A véső csodája – faragott kapuk Debrecenben

---

Debrecen – Sárkány, oroszlán, leányarc, mértani formák és virágszirmok is díszítik épületeink kapuit. Mint annyi antik szépség, ezek a motívumok is főként az óvárosi részekben örvendeztetik meg a nézelődőket.

---

A kalapács, a gyalu, no meg a véső és a fűrész csodákra képes, ha hozzáértő kezek használják nemes anyagok megmunkálásához – állapíthatjuk meg a cívisváros utcáin sétálgatva. A biztonság mellett az esztétikumra is gondot fordító ingatlantulajdonosok kovácsokra vagy asztalosokra, faragókra is bízták, bízhatják a nyílászáróik megvalósítását.

Az ötvösség produkcióira hadd utaljunk vissza most a Verestemplom és a Medgyessy-emlékmúzeum ajtainak bemutatásával. Ezek ugyanis átmenetet jelentenek a kétfajta kialakítási irányzat között, hiszen esetükben a sima „falapot” művészi fémkompozíciók (pántok, kopogtatók stb.) varázsolják egyediekké. A fából készített darabok külalakjai az éppen uralkodó stílusirányzattól is függhetnek, valamint a megrendelő ízlésétől és pénzügyi lehetőségeitől.

Ezek miatt Debrecenben is igen sokféle ajtót találunk, egészen az aprólékosan cizelláltakig. A leggyakoribb mintázási módszer a kapu alkotóelemeinek (léceinek, deszkáinak) variálása, és/vagy különféle formájú idomok felhelyezése egymásra, illetve az alapfelületre. Ezzel a megoldással is nagyon szemet gyönyörködtetőkké tehetők a bejáratok – fokozni azonban ezt is lehet, sőt sokszor érdemes is!

A valamikori gazdák emlékét napjainkban is nagyon kedves virágok és levelek őrzik, melyek közül külön is kiemeljük a Szent Anna utca 18. szám alatti kaput. Ennek leveles dekorációja mellett a szédítő magassága is kitűnik, ugyanis a - rendkívül masszív és tökéletes szépségű h áznak a pinceablakai és a kilincse is vállmagasságban vannak!

Hasonlóan lenyűgöző „lény” tartja szemmel a környéket az Egymalom utca 3. szám alatt is, ahol ugyancsak nem az ajtódísz, hanem a felette lévő figura a fő szenzáció. A homlokzatra helyezett férfiúnak a hínárszerű, futórózsaszerű arcszőrzete olyan terebélyes és annyira szerteágazó, hogy az indiai rekorder Badmsingh Gurjar Khatana 13,5 láb hosszúságú bajusza is elbújhat mellette.

Most pedig következzenek a legizgalmasabb látnivalók: a Piac utcai Rickl-ház oroszlánjai, a Széchenyi utca 1. szám alatti Szilágyi-ház koszorúi, valamint a romkerti őstemplom-maradvány faragott kapuja a sárkánnyal. A saját farkába harapó hüllőtől nem messze egy ikerleány-portré vár ránk. Ennek a helyszíne is „misztikus”, hiszen a hölgyek a Hatvan utca 70. szám alatti kapuról tekintenek le a földi halandókra.

A tanítóképző főiskola és a Garay utca 27. szám alatti kapuk részletgazdag megmunkálása a népi művészetet vagy akár a műbútor-asztalosságot idézik, annyira finom rajtuk minden karcolás. Örömmel figyeltük meg azt is, hogy napjainkra sem veszett ki a vágy a nemes anyagok és a míves motívumok iránt, ugyanis például az Ajtó utca 31. alatt még a garázskapu is ilyen. A pókháló- és csipkefinomságú darabok ennél sokkal korábban készültek – ezt a közeli Kodály-zenede és az Eötvös utca 1. számú bejáratok is tükrözik, hiszen alkotóik korinthoszi oszloppal osztotta ketté az amúgy is igen pazar kapukat.

A fafaragói hivatás minden csínját-bínját reprezentáló remekművekre kíváncsiak mindenképpen keressék fel még a Csapó utca 51. és a Kígyó utca 36/b. szám alatti székelykapukat is. Nem csalatkoznak akkor sem, ha kirándulnak a Nagyerdőbe, ahol még megvan a Leveles Csárda régi kapuja a kert hátuljában, valamint a Békás-tó hasonló stílusú hídja (mely korábbi változatának galambdúca is volt, akárcsak a Csapó utcai kapunak).

A Nagyerdei körúton egy művészember mesebeli házikója rejtőzködik. Neki köszönhetjük a fenti kompozíciót, ami nélkül nem is lenne Nagyerdő a Nagyerdő…