A szeretet házai – templomok Debrecenben

---

Debrecen – A vallásüldözés mára a múlt ködébe vész, és hamarosan immár 300 esztendeje lesz annak, hogy visszatérhettek a katolikusok. Ezzel vette kezdetét a város gazdag felekezeti életének kialakulása. Stílszerűen szólva: hála Istennek.

---

A mai Debrecen helyén már a XII. század végén templomos falvak álltak, s a középkorban a város lakói a katolikus vallást követték. Legnagyobb templomukat, a „Szent András”-t I. Imre, váradi püspök építtette (1297-1317). Ez volt az Alföld legnagyobb, gótikus kegyúri temploma. A vallási életet a XVI. századtól egyre inkább a lutheri, majd a kálvini reformáció határozta meg. Olyannyira, hogy 1551-ben a város vezetői megtiltották a katolikusok letelepedését, akiknek aztán a templomaikat is reformátusok foglalták el.

1715-ig kellett várni, amíg - királyi parancsra – ferences szerzetesek telepedhettek vissza. A következő évben kijelölték a Szent Anna templom és a katolikus temető helyeit is. A XIX. század elején a görög katolikusok is felfedezték Debrecent, majd 1840-ben a zsidók letelepedésének is megnyílt a lehetősége. Hitközségük 1852-es létrejötte után megalakult az önálló evangélikus egyházközség (1882-ben), a baptista gyülekezet (1892) és az unitárius leányegyházközség is (1921).

A cívisvárosban templomuk, ima- vagy gyülekezeti helyük van mások mellett a református, a katolikus és az evangélikus egyházaknak, a Hit Gyülekezetének, valamint a baptistáknak, az unitáriusoknak, a Krisna-tudatúaknak és az izraelita vallásúaknak is. De jelen van közösségeivel a vallási életünkben az Evangéliumi Pünkösdi Közösség, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (Mormon Egyház), az Új Apostoli Egyház, Jehova Tanúi és a Magyarországi Bahá’í Közösség is. A legtöbb templomot azonban értelemszerűen a református és a katolikus felekezetek működtetik.

A Kistemplom például 1719-től 1726-ig épült - jóllehet, már 1921-ben is tartottak benne istentiszteletet. Hagymaformájú toronysisakján magasra kinyúló, egy méter átmérőjű, aranyozott rézcsillag pompázott. Nem sokáig: az átadása után három hónappal a templomot tűzvész pusztította el. 1731-re sikerült helyreállítani. Később a kerítést lebontották, s az északi telekrészt átadták a tanácsnak a Széchenyi utca szélesítésére. Az ezért kapott 780 ezer téglából bazársort építettek, hogy bevételéből fedezzék az addigra már erősen leromlott állagú Kistemplom helyetti, új templom árát. 1917-re már 420 ezer korona össze is gyűlt… ezt azonban elvitte az infláció – akárcsak 10 évvel korábban a tornyot a vihar.

A még csak 74 éves Szent István katolikus templom telkét 1936-ban adományozta az egyháznak a vasúttársaság. A Nyilastelepen (mai nevén: Szabadságtelepen) álló imahelyet Jost Ferenc tervezte, aki a főhomlokzatot díszítő motívumot minden bizonnyal a vasút iránti tisztelet jeleként alakíttatta ki. A templom hátsó falát Márton Lajos festménye díszíti. Ezzel kapcsolatban érdekes összehasonlítást tehetünk, ha a barokkos kompozíciót egybevetjük a Szent Család Templom és Plébánia oltárával. A Kőszeghy Attila által tervezett – 13 éve átadott – imahely belseje ugyanis olyan puritán, mintha nem is katolikus volna. Érdemes megismerkedni a Mikes Kelemen utcai Jézus Szíve Templommal is (1936), melynek homlokzata pedig már szinte futurisztikus jellegű.

Hasonlóan ambivalens érzések kavaroghatnak a Verestemplomba betérőkben is. Mivelhogy a Kossuth utcán található, református imahely meg annyira gazdagon díszített, mintha katolikus lenne: falait freskók, ablakait színes ólomüveg-kompozíciók (például Dávid-csillagos motívumok) ékesítik. Az 1888-ban átadott, neogótikus templomot Petz Samu tervezte, a faliképeket pedig Haranghy Jenő (több más templom és a Köztemető-ravatalozó művészi dekoratőre). Az avatatlan látogató itt egyébként attól is könnyen zavarba jöhet, hogy az adományozó házaspár hölgytagjának a nevét kétféle módon olvashatja az emléktáblákon.

A Miklós utcai evangélikus templom egy évvel fiatalabb, mint az iménti. Homlokzatán kidomborított latinkereszt fut végig, a csúcsára pedig csillag került (Hennel Sámuel és Kulcsár Mihály adománya). A négy dór oszlopos, klasszicista, timpanonnal záródó oltár közepére helyezték el Haranghy Jenő sötéttónusú oltárképét. A szájhagyomány szerint a művész az adományozó Nagy Józsefet festette rá (Jézusként), az angyalkák pedig a leányainak arcvonásait őrzik.

Néhány utcányival északabbra találhatók a Debreceni Zsidó Hitközség és az unitárius egyházközség gyülekezeti helyei. A hazánkban a második legnagyobb zsidóközösségnek két zsinagógája maradt fenn (mindkettő műemlék). Az ortodox templom - Berger Jenő tervei alapján - 1894-ben épült fel a Pásti utcában. 2000-ben felújították a tetejét és a külső homlokzatát, a belső terének rekonstrukciója viszont még várat magára. (A másik templom a Kápolnási utcában van.) Az unitárius egyházközség megalakulása Szabó Józsefhez (1826-1892) fűződik, aki a végrendeletében kikötötte: a Hatvan utcai telkére csakis unitárius imaház építhető.

Sétánk végén a Füredi út és a Nádor utca sarkán álló református templomot látogattuk meg. Az organikus építménynek a fiatalkora ellenére is szinte annyira kalandos a története, mint a Kistemplomnak. Az imahelyet ugyanis az Új Apostoli Egyház építtette, később a baptista egyház bérelte tőlük, végül 2006-ban az új tulajdonos, a református egyház költözött oda. A Szent Család-temploméhoz hasonlóan nemes egyszerűségű belső terű templom alagsora tanfolyamoknak, és teadélutánoknak is otthonként szolgál. Szép példáját láthatjuk itt is annak, hogy a templomok nemcsak az imádkozásnak, hanem a testi-szellemi művelődésnek és a közösségi együttlétből fakadó szeretetnek is az otthonaik..