A Sóhajok hídja és a kuruc „DJ” – különös utcák Debrecenben

---

Debrecen – „Néha furcsa hangulatban az utcát járom egymagamban”. A dal hőséhez hasonlóan a cívisvárosban sétálgatók is gyakran rácsodálkozhatnak a közterületek atmoszférájára, méretére, alakjára vagy éppen a nevére is.

---

A mai szemmel különös nevűnek tetsző utcák közé tartozik a Köntöskert városrészben található Bezerédj utca is. Hiszen korunk embere többnyire már nem tudja mire vélni a „dj”-betűkapcsolatot, s legfeljebb a lemezlovas szóra asszociál általa.

Ez a középkorban használatos írásmód azonban mostanság is simán „di”-nek ejtendő, míg az utca névadójáról, Bezerédj Imréről (1679–1708) azt kell tudni, hogy nemcsak kuruc brigadéros és rettegett bajvívó volt, hanem a Rákóczi-szabadságharc egyik legnépszerűbb hadvezére is. Árulási kísérlete miatt azonban a fejedelem lefejeztette.

Debrecen szokatlan formájú utcáinak egyike a Derék utca, ami a Tócóskert és a Tócóvölgy nevű városrészek között húzódik. Igazából viszont nem is határoló utca, hiszen nem egy markánsan elkülönülő, egyszerű vonal az alakja, hanem – miként a műholdképeken is kiválóan látszik – mindkét részen annyira tekergőzik, hogy szinte behálózza a teljes Tócóvölgyi lakótelepet, valamint a Tócóskert nyugati peremét is. „Derék”-nek egyébként a cívisváros legjelentősebb utcáit nevezték egykoron.

Az utca keleti végén haladó Kishegyesi úton a belváros felé térve, a közeli Pesti utcánál fedezhetjük fel a Koszorú utcát is. Ez a nagyon rövidke utca is a Hatvan utcai kert – 80 éve felszámolt  – temetőjébe vezetett, ma pedig zsákutca. Balján üzletbejáratok vannak, míg a jobb oldalában a Kenézy-kórház régi területének kerítése magasodik. A Csokonai Vitéz Mihály sírját is magában foglaló temetőterülettől csupán egy gazos drótfal választja el.

Ugyancsak igen rövid a Tompa Mihály utca, ami a Wesselényi nevű városrészben nyílik a Budai Ézsaiás utcából, a városi rendőrkapitányság és az Irinyi-középiskola közelében. A névadó Tompa Mihály (1817–1868) költő és református lelkész volt, ugyanakkor Petőfi Sándor és Arany János pályatársa. Ez az utcácska is zsákutca, ám igen hangulatos; emellett az is különlegessé teszi, hogy noha szinte a belvárosban bújik meg, az utca végében már vasúti sínek és szerelvények sorakoznak. Onnan visszakanyarodva a belvárosba, a furcsa nevű, kicsiny Városház utca is a fenti témánk közé kívánkozik.

A Rózsa és a Kossuth utcák közötti utcát manapság leginkább gyalogútnak és hivatali parkolónak használják, de anno azon a helyen volt Tar András főbíró háza, aki azt 1527-ben a pálosoknak adta. Az épületet négy évvel később megvette a város, és ott alakították ki az első városházát. A mai székháznak a Piac utca felőli tömbje 1843-ban készült el, s később (1916-ban), a „Sóhajok hídja” révén azt vonták össze a korábbi Kis Orbán-féle kereskedőházzal – amiben akkor már az adóhivatal működött. A tíz méter hosszú, emeleti átjárót a debreceni népnyelv emiatt hívta Sóhajok hídjának.