A középkor mámorában – az élet Debrecen felett

---

Debrecen – Mátyás király is gyakran járt a városban lévő uradalmukban, s Debrecen lakói szerették és becsülték őt. Az eredetileg a Dózsa család tulajdonában volt kastély „mása” napjainkban is létezik...

---

A mai megyeszékhelynek nem vára volt, hanem egy erős kastélya. Ez az épületegyüttes a mostani Kálvin és Kossuth terek, valamint Csapó és Vár utcák között terült el. Az 1290-es években ebben a kastélyban Debrecen földesura, Dózsa mester lakott, és ott éltek, dolgoztak a tanácsosai, udvarbírái, ítélőmesterei is. 1450-ben Hunyadi Jánosé lett a kastély, s ő többször időzött is itt – tudhatók meg az izgalmas információk Tóth Pál helytörténész múltidézéséből.

Hunyadi Jánost a halála után ebben a kastélyban gyászolta Szilágyi Erzsébet. A várat birtokolta Corvin János, Brankovics György és Török János is, mígnem 1565-ben egy Székely Antal nevű betolakodó lerombolta. A Vár utca nevet 1845-ben adta a tanács a Nyomtató utca Csapó utca felőli részének. S miként létezhet mása ennek a kastélynak? Úgy, hogy az 1988-ra itt felépített üzletház elemei belül körben ízig-vérig a középkort idézik. (Kívül pedig a XX. század elejének Debrecenét: falain népies szecessziós díszítőelemek kacskaringóznak.)

A szállodát és rendezvénytermet is tartalmazó üzletudvart a nemrég elhunyt Kertai László tervezte; az ő munkája a Kossuth téri sétálóövezet és a Kálvin téri rom- és emlékkert megtervezése is. Mindez leginkább a magasból tanulmányozható, s mi ezúttal az Új Városháza tetejére helyeztük a magaslesünket, ahonnan úgy szárnyalhatott a tekintetünk, akár Mátyás király címermadara... Ez az épület egyébként nem különbül érdekes, hiszen 1968-tól ebben működött a Hajdú–Bihar Megyei Állami Építőipari Vállalat, a HÁÉV.

A tömeges lakáshiány felszámolása érdekében hatékony, viszonylag kevés élőmunkát igénylő, iparosított eljárásra volt szükség. Budapesten és az ország nagyobb városaiban – köztük Debrecenben – ezért létesültek házgyárak, melyek dán és szovjet technológiát alkalmaztak. A HÁÉV éves kapacitása 2500–3500 lakás volt, s a betonpaneles módszerrel elsőként a Fényes udvari lakótelep épült meg, 1972-ben. A Csapó utcai tízemeletesekben 1026 lakás van, az újkerti és a vénkerti lakótelepeken pedig összesen 11 ezer. A Tócóskertben 7163 otthont alakított ki a társaság.

A cég saját szervezésű és értékesítésű, minőségi lakásépítéssel is foglalkozott. Így valósult meg a Vezér utcai lakótelep déli és északi része, ahol a paneles technológiát sor- és átriumházak, egyedi tervezésű, új megjelenésű társasházak építésére alkalmazták – igen nagy sikerrel és érdeklődéssel. A Tócó-völgyi lakótelep építése tovább tágította a paneles technológia lehetőségeit: alaprajzi kialakítása, az épületek megjelenése, a tömbök organikus formája terén is. A házgyárban ezek elkészülte után állt le a termelés.

A HÁÉV-székházat 2005-ben alakíttatta át polgármesteri hivatali irodaházzá az önkormányzat. A Kiss Gy. Imre által megtervezett átépítés eredményeként olyan komplexum magasodik a történelmi környezetben, ami az eredeti külsejéhez képest immár szervesebben illeszkedik a többi épülethez. A hétemeletes Új Városházának alagsora is van, a tetején pedig a tisztiorvosi szolgálat pollencsapdája működik. Ellentétben a többi magas épülettel, ez a placc nincs telezsúfolva antennákkal.

Akinek megadatik, hogy körbepillanthasson innen, az mindenekelőtt gyönyörködhet a Nagytemplomban és a Református Hittudományi Egyetem 2013-ban 100 éves épületében, annak minden csipkéjében és a káprázatos óratornyában, továbbá a Református Kollégiumban (1538) és a Csokonai Színházban is (1864), mely ebből a perspektívából mókás párost alkot a Szent Anna Székesegyházzal (1746). Alattunk a Csokonai-szobor (Izsó Miklós műve, 1871), az üzletház harangcsobogója (Varga Nándor, 1991), továbbá a Vojtina Bábszínháznak 2001 óta otthont adó, patinás épület.

S hogy a történelem Debrecenben is mennyire gazdag és fordulatos, azt mi sem érzékelteti jobban, mint az Új Városháza tetejéről is jól belátható Péterfia utca nevének eredete. Az ugyanis szintúgy az 1290-es évekig eredeztethető, amikor is Debrecen nemcsak Dózsa mesteré volt, hanem Rofoyn báné és Péteré is. Közülük Péter fia is a Péter nevet viselte, akinek a gyermeke Jakab volt. Ő a Szentlászlófalvát birtokolta, s ennek a főutcáját nevezték Péterfia Jakab utcájának. A „Jakab”-ot a XVIII. században hagyták el, az egyszerűbb használat érdekében – s jött létre ily módon a ma is használatos „Péterfia” utcanév.