A reformáció előtt tisztelgő emlékművet avatnak Debrecenben

---

Debrecen - 2017-ben több évfordulót is ünnepelnek a reformátusok: nem csak az 500-as számnak van jelentősége, hanem a 450-nek is.

---

Már elkészült a talapzata a reformáció 500. évfordulójára készült emlékműnek, amit október 31-én avatnak majd fel Debrecenben

A gránit talapzatot a Nagytemplom mögötti emlékkertben fektették le. Erre kerül majd rá az az emlékmű amit Győrfi Lajos és Győrfi Sándor szobrászművészek készítettek a Tiszántúli Református Egyházkerület és az önkormányzat megbízásából. Az ünnepélyes avatás jövő héten kedden 16 órától lesz, amit a Nagytemplomban Istentisztelet követ és ahol bemutatják Vajda János Kossuth-díjas zeneszerző Istenes ének című zeneművét is, amelyet a reformáció évfordulójára írt.

Program:

16 óra: A reformáció emlékművének avatása, koszorúzása

a Nagytemplom és a Református Kollégium közötti Emlékkertben. Emlékbeszédet mond Balog Zoltán miniszter. Ünnepi köszöntőt mond Papp László polgármester. Igeolvasás és áldás: Fekete Károly püspök.

17 óra: Úrvacsorás ünnepi ökumenikus istentisztelet és Vajda János: Istenes ének című művének ősbemutatója

a Nagytemplomban. Igét hirdet Fekete Károly püspök. Az istentiszteleten közreműködik az Egyesített Ökumenikus Kórus.

Az Istenes ének című művet előadják:
Kovács István, Mézes-Pataki Atos (ének); Canticum Novum Kamarakórus;
Debreceni Kollégiumi Kántus; Psalterium Hungaricum Kórus;
Kodály Filharmonikusok Debrecen zenekara.
Vezényel: Berkesi Sándor.

500 év

A 2017. év a reformáció születésének 500. évfordulója. Luther Márton 1517. október 31-én kitűzte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára, amely változások sorát eredményezve átalakította Európa korabeli vallási térképét, megújította hitvilágát. Luther és a későbbi reformátorok, illetve

a reformáció hatása a politika, a gazdaság, a zene, a jogtudomány, az anyanyelv és a modern természettudomány kibontakozása, illetve átalakulása terén is tetten érhető.

Debrecen a reformáció születésének 500. évfordulója mellett egy másik neves évfordulót is ünnepel, hiszen 450 éve annak, hogy az 1567. február 24-én összeült Debreceni Zsinat elfogadta azt a II. Helvét Hitvallást, amelyet a reformátusság hivatalos hitvallási iratául ismertek el.

A Debrecenben létrejött Magyarországi Református Egyház a város leghatározottabb elköteleződését hozta a reformáció ügye mellett, amely kijelölte céljait és fejlődésének irányait. A kálvinizmus és Debrecen története évszázadokra eggyé vált.
A Tiszántúli Református Egyházkerület és Debrecen Város Önkormányzata a reformáció 500 éves évfordulója és a Magyar Református Egyház 450 éves fennállása tiszteletére elkészíttette a Reformáció Debreceni Emlékművét.

A művészi alkotás helye a Református Nagytemplom és a Református Kollégium épületegyüttese közötti Emlékkert, ahol már a Bocskai szobor és a Gályarab emlékmű is emlékeztet a reformátusság történelmi küzdelmeire. 

Az emlékmű tervét a Tiszántúli Református Egyházkerület felkérésére Győrfi Sándor Munkácsy-díjas és Győrfi Lajos Szervátiusz-díjas szobrászművészek készítették el.

A kompozíció több részből áll, és a református spiritualitás sajátosságaira emlékeztet.

Az emlékmű központi egysége a Tiszántúl egykori legjelentősebb, de a reformáció korában tűzvésztől rongált gótikus épületét, a debreceni András templomot idézi vissza. A hat méter magas, háromszög formájú, tardosi vörösmárvány tömb mívesen kiképzett belseje átjárható, és belső ívében gótikus bronz ablakrács töredék látható. Az alkotás tetején egy csillag-napkorongot idéző aranyozott bronz, nyolcágú „Kálvin-csillag” áll.

A csillag egyébként a legelterjedtebb református toronydísz.

Egyik oldalán a főnixmadár jelenik meg, amely jelképezi Debrecen városának minden vészből, pusztulásból való megújulását, másik oldalán pedig a keresztáldozat árán, a halálon is győztes Jézus Krisztusra mutató „Agnus Dei”, az „Isten báránya” ábrázolás helyezkedik el. Az emlékmű részét képezi az Úrasztala és a négy kőpad. A márvány Úrasztalán áll bronzból öntve a híres debreceni hólyagos kehely és az oszlopos bortartó kanna, a kenyérosztó tál, valamint a nyitott Biblia. Az Úrasztala a reformáció korától került az oltárok helyett a református templomok centrumába. Innen történik az úrvacsora jegyeinek, a kenyérnek és a bornak a kiosztása.

Az Isten igéjének fontosságára emlékeztet a nyitott Szentírás, amelynek üzenete hirdetve és olvasva is terjedt a reformáció hatására.

A gyülekezeti éneklés jelentőségét hangsúlyozza az egyik kőpadra tett énekeskönyv a 90. zsoltár kezdősorával.

Az emlékművel a templombelső szimbolikája kiköltözik az élet sűrűjébe, hiszen a hitnek a templomon kívüli világban kell megmutatkoznia. A reformáció emberközelbe vitte a Szentírást, Krisztus megváltását, kézbe adta a kelyhet is, és az énekléssel aktivizálta az istentiszteleten résztvevőket.

A magyar reformáció debreceni bölcsője fölött felragyogó Kálvin-csillag emlékeztessen sokakat az 1567-es Debreceni Zsinatra és a reformáció megújulásra ösztönző folyamatára.
Ezért olvashatjuk az emlékművön a jól ismert mondatokat: „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” – Isten Igéje örökké megmarad! – Verbum Domini manet in aeternum! – Egyedül Istené a dicsőség! – Soli Deo gloria!