A város elsőszámú jelképe – címerkörút Debrecenben

---

Debrecen – Az épületeken elhelyezett címerek nemcsak azt jelezhetik, hogy például közintézményhez értünk, hanem tiszteletet is keltenek a létesítmények iránt, ugyanakkor díszítik is azokat. Tettünk egy nagy sétát Debrecenben.

---

A cívisváros nevezetes helyein debreceni, hajdú-bihari és állami címerek is találhatók. Az utóbbiak közül a megyeházát, illetve a Debreceni Egyetem főépületét és az orvostudományi kar központi homlokzatát ékesítik ilyen jelképek. Mindegyik nagyon szép, míves kivitelű, jóllehet, a medikusok fellegvárán lévő már megérett az újrafestésre.

Debrecen mai címerét 1989-ben állította vissza az új önkormányzat. A döntés értelmében elvetették a fogaskerekes, szocialista szimbólumot, s helyette annak a használatát írták elő, amelyet még az 1693. április 11-én kiállított, királyi oklevél határozott meg. Az első, ismert címerünk (1560) egyébként már a reformációra utal: fő alakja a jobb lábával zászlót tartó bárány, mely hátrafordulva a zászlóra tekint. Az 133 évvel későbbi címer ezt továbbvitte, de a főalak gazdag heraldikai kiegészítést kapott.

Eszerint például a két könyv, amiken a bárány áll, az Ó- és az Újszövetséget jelképezi, s utal a város könyves kultúrájára is. A középen emelkedő pálma a szilárdságot és az ellenálló-képességet is kifejezi. Ugyanakkor azt is érzékelteti, hogy a környéket ért, pusztító háborúkban úgy állt a város, mint sivatagban az oázis. A főnixmadár Debrecen hányatott sorsának, egyszersmind újjászületéseinek az allegóriája, a Nap pedig a halhatatlanságot és az erőt testesíti meg.

Az égszínkék hadipajzs alján háromcsúcsú halomból képzett, zöld mező van, s a közepén zöld lombkoronájú pálmafa emelkedik. A fehér színű, gyapjas báránynak a feje körül arany dicskoszorú ragyog, s a felemelt lábával aranyszínű keresztet tart, amiről hímzett, veres lobogó csüng alá. A felül lévő főnix kiterjeszti a szárnyát; a mellén zöld borostyánkoszorút visel, felemeli a fejét és kitátja a csőrét. A madár feje felett a Nap tündököl. A koronából felcsapó lángokkal perzseli magát. A sisak bal felső részéről veres és fehér, jobbról pedig arany és kék színű címerrojtok futnak le.

A fent vázolt, hivatalos leírás ellenére találhatunk olyan címereket is, amik nem felelnek meg a szabályoknak. A legszembetűnőbb a Csokonai Színház címere, melyben a főnix leeresztve tartja a szárnyát, ugyanakkor a Nap is hiányzik a kompozícióról. A szemfülesek azt is felfedezhetik, hogy a - már nem sokáig látható - Nagyerdei Stadion címerén egyáltalán nincsen se madár, se égitest; ugyanakkor a régi városháza és a Régi Vigadó címerein a főnixek szárnyai „megálltak félúton. Ez a két címer amiatt is problémás, hogy a városházin csak a Nap negyedét tüntették fel, míg a vigadóén túl nagy ennek az égitestnek a korongja.

Mindezek ellenére csodálatos alkotások is megtestesítik a cívisváros elsőszámú jelképét. A legismertebb a Cs. Uhrin Tibor által készített üvegmozaik-kompozíció a Kossuth téren, ami mellett ugyancsak remekmű a megyei rendőr-főkapitányság főbejáratán lévő példány. Az utóbbi, szecessziós épületet Borsos József tervezte. Szintén a város egykori főépítészének munkásságát dicsérik a Rakovszky, a Faraktár és a Bajcsy-Zsilinszky utcákban lévő lakóházak, illetve az óvodaépület, amiket szintén Debrecen-címer ékesít.

Szerencsére a címerek feltüntetése nem merül ki ennyiben. Köztéri órán, valamint tömegközlekedési eszközökön és megállótáblákon is pompáznak ilyen jelképeink – nagyon dicséretes módon. Érdemes lenne ugyanis kiterjeszteni ezt az alkalmazási kört, hiszen a címerek látványa nemcsak hangsúlyozhatja a debreceniséget, hanem a város szeretetét és értékeinek fokozottabb őrzését is elősegítheti.