„A leletekkel besétáltam a Déri Múzeumba”: fiatal álmosdi régész a föld alatt rejlő kincsek nyomában

---

Debrecen – Az Árpád-kori elpusztult településeket kutatja a megyében a fiatal régésztechnikus, Nagy Gergő, aki az utóbbi években számos jelentős megyei ásatáson vett részt. Interjú.

---

Alig 26 éves, mégis több múzeumban és kiállításon megcsillogtatta már tudását az álmosdi származású régésztechnikus, Nagy Gergő. A fiatal szakember korábban a miskolci Herman Ottó Múzeumnál dolgozott, jelenleg pedig a Déri Múzeummal együttműködve vesz részt az ásatásokon. A fiatal régésztechnikus már 15 évesen tudta, hogy az ásatások és a leletek világában tudja csak elképzelni a jövőjét. A letűnt korok Hajdú-Bihar megyéjéről, az Árpád-kori emberek életviteléről és az ásatások folyamatáról is mesélt: hol máshol, mint a Nagytemplom mögötti emlékkertben.

Dehir.hu: Mi vonzotta ehhez a világhoz?

Nagy Gergő: Korán megismerkedtem a régészettel. Álmosdon, a mezőgazdasággal foglalkozó településen találkozhattam leletekkel, hiszen a szántással ezek a felszínre kerültek. Gyerekként gyűjtöttem ezeket: tudtam, hogy értéket képviselnek, csak azt nem, hogy pontosan mik is a talált tárgyak.

A leletekkel besétáltam a Déri Múzeumba, akkor derült ki, hogy mindegyik köthető valamely régészeti korszakhoz vagy kultúrához.

2007-től kezdve minden nyáron jártam ásatásokra, a középiskolás éveimben (a Povolny Ferenc Szakképző Iskolába jártam) a tanárok sokat segítettek abban, hogy rátaláljak erre a pályára. A Medgyessy-gimnáziumban grafikát is tanultam, ez segít abban, hogy a leleteket meg tudjam örökíteni rajz formájában.

Dehir.hu: Hogy került Miskolcra?

Nagy Gergő: A Herman Ottó Múzeumba hívtak meg dolgozni, 2013-ban pedig a Miskolci Egyetemen kezdtem el a történelem-régészet szakirányt. Itt végezve a Debreceni Egyetemen a néprajz-muzeológia szakirányát kezdtem el.

A kutatási területem a középkor, kora újkor és néprajzi vonatkozású emlékek, utóbbi leletanyagával viszonylag kevesen foglalkoznak, ezáltal a régészet is kevésbé dokumentálja ezeket a késői emlékeket.

Álmosd múltja sincs igazán feldolgozva, a célom az, hogy ezt a terület történetét jobban feltárjam, valamint a magyarországi Érmelléket, ami szintén alulkutatott. Álmosdon a falumúzeum megnyitásakor egy régészeti kiállítás is nyílt, amelyet szórványleletek felhasználásával hoztunk létre Bihari Horváth Lászlóval, ez egy lépéssel közelebb vitte a falu lakosságát a terület megismeréséhez.

Dehir.hu: Milyen érdekes leletekre bukkantak az évek során Álmosdon?

Nagy Gergő: Kezdetben főleg kerámiaedény töredékeit és római érméket például. Egy részük a neolitforradalom idejéből való, amikor az ember tudatosan kezdte használni az agyagot mint alapanyagot. Ekkor létesültek az első települések is ebben a térségben.

Álmosd esetében például az alföldi vonaldíszes kerámiakultúra a jellemző. Időszámításunk előtt 6000 körül már dokumentálhatóan létrehoztak itt településeket.

Az én kutatási területem az Árpád-kori elpusztult települések, ehhez kötődően az utóbbi időben jelentős mennyiségű leletanyag gyűlt össze. Egy markáns településrészt fogtunk meg szép kemencebokrokkal, valamint egy teljes házat is sikerült feltárnunk. Ebből jól látható az, hogy a tatárjárás idején hogyan pusztult el például a Nagyér nevű település. 

Dehir.hu: Hogyan zajlik egy ásatás?

Nagy Gergő: Kétféle van: tervásatás és megelőző ásatás. Előbbi egy konkrétan megtervezett lelőhelyen és formában történik, utóbbi pedig egy nagyberuházást megelőzően zajlik le, rövid határidővel. A feltárás folyamata mindkettőnél azonos.

Először bejárjuk a terepet, a felszíni leletszóródás alapján megállapítjuk, hol van lelőhely. Hatástanulmányt készítünk, ebben leírjuk, milyen korszakok vannak jelen az adott helyen, meddig terjed a lelőhely.

Engedélyköteles az ásatás, ha az illetékes feltáró régész ezt megkapja, kivonul a csapat. Humuszolással indítunk, ez a felső humuszréteg eltávolítását jelenti. Ekkor látjuk, milyen jelenségekkel állunk szemben: tudjuk például, hogy ha valami hosszabb, négyzetes alakú beásás van a földben, feltételezhetően egy sír, ha nagyobb négyzetes vagy téglalap alakú, akkor feltehetően egy építmény nyomaira bukkantunk.  

Dehir.hu: Az abban a korban élő emberek életéről is meg lehet így tudni érdekességeket? 

Nagy Gergő: Az épületek veremházak voltak, erre emeltek sátortetőt vagy nyeregtetőt, ezekben aludtak az emberek. Napközben a kinti kemencék és egyéb gazdasági építmények körül töltötték idejüket. Ezek kisméretű épületek, amelyek huzamosabb tartózkodásra alkalmatlanok voltak. Szerencsés esetben a tetőszerkezet maradványait is megfigyelhetjük. Tűzhely vagy kemence maradványai is megfigyelhetők, van, hogy teljes búbos kemencét tudunk megmenteni, olyan jó állapotban égett le.

Időnként konkrét textillenyomatok is megmaradnak, amelyből a ruha színére is lehet következtetni.

Kerámiaedények teszik ki a leletanyag legnagyobb részét, emellett találni lehet a bőr lyukasztására használt csontárt, mezőgazdasági eszközöket, például sarlót, kapát, ásót, ekepapucsot, ollót. Minden régészeti korszaknak van jellemző díszítésvilága, a vizsgálatokon túl ez is segíti a kormeghatározást. Az Árpád-kori leletanyagra jellemző például a hullámvonalköteges díszítés, ahogy időben haladunk tovább, egyre inkább letisztultak ezek a formák, és átmennek más, stilizált formákba, vagy épp díszítetlenek maradnak. Felemelő érzés az, amikor talál az ember valamit, attól függetlenül, hogy épp nemesfémből van-e vagy sem. Előbbivel is találkoztam a nyár folyamán, viszont az ehhez kapcsolódó közlési jog nem az enyém, így a sajtó előtt nem beszélhetek róla konkrétan.