Az elmulatott lakóház – élet a Téglagyárban

---

Debrecen – Évi ötvenmillió darabos kapacitásával valóságos építőanyag-ipari nagyhatalom volt a cívisváros a múlt század elején. Gyártás ma már nincs, szinte mind eltűntek a telepek is, és az egykori szép időkre ma már csak egy városrész neve emlékeztet.

---

Ez az övezet a Kishegyesi út mentén található a füzesabonyi vasútvonal és az autópálya között. A valamikori „citromsziget” helyén immár lakópark van, olyan szép növényi utcanevekkel, mint Árvalányhaj, Bojtorján, Kecskerágó, Libatop, Naprózsa, Somkóró és Zörgőfű. Itt épült ki a Derekassy István utca is, ami a Debreceni Önkéntes Mentőegyesület megalapítójának neve előtt tiszteleg.

Ezen a területen újépítésű családi és társasházak sorakoznak, s üzletek, vendéglő és orvosi rendelő is szolgálja a környékbelieket. Közvetlenül a lakóparki házak mellett és a rendelő szomszédságában egy nem túl bizalomgerjesztő ház található, ugyanis mondhatni se ablaka, se ajtaja, se vakolata. Ez az itteni régi iskola maradványa, s az udvarán még mászókák, nyomós ivócsap tudatja az eredeti rendeltetését. (A ma használatos iskola átellenben a Nagysándortelepi.)

A végtelennek tűnő Határ út mentén terül el a hatalmas ipari park, melynek helyén előzőleg lőtér és gyakorlóterep volt. Elektronikai berendezéseket, csapágyakat, valamint gyógyszereket előállító üzemek is tevékenykednek a komplexumban.

Az ősi téglagyári környék az ipari parkon is túl fekszik, s a Vulkán, a Szent Mihály és a Balásházy utcák húzódnak rajta. A Kishegyesi út 260-as számú – valamikor igen takaros – épületegyüttes után terült el az itteni téglagyár, melynek két kéményét júniusban robbantották le, mondván, hogy balesetveszélyesek és már szükségtelenek.

– Olyan volt nekem a kémény, mint a térkép! Amikor ugyanis Szoboszlóra jártam kerékpárral, azok mutatták nekem az utat – elevenítette föl Kovács Ferenc, aki látogatásunkkor az udvarán pakolgatott. 1958 óta lakik a mostani házukban, s azelőtt is „vulkántelepi” volt. Ma is szeretnek itt lakni, de a nagy forgalom zaja és a csatornaszemek örökös csattogása zavarja őket.

Az a bizonyos régi Vulkántelep és a Vulkán utca a „Vulkán” téglagyárra utal, ami az Alföldi Takarékpénztáré volt. Debrecenben 1937-ben emellett nem kevesebb, mint nyolc üzem működött: a Tóth és Sebestyén Téglagyár Rt., a Hortobágyi Téglagyár Rt., a Debreceni Gőztéglagyár Rt., a Városi Téglagyár, Herskovits Dániel téglagyára, az özv. Szabó Józsefné-féle, a Balogh és Vértessy, továbbá a Mezőgazdasági és Ipari Kft. (Klein Sámuel és neje téglagyára).

Legtovább az Alföldi működött, hiszen 1999-ben fejezte be a termelést. A 260-as épületnél húzódó tisztviselői sor lakói is kicserélődtek, és végül putrinegyed volt itt. Ottjártunkkor már ezek az épületek is romokban álltak, s talán csak egyikükben laktak még. A szomszédos gyártelep innenső felén új élet kezdődött (gép- és alkatrészraktár, valamint szerviz is épül oda), az ingatlan másik része kiadó vagy eladó. Ott még megvan a kémények nélküli üzemcsarnok, a gazos udvaron pedig egy ódon tűzoltó-szerkocsi rozsdásodik.

– Viszontagságos itt az életünk, mivel földúton járunk, és nagy esők idején bizony alaposan összesározódhatunk. Hat–hét éve saját pénzből és erőből hozattunk zúzott követ, de mára az is széthordódott – mutatta Mezei Zsigmondné a Balásházy utcában. – Pedig nem lenne baj az itteni élettel, szeretjük a csendet, jó a szomszédság, s nálunk a kutya a macskának is barátja.

Vendéglátónk egy nagyon érdekes történetet is elmesélt arról, hogy az utca egyik háza miként cserélt gazdát. Történt ugyanis, hogy az eredeti tulajdonosa gyakran látogatta a nem éppen közeli Aranybikát, ahonnan aztán mindig hazafuvaroztatta magát. Fizetni azonban nem volt szokása. Végül akkora lett a restanciája, hogy kénytelen volt felajánlani ellenszolgáltatásként magát az épületet. Az uraság háza így lett a kocsisé...