Az élet Debrecen felett: ahol a Margit-fürdő és az István Malom pompázott – fotókkal

---

Debrecen – A mai Füredi út már 131 éve is annyira fontos területe volt a városnak, hogy az akkor megindult gőzvontatású „villamosoknak” oda is le kellett térniük. Az országos jelentőségű útnak azokban az időkben még a neve is más volt: Károly Ferenc József.

---

A kelet-nyugati fekvésű, és csaknem nyílegyenes úton egyrészt a 33-as út fut végig, másfelől különféle lakótelepek épültek köré, s ezáltal sok ezer embernek az otthona. A korábban Hollónak, majd Hámán Katónak is hívott út mentén négy-, kilenc és tízemeletes lakóházak is állnak, ugyanakkor nemcsak üzletek és üzemek működnek rajta, hanem ott található a Bocskai-dandár főhadiszállása, a Kossuth Laktanya is.

A Füredi út nem tartozik a rövid közterületeink közé (hiszen csaknem 1,8 kilométer hosszú), és megannyi városrészt is összekapcsol, mint például a Nagyerdőt, a Péterfiát, valamint a Liba-, a Sesta-, a Vén-, az Új-, a Csigekertet és a Kertvárost. Minapi látogatásunk során a Simonyi út és a Böszörményi út közé eső, nagyobbik részét jártuk be és vettük szemügyre a Füredi útnak – mégpedig az ottani magasházak felső szintjeiről.

A Bem tér felől érkezők a Simonyi-kapu nevű komplexumot is tanulmányozhatják, amivel kapcsolatban az idősebbek arra is emlékezhetnek, hogy a helyén egy szép villa állt, abban pedig leányotthon működött. Mellette, a mostani négyemeletes lakóházak helyén a csodálatos Margit-fürdő fogadta a vendégeket. A minden földi jóval felszerelt oázist Szikszay Gyula, a gazdag földbirtokos és nagyvállalkozó hozta létre és nyitotta meg 1887 nyarán.

A nejéről elnevezett paradicsomban volt a város első, sportolásra is alkalmas medencéje, továbbá kádas, gőz- és habfürdők, zuhanyzók, büfék és pihenőhelyiségek is. A park fantasztikus strandot is magában foglalt, ugyanakkor nyáron biciklizni, télen korcsolyázni is lehetett ott. Az akkoriban még oda is lekanyarodó tömegközlekedési eszközökön ingyen utazhattak mindazok, akik jegyet váltottak a Margitba. A volt fürdőnegyed és a nevelőotthon helye (ahogy a Szent László katolikus plébánia is) ma a szemközti emeletes házakból is kiválóan látszik; jóllehet, ez persze csöppet se vigasztalja a múltat siratókat.

De hogyan is került oda annak idején a villamos? Úgy, hogy 1848-ban a közelben, a mai Malompark Bevásárlóközpont helyén kezdte meg a működését az István Gőzmalom – a vasúti pályaépítőknek pedig előírta a város, hogy a színházon kívül az őrlőüzemhez is legyen leágazásuk a síneknek. A gőzvontatású személyforgalom 1884. október 2-án 12.45 órakor debütált, s a menetdíj felnőtteknek 10 krajcár volt (I. osztályon 15), a gyerekeknek pedig 5 krajcár. Teheráru után mázsánként 7 krajcárt kellett fizetni.

Mi pedig folytattuk a liftezést, és alápillantottunk további kilenc- és tízemeletes épületekből is. Megállapítottuk, fentről nyújt csak igazán meglepő látványt, hogy mekkora tömege van a bevásárlóközpontnak, és hogy például milyen sok jármű elfér a parkolójában. A horizonton a Nagyerdő nevezetes épületei sorakoznak: az egyetem, a víztorony és a stadion is, míg közvetlenül jobbról serényen forgolódik az a toronydaru, ami az István Malom utolsóként lebontott házai helyén készít új épületet.

A letűnt korok relikviáit keresők és a nosztalgiázók kiszúrhatják a magasból az újkerti kispiac régi helyét is (ahol Váró Márton fém óratornya állt), gyönyörködhetnek a Füredi úti református templom mellett megbújó Jost-villában, és természetesen összehasonlíthatják az egykori és a mai építészeti stílusokat is, melyek itt szoros, kényszerű szimbiózisban élnek egymással. Fentről tökéletesen látszik az is, hogy a Füredi út valóban mennyire hosszú. És széles is – unalmasnak vagy szürkének viszont semmiképpen se titulálható.