelkép 2015-11-24