Az ördöngös Papp nagypapa és a biciklik Debrecenben – fotókkal

---

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagykőrösi rézműves mester, akinek kecskeméti illetőségű unokájában debreceni barátai révén is erősödött meg az a szándék, hogy mégiscsak komolyabban kellene foglalkoznia a nagypapa életművének egy igen komoly részével: a Papp-féle kerékpárokkal.

---

Mert bizony a járműgyártás mindenkori hőskoraiban nagyon sokszor ügyes és vállalkozó kedvű, nem ritkán a megszállottságig szenvedelmes mesteremberek valóban sufnikban kezdtek összerakni gépezeteket, amikből aztán vagy világsiker lett – vagy nem –, de különlegesség az bizonyosan. Így van ez Papp Sándor biciklijeivel is.

Amint azt a sorban negyedik – legkisebb – unokájától, Papp Zoltántól megtudtuk, nagyapja rézműves mesterként kezdte az 1900-as évek elején. Ő vitte az első velocipédet Nagykőrösre 1890-ben. Meg is vadultak a lovak a karikázó ember látványától. Az emberek meg félelemmel vegyes csodálattal nézték, hogy nem esik le arról a magas vaskerékről. Biztosan az ördöggel cimborál! Ördöngös is lett valóban, mert 1908-ban mozit alapított. 

A városban még nem volt áram, de Papp Sándor mozijának volt generátora és így villanyvilágítása. Közben gyártott varrógépet, gramofont, konyhai és szeszfőző rézüstöket, kölcsönzött – napi 80 fillérért – permetezőt, kénpor-szórót és biciklit.

A kölcsönözhető bicikliket is ő gyártotta. 

Lassacskán ellátta a környéket. Nagykőrös olyan hangzatos jelzőt kapott abban az időben, hogy a „legelkerékpárosodottabb” város. Papp Zoltán szerint a nagyapa bicikligyártó tevékenysége az államosításig, 1950-ig – amikor is mindent elvettek a családtól – tartott, s összesen körülbelül 6-7 ezer kerékpár készülhetett a műhelyében. 

– Én csak felnőtt fejjel tudtam meg, milyenek is voltak a Papp-kerékpárok – mondta Papp Zoltán. – Ide, Debrecenbe kellett eljönnöm, hogy igazán megismerjem őket. Most már én is többnek vagyok a tulajdonosa. 40-50 gépet tartok otthon, s abból 6-7 Papp-kerékpár. Sosem felejtem el, hogy került hozzám az első! Nagykőrösön volt egy nyugdíjas bácsinál egy nagyon szép állapotban tartott Papp Extra. Bekéredzkedtem hozzá, hogy lefotózzam. Mikor az öreg megtudta, hogy az én nagyapám üzemében készült az a bicikli, azt mondta nekem: „Tudod mit, fiam! Nekem ott van egy 16 sebességes, nekem az bőven jó itt a városban. Ez meg a legjobb helyen nálad lesz! Legyen a tied, de egy feltétellel: nem adhatod el soha!”

Papp Zoltánnak ezt könnyű volt megígérnie, de nagyon meg is hatódott. Azóta vásárolt ugyan néhány Papp-kerékpárt, de mindenképpen az első a legkedvesebb a számára.

– Több kiállításom volt már az országban. 2014-ben Tiszakécske kapta a veterán kerékpáros világtalálkozó rendezési jogát, s akkor az ottani barátom, Halápi Sándor velocipédes világbajnok felkért, hogy rendezzek egy kiállítást. A sajátjaimmal együtt más gyűjtőktől, múzeumokból összesen 140 kerékpárt sikerült ott kiállítani. Jöttek a nagy kerékpáros hagyományokkal rendelkező országok képviselői – hollandok, németek, angolok, amerikaiak, kanadaiak –, s nem tudtak szóhoz jutni a csodálkozástól. Volt ott az 1870-es évekből származó futógéptől kezdve velocipéden át minden, s mind eredeti. Kecskeméten az autómentes nap alkalmából 20-30 gépet szoktam évente kiállításra összeválogatni. Tíz évvel ezelőtt a Debreceni Virágkarneválon is felvonultunk jó néhány kerékpárral. Be is mondta a műsorközlő, hogy a híres-neves nagykőrösi manufaktúra tulajdonosának leszármazottai vagyunk. Azóta nem voltunk a karneválon, de lehet, hogy az idén újra eljövünk.

Kiállották a kerékpárokat

Papp Zoltánnal a Debreceni Old Timer Club által áprilisi tavaszi veterános alkatrészbörzén és kiállításon találkoztunk, ahol egy debreceni barátja, Szabados Ákos, valamint Katona Attila gyűjteményének darabjaira alapozva egy nagyon impozáns kerékpár-kiállítást rendeztek. Szabados Ákos két Papp-biciklit – egy férfi Papp Extrát és egy Weiss Manfréd-féle vázzal készült nőit –, valamint egy 1980-as évekbeli gyerekbiciklit hozott el a bemutatóra. 

- Én főként a Papp-kerékpárok iránt érdeklődök – mondta el Szabados Ákos. – Teljesen véletlenül bukkantam erre a gyártmányra. Megláttam egy szerelő bácsinál egy Papp-emblémát, beszélgettünk, s egy idő után hozzám került az a bizonyos embléma egy vázmaradvánnyal együtt. Ez még az internet-korszak előtt volt, s nem tudtam a Papp-féle kerékpárokról semmit. Aztán elkezdtem nyomozni utána, hirdetni veterános újságokban, hogy ki mit tud róla. Szép lassan jöttek az információk, internetes fórum is kialakult. Erre a fórumra akadt rá aztán Papp Zoltán, ennek nyomán ismerkedtünk össze, s az ő révén jött később a valódi információ-dömping. Nekem akkor már több Papp-kerékpárom is volt, de információm annál kevesebb. Nem akarok rengeteg kerékpárt összegyűjteni, mert sem időm, sem helyem, sem lehetőségem nincs velük sokat foglalkozni, de a Papp-félék továbbra is nagyon érdekelnek. Már van egy erőteljesen felújítás előtt álló Papp-Sachs motorkerékpárom is, amiből nagyon keveset gyártottak. Minden bizonnyal kísérleti jellegű lehetett. Egyelőre két eredeti példány került elő, s összesen háromról tudunk. Schweitzer Henrik SHB-jához hasonló, ugyancsak 98 köbcentis Sachs-motorral készült. 

A veteránbörze keretében rendezett kiállításon 1929-es, Puch-licensz magyar gyártmányúaktól kezdve az 1970-es évekből származó szovjetekig láthattak mintegy 30 biciklit az érdeklődők.

A legtöbbjüket Katona Attila jóvoltából, aki 2003 óta gyűjt kerékpárokat, de egy évtizede vált ez igazi szenvedélyévé. Egy kis műhelyt is berendezett otthon, ahol javítgatni tudja a kétkerekűeket. Javarészt a magyar gyártmányokat kedveli, így vannak kollekciójában Weiss Manfréd, Csepel, de Velvárt Nándor, Bécs Ferenc, Papp Sándor-félék is.

Első szerzeménye egy 1934-36 táján gyártott, zománcozott táblás Csepel volt, amit egy elvégzett munkáért cserébe kapott.

Nagy ritkaságnak számít az egyik Bécs Ferenc által készített kerékpárja. Ennek eredeti alkatrészei soha nem voltak összeszerelve – Katona Attila rakta őket össze először, s tudomása szerint ebből a modellből ez az egyetlen példány létezik. Bécs Ferenc – ahogyan Velvárt Nándor is – az 1900-as évek elején kerékpárversenyző volt, s az 1920-as évek elejétől épített versenygépeket, de hétköznapi közlekedésre szánt bicikliket is.

Természetesen a kerékpárokra is érvényes az, ami a veterán járművekre általában: mindig lehet a helyreállításnak valami híja, mindig hiányozhat, aztán felbukkanhat néhány eredeti alkatrész. Katona Attilának is van olyan járműve, aminek a restaurálását tíz éve kezdte el, de még most sincs vége. Hiába, a veteránozás véget nem érő szenvedély.