Nagy János, a tüntető matematikus

---

Pénzügyi szakember, angol-magyar fordító. Énekhangja miatt lett vezetője a Kossuth térieknek. 2006 szeptembere óta tüntetnek és még folytatják. Szerintük ugyanis az utcai nyilvánosság a demokrácia egyik fontos eleme.

---

A felületes szemlélő azt gondolhatja, hogy a Kossuth téri tüntetők meg nem értett művészek vagy bölcsészek. Nagy János, a csoport vezetője azonban matematikus. Nem vágyott pozícióra soha, de énekhangjával felhívta magára a figyelmet.

- Nekem mindig az volt az elképzelésem, hogy minden polgárnak kell tenni valami kicsit a közösségért. Ennél a kicsinél én meg akartam állni, majd úgy gondoltam – mint matematikus -, hogy felfelé kerekítek. Az emberek többsége inkább kevesebbet tesz, mint kellene. Én egy kiegyensúlyozó alkat vagyok, szeretek és tudok is az emberek között békességet teremteni. Ez az, ami miatt vezetője lettem a közösségnek. És még egy ok. Annak idején én nem beszéltem a csoport előtt, hanem énekeltem. A többiek pedig felfigyeltek a hangomra a Himnusz és a Székely himnusz éneklése közben. A dalvezetésből lett aztán valódi vezetés – kezdte Nagy János.

Önökről sokan azt gondolják, hogy szélsőségesek és csak kiabálnak minden délután a Kossuth-szobor előtt. Miért ezt a formáját választották a tiltakozásnak?

Nagyon erősen különválik a politikai elit és a társadalom, óriási szakadék van a kettő között, szeretik a politikusok szélsőségesnek mondani az utcát, pedig szerintem sokszor az a többség. Duray Miklós is a vendégünk volt, ő mondta, hogy a szélsőség és a radikalizmus fogalmak merőlegesek egymásra. A szélsőség réslátást és beszűkült gondolkodást jelent. A radikalizmus pedig azt, hogy a gyökerétől a leveléig az egészet átfogjuk, ez egy igazi, értelmiségi látásmód. Az eszméink a legnemesebb magyar értékeken alapulnak.

A szocialista-szabad demokrata kormány ellen kezdtek el tüntetni 2006 őszén. Most új, jobboldali kabinet alakul. Budapesten és Nyíregyházán már befejezték. Önök miért folytatják tovább a demonstrációt?

Úgy látom az ország helyzetét, mint amikor a súlyos alkoholistát megműtik, májátültetésen esik át és szinte azonnal javul a közérzete. Kérdés, hogy az alapbetegséget meggyógyították-e, abba tudja-e hagyni az alkoholfogyasztást a páciens? A májátültetés csak egy esélyt ad számára, de ha mindent úgy csinál, mint azelőtt, akkor az a második máját is tönkre fogja tenni. A társadalom nem elég aktív, azt hiszi, hogy működhet úgy a demokrácia, hogy ő abban nem vesz részt, pedig a demokrácia a részvételen alapszik. Senki sem törekszik az állandó részvételre, csak amikor már nagy baj van, akkor megy ki az utcára. Jön egy kormányváltás, majd megnyugszik. Pedig folyamatosan részt kell venni a politikában, a közügyek formálásban. Persze nemcsak tartalmi, hanem formai hibák is vannak, mert az, hogy alkotmányos módon nem lehetett a Gyurcsány-kormányt megbuktatni, az formai hiba.

Milyen számukra az eszményi politikai berendezkedés? Az ellenállás az Aranybullát idézi, a folyamatos közvetlen politizálás pedig az ókori Athént. Visszanyúlnának valamihez vagy új rendszert építenének?

Szimpatikus számunkra az, amit ma Szent Korona-tannak mondanak, de ez nem egy lefektetett eszmerendszer. Több joganyagból tevődik össze, mint például az Aranybulla vagy a Werbőczy-féle Hármaskönyv. Ahogy azt ma többen interpretálják, abban vannak olyan elemek, amit a mai politikai rendszerbe is át lehetne ültetni. Nem merném azt mondani, hogy valami régit kellene átvenni, de a magyar hagyományban ebben a vonatkozásban is nagyon komoly értékek vannak. Nagyon szép gondolat például, hogy az országban minden a Szent Korona tulajdona. Nem a királyé vagy a császáré, hanem a közösségé, csak így van megfogalmazva.

A Szent Korona-tan egy keresztény államot feltételez. A magyar állam viszont nem az.

A társadalom meglehetősen szekularizálódott, ebben ludas az előző rendszer is, de érdekes, hogy mekkora viták voltak az Európai Unióban is a közös alkotmány keresztény vonatkozásairól. Én annak a híve vagyok, hogy a keresztény értékekre szükség van, de ezt erőszakkal nem, csak meggyőzéssel lehet keresztülvinni.

Ön egy permanens forradalmár?

Nem tekintem magam forradalmárnak, ha mégis azt mondanám, hogy forradalom, akkor azt inkább szellemi értelemben tenném. A forradalmak csak felforgatnak dolgokat és nagyon sok a pusztítás utánuk. Én a folyamatos építésnek vagyok a híve.

Meddig tart önöknél gyakorlati értelemben ez a szellemi forradalom?

Néhány hónap kell, míg látszik, hogy melyik irányba indul el a kormány. Mit akar tenni például a kettős állampolgárság ügyében, ami szerintünk alanyi jogon jár. A másik fontos ügy a felelősségre vonás. Ezekhez nem kell pénz, csak akarat. Meggyőződésem, hogy a problémáink veleje erkölcsi eredetű. A fejekben és a szívekben kell rendet tenni. Aztán jöhet a gazdasági fellendülés.

Mit szól ahhoz, hogy egyik társuk, Ágoston Tibor elvállalta a Jobbik felkérésére a debreceni polgármester-jelöltséget?

Szükségesnek tartom a pártok tevékenységét és azt is szükségesnek tartom, hogy ebben sok ember részt vegyen. Nagyon sokan jönnek a térre olyanok, akik valamelyik párt szimpatizánsai, például fideszesek. Mi távolságot tartunk a pártoktól, mégis néhány itt ismertté vált ember politikai feladatot vállal. Ezt nem mindenki nézi jó szemmel. Én ezzel szemben azt mondom, hogy mi nemcsak hívunk embereket, hanem küldünk is egy-egy szervezetbe, hogy képviseljék eszmeiségünket. Ennek ellenére a csoport egészében nem vállal pártpolitikai szerepet.

Nagy János úgy tervezi, hogy esetleg civil szervezetté alakulnak át a Kossuth tériek. Továbbra is együtt szeretnének véleményt formálni a közügyekről. Úgy, mint eddig.