Aranyérmes panoráma – az élet Debrecen felett

---

Debrecen – A belváros tetején megpihenni, lakni – nem mindennapi élmény. Ráadásul, akinek ez megadatik, annak nemcsak páratlan kilátásban lehet része, de a lenti programokat is ideális, kényelmes perspektívából élvezheti.

---

Ilyen a hely a cívisvárosban az Aranybika, mely a Piac utca 11. szám alatt található. A gazdagon díszített hotel 1915-ben épült szecessziós stílusban; Hajós Alfréd tervezte, az első magyar olimpiai bajnok. A patinás szálloda Classic és Superior épületszárnyaiban egyebek mellett 179 kétágyas szoba, valamint stúdiók, apartmanok, lakosztályok szolgálják a vendégeket. Van wellness-részleg, konferenciatermek, s itt működik a Bartók Terem is.

A Bika leendő tulajdonosa azt ígéri, hogy a város egyik meghatározó jelképe néhány év múlva ismét a régi fényében ragyog majd. Ettől függetlenül a hétszintes épületegyüttes panorámája napjainkban is ötcsillagos – főként a napsütéses, délutáni időszakokban, némi felhőgomollyal „megbolondítva”. Ha pedig mindez párosul a belváros sárga, zöld, kék stb. színeivel, az már valóban festővászonra kívánkozik.

Balról rögtön a cívisváros másik szimbóluma tör az égbe, a Nagytemplom – mely  1805 és 1827 között épült, Péchy Mihály és Thallher József tervei szerint. A 61 méter magas, református gyülekezeti hely előtt ugyancsak meghatározó alkotások, a Kossuth-szoborcsoport (Margó Ede – ácz Szigfrid, 1914), az üvegmozaik-városcímer (Cs. Uhrin Tibor – Sass László, 2000) és a zenélő szökőkút (Pázmándy Antal, 2000) gyönyörködtetik a korzózókat és a Bika lakóit.

A Nagytemplom keleti tornyánál pompázik az egykori kereskedelmi akadémia (1857), illetve a megyei könyvtár régi palotája. A napjainkban üres (vevőre váró) épület mögötti szárnyban a Bethlen-szakközépiskola bújik meg. A maga nemében nagyon jellegzetes a két szomszédos lakóház is, valamint a Bikával szemközti front egyik főépülete, ami az Alföldi Takarékpénztár számára épült 1940-ben, klasszicizáló modern stílusban. A sor nevezetes tagja ugyanakkor a Tisza-palota is.Povolny Ferenc tervei szerint épült, az 1820-1830-as években, klasszicizáló modern stílusban. Az eredetileg egyemeletes épületet Tisza Kálmán miniszterelnök neje, az akkori tulajdonos kétemeletesre és eklektikus stílusúra építtette át – ekkor kapta a Tisza-palota nevet. A következő épület a városháza (1843), melynek első tervét is Péchy Mihály készítette, de pénzhiány miatt át kellett dolgozni. Ebben Povolny Ferenc és Ságody József is részt vett.

Az egyemeletes székházat már 1888-ra kinőtte a város. Új épületre lett volna szükség, de pénz híján elvetették az ötletet, s a házat átalakították: árkádsorát befalazták, beablakozták, a szomszéd épülethez pedig függőfolyosóval kapcsolták. (Az ottani adóhivatal miatt lett ez a sóhajok hídja.) A városházát napjainkban is  korszerűsíteni kell – erre EU-s pályázati forrást használ fel az önkormányzat.A Hotel Aranybikából kitekintőket magával ragadja a város legrégibb pénzintézetének egykori épülete, a Debreceni Első Takarékpénztár palotájának látványa is, mely a szecessziós cizelláltsága és a különleges színe miatt is szó szerint uralja a panoráma peremét. Az ifj. Rimanóczy Kálmán tervei alapján, 1912-re megépített háznak kétszer is leégett a sarokkupolája, így az 1963-as baleset után már nem rekonstruálták azt.

Mindemellett a Kistemplomban (1726), a Szent Anna Székesegyházban (1746), az Attila téri görögkatolikus templomban (1910) is gyönyörködhetnek a körbenézegetők. Nem beszélve az új városházáról, a Csapó utcáról és a lenti életről. Nekünk az is megadatott, hogy a sarki torony kiállóinak rácsait, valamint a tetőzet belső felét is meglessük. Elárulhatjuk: meglepetésünkre az egyik kis csúcson a „Gazsi” felirat fedezhető fel.

A sétálóövezet a szálloda legfelső szintjén tett látogatásunkkor is méhkasként zsongott. Pedig nem volt rendezvény – „csupán” végre kisütött a Nap, és a tavasziasan enyhe időjárás rögtön kicsalta az embereket sétálgatni, ücsörögni. A medence ragyogó kék színe, sőt még a hotel előtti bokor formája is azt sejttette: hamarosan itt a szökőkút- és a fagylaltszezon. Jön a kikelet…