Ahol minden a mézről szól: az élet a Méhészföldön – fotókkal

---

Debrecen – Bibe, Bimbó, Nektár, Porzó, Akácméz és Virágméz – ínycsiklandóan beszédes utcanevek a cívisváros északkeleti városrészéből, ami ma a Gáspár György-kert nevet viseli. Ennek része a régi Méhészföld, mely a ritka mesterségnek állít emléket.

---

A Külső-Sámsoni út és az Apafája erdő között fekvő övezet névadója, Gáspár György XVII. századi esküdt-, majd főbírónk volt, akinek a nevéhez céhszabályzatok és a kontárok elleni rendeletek is fűződnek. Személye előtt utcanév is tiszteleg, s ugyanakkor a közeli erdőségre utaló elnevezésekkel is találkozhatunk, például az Erdőszél és az Erdőmester utcák révén (ahol mogyoró és kökény is bőséggel terem).

Mellettük a Hőforrás utca neve se véletlen, hiszen itt működnek, működtek azok a kutak, amik a Nagyerdei Gyógyfürdőt is ellátták termál vízzel. Az Apafája erdőről pedig azt is érdemes tudni, hogy ez a város északkeleti külterületén lévő, 3000 hektáros, zárt erdőt takarja. „Apafája” a régi Bellegelő és Pallagpuszta között terült el, és a neve a Guth–Keled nemzetség Apa nevű ágának emlékét őrzi.

A Júliatelep, Apafa és Szikigyakor közötti Gáspár György-kert nagyjából a menekülteket befogadó állomás vonalában húzódó Simon István utcánál kezdődik, és a Salakos utcán (úton) lévő golftelep túlsó végéig tart. Nem kicsi tehát, mint például a Miklóskapu, és nem is olyan szabályos, mint a Dobozikert, ám mégis érdemes legalább egyszer bebarangolni. A környék legismertebb látványossága a néhai Ilia de Riska-féle romkastély, ahonnan a parlagi templomromhoz is hamar el lehet jutni az ingatlannal szomszédos Kelence utcán.

Van itt ugyanakkor több lovas birtok, valamint gazdag választékú kertészet is. A régi méhészföldi részen dimbes-dombos vonulatok is futnak (mintha csak a nem túl távoli Martinkán járnánk), s az utcákban a gazdagság éppúgy tetten érhető, mint a nagy szegénység. S hogy mennyire minden a mézzel kapcsolatos ebben a zónában, azt mi sem illusztrálja jobban, mint a Mézharmat, Mézeskard Mézescsók, Mézeshuszár, továbbá a Puszedli, Tükörszív, Pempő, Viasz és a hasonló nevű utcák!

Némiképp illúzióromboló módon egyébként a terület főutcája még a Salakos nevet viseli, mégpedig az állaga miatt. Jóllehet, a „Poros”-ra jobban rászolgálna, hiszen csak a golfklub széléig fedi bitumen, aztán azonban végig apró kövek alkotják. Ezek igen nehezen járhatók, és száraz időben hatalmas port is kavarnak rajtuk a gépjárművek. Látogatásunkkor egyébként éppen gréderezte az önkormányzat munkagépe.

– Tíz éve költöztünk ki ide, s ma már a legtöbb lakásban van víz, gáz, áram. Jár a postás, és van bolt meg busz is, de az sokaknak jelentene nagy segítséget, ha gyakrabban közlekedne. Meg persze az is nagyon jó volna, ha az utat rendbe tennék – mondta el érdeklődésünkre Fényi Sándorné, aki az éppen akkor befutott kocsiról szállt le. Ő egyébként közel lakik a megállóhoz, és szereti is az itteni életet. Beszélgetésünk helyszínén egy különös emléktáblára is figyelmesek lettünk.

A messziről valamilyen reklám- vagy közlekedési táblának látszó mementót 2000-ben állították a kertség létrehozói. A példaértékű kompozíció azt is a világ tudtára adja, hogy a városrész 1949 óta létezik. Ugyanakkor, ha fellapozzuk például Tóth Pál utcanév-történeti könyvét, abból az is kiderül, hogy a Gáspár György-kertnek 1990-ben még mindössze hatvan lakója volt...