A nőgyűlölő svéd király titkos éjszakája Debrecenben

---

Debrecen – Kereken háromszáz éve, 1714. november 13-án szállt meg XII. Károly svéd király a cívisváros postakocsi-állomásának fogadójában. Az előkelő vendég borozgatott a mieinkkel, majd néhány nap alatt hazalovagolt Skandináviába.

---

Hogy került a Német utcai vendéglőbe a messzi Észak uralkodója? A krónikák szerint XII. Károly (aki mindössze 15 évesen örökölte hazája trónját) éppen a törökországi – öt évig tartott – tartózkodásából tartott vissza Svédországba. Ennek előzménye pedig az, hogy seregével 1709-ben elvesztette az oroszországi hadjáratát Nagy Péter cár katonáitól. A harmincezres svéd haderő elindult ugyan a 400 kilométerre levő Moszkva felé, az oroszok azonban a föld felégetésének taktikájával nehezítették az agresszorok haladását.

XII. Károlynak emiatt meg kellett várnia az utánpótlást, és a kemény tél az orosz sztyeppén érte őket. Végül 1709. június 28-án Poltavánál a legyengült svéd hadsereg súlyos vereséget szenvedett. A sebesült király és a maradék csapata a szövetséges Törökországba menekült. XII. Károly az emigrációban is foglakozott az országa ügyeivel: többször módosíttatta például az épülő királyi palota terveit, elrendelte a jobboldali forgalomra való áttérést, és kötelezővé tette az adóbevallást. A róla szóló beszámolók arra is rámutatnak, hogy nem igazán kedvelte a gyengébbik nem tagjait.

A szultánnak 1714 szeptemberében lett elege a svéd királyból, aki a törökök és az oroszok közötti ellenségeskedés szítására is felhasználta a vendégeskedését. XII. Károly és a karolinok inkognitóban, lóháton keltek útra Svédországba – mégpedig Oroszországot megkerülve, Erdélyen és Magyarországon át. Történetírók szerint a Marosvásárhelyet, Kolozsvárt, Zilahot, Nagyváradot, valamint Debrecent, Pestet és Bécset is érintő távot mindössze 16 nap alatt tették meg a Balti-tengeri Stralsundig.

A cívisváros postakocsi-állomására tehát (mely a mai Széchenyi utca 6. szám alatt található) 1714. november 13-án érkezett meg a „feltűnést kerülő” társaság. A krónikák megemlékeznek arról is, hogy a felvilágosult „skandináv Oroszlánszívű Richárd” ékes latinsággal társalgott borozgatás közben a város szenátoraival és professzoraival. Mivel a svédek is protestánsok, igen szívélyes fogadtatásban részesült a királyi vendég. XII. Károly elégedetten jegyezte fel, hogy „abban a távoli városban” jól felszerelt könyvtár is működik.

A fogadóépület ma Debrecen legrégebbi lakóháza (körülbelül az 1690-es évek végén épült), ami túlélt több tűzvészt, és mindvégig megőrizte az eredeti funkcióját. Ez volt Bayk András, majd Diószegi Sámuel főbírónak a háza, aki a szatmári béke után az első postamestere is lett Debrecennek. Hosszú ideig itt működött a város postahivatala; a telek, a főbírói ház és a fogadó jól azonosítható a város 1771-es térképén is. A svéd uralkodó látogatásának kétszázadik évfordulóján, 1914. november 13-án a  Debreceni Mensa Academica nevű diáktársaság emléktáblát helyeztetett el az épületegyüttesen.

A Füredi Richárd által tervezett, szép relief napjainkban a földszinti utcafrontot ékesíti. Az arra járóknak érdemes megcsodálniuk a szomszédos – szintén patinás – házat is, ahol Könyves Tóth Mihály (1809–1895) prédikátor, a szabadságharc szónoka lakott. A Kossuth papjaként ismert debreceni lelkészről egyébként épp most forgat játékfilmet a Debrecen Televízió. Ott ugyancsak emléktábla hirdeti a múltat az utókor embereinek. XII. Károly további sorsáról semmi se derül ki a helyszíni műalkotás szövegéből, így a többre is kíváncsi érdeklődők „kénytelenek” felfrissíteni a történelmi ismereteiket. Annyit azonban természetesen mi is elárulhatunk, hogy XII. Károly a fronton hunyt el: 1718. november 30-án, a norvég Halden erődítményének ostromakor érte halálos fejlövés.