Áttörést ért el az őssejtkutatásban a debreceni professzor és kutatócsoportja
Szerző: Rituper Tamás | rituper.tamas@dehir.hu Közzétéve: 2016.08.15. 08:59 | Frissítve: 2016.08.16. 20:59
Debrecen – Nagy László professzor amerikai és debreceni tudósokkal tett felfedezése révén jobb gyógyszereket lehet majd fejleszteni a jövőben. A kutatásuk eredménye más szakembereknek is nagy segítséget adhat.
Talán emlékeznek még, 2012-ben a Dehir.hu Év embere választásán az Év tudósa jelöltjei közül Nagy László professzor kapta a legtöbb szavazatot olvasóinktól. A Debreceni Egyetem Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetének egyetemi tanára, a Klinikai Genomikai és Személyre Szabott Orvoslási Központ igazgatója a voksok 51 százalékát begyűjtve lett az Év tudósa. Nem véletlen, ő az egyik legtöbbet hivatkozott kutatója a Debreceni Egyetemnek.
A napokban a Dehir.hu arra lett figyelmes, hogy egyre több amerikai weboldalon számolnak be az általa irányított kutatócsoport felfedezéséről ’áttörésként’ emlegetve azt.
A professzor a Debreceni Egyetemen végzett munkája mellett 2013 októbere óta az Amerikai Egyesült Államokban, a Sanford Burnham Prebys Medical Discovery Institute nonprofit kutatóintézet floridai campusán is dolgozik. A cukorbetegség és az elhízás okait, genomikai hátterét és gyógymódjait kutató központ programvezetője.
Debreceni egyetemi tanárként természetesen a kutatásaiban továbbra is együtt munkálkodik a debreceni szakemberekkel, a mostani felfedezésben amerikai kutatók mellett több debreceninek is része van. Név szerint Károlyi Katalin, Horváth Attila és Simándi Zoltán voltak tagjai a kutatócsoportnak, illetve egy a Debreceni Egyetemen doktori tanulmányait végző mexikói kutató, Ixchelt Cuaranta-Monroy is bekapcsolódott a munkába.
És hogy mi is a felfedezés? A Dehir.hu Skype-on érte el Amerikában Nagy Lászlót, aki elmondta, a Molecular Cellben, a molekuláris biológia világvezető tudományos lapjában megjelent (és a Cell.com-on is elérhető) tanulmányukban azt írják le, hogyan azonosítottak egy új mechanizmust, mely felelős az őssejtek differenciálódásért.
Nagy László hozzátette, az őssejtekből bármilyen sejt keletkezhet, a sejttípus kialakulását kívülről jövő jelek határozzák meg. Az úgynevezett OCT4 faktorról eddig úgy tartották, hogy csupán azért felelős, hogy az őssejt őssejt maradjon. Ők most azt bizonyították be, hogy ennek a faktornak kulcsszerepe van a differenciálódásért felelős folyamatokért. Ezzel a szövetspecifikus génkifejeződésnek alapvető molekuláris mechanizmusát tárták fel.
A kutatásnak többféle jelentősége van az őssejtkutatásban és az őssejt alapú gyógyításban. Egyrészt az őssejtekből neuronok kialakítását specifikusabban lehet majd véghezvinni, másrészt őssejtek differenciálódását elősegítő gyógyszerek hatását jobban meg lehet érteni, így hatékonyabb gyógyszereket lehet kifejleszteni.
A négy évig tartó, Debrecenből indult és párhuzamosan ott is folytatott kutatás jelentősége és hatása Nagy László szerint nem azonnali lesz. Ez egy alapkutatás, melynek eredménye a többi kutató munkáját segíti. Meg lehet például vizsgálni, hogy más sejtekben (például idegsejtekben) a sejtségért, az identitásért felelős faktor nem felelős-e az őssejthez hasonlóan a differenciálódásért, külső szignálokra adott válaszért.
Emellett az őssejtkutatásban további, úgynevezett útvonalakat, szignálokat lehet vizsgálni (ők két ilyet kutattak), s meg lehet nézni, hogy ott is hasonló szerepe van-e az OCT4 faktornak.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)