„Debrecen esélyt adott”: városunk szerepe a szabadságharcban

---

Debrecen, a szabadság őrvárosa. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején néhány hónapig innen irányította a kormány az országot. Itt ülésezett az Országgyűlés, itt mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását, és a Függetlenségi Nyilatkozatot is itt olvasták fel. Velkey Ferenc történész segítségével felidézzük, mi történt a cívisvárosban 170 évvel ezelőtt.

---

A szabadság őrvárosa – ezzel az elnevezéssel illette Kossuth Lajos Debrecent, 1849. január 6-i kiáltványában, amelyben az országgyűlés és a kormány megérkezésekor a cívisvárosi lakosokhoz szólt. A forradalom és szabadságharc második évében, januártól június elejéig volt Debrecen az ország fővárosa.

Képkocka Kossuth beszédének filmes rekonstruálásából

Velkey Ferenc,  a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének egyetemi docense elmondta, „ez Debrecen történelmében egy különleges alkalom volt, hiszen fővárosi rangra korábban nem emelkedett, és persze a véletlen okozta, egy különleges hadi helyzet, hogy Debrecen lett a főváros, de mégis ez a város történetének egy különleges eseménye.”

Az országgyűlés működésében a Debreceni Református Kollégium Oratóriuma és több debreceni épület is nagy szerepet kapott.

Velkey Ferenctől megtudtuk, hogy nem volt sok középület Debrecenben, ami alkalmas lett volna erre, „de éppen az volt a város jó adottsága, hogy volt itt egy régóta működő, Református Kollégium impozáns épülettel és nagy termekkel. Úgyhogy elsősorban maga kollégium volt, ami helyt adott, és persze már a mostani Régi Városháza épülete már akkor állt, és ott is jelentős események történetek, mint ahogy a Nagytemplomban is”.

Az országgyűlésen komoly politikai küzdelem zajlott, ahol az aktuális helyzet megoldása, az ellenállás megszervezése volt a legfontosabb.

„A halál, melyet itt elénkbe szabnak, bizonyos, de mely a harc végén ránk vár, nem bizonyos; mert van Isten az égben, s a nemzetben erő, és ha élni akar, – élni fog!” - ez volt Kossuth Lajos beszédének egyik kulcsmondata a képviselőház ülésén az önvédelmi harc folytatásáról, 1849. január 13-án. Az ülés helyszíne a Református Nagytemplom volt.

Velkey Ferenc arra emlékeztetett,

„a Nagytemplomban Kossuth nevezetes széke az, amely a kultikus emlékezethelyként működik azóta is a debreceniek számára megerősítve azt, hogy a város nemcsak az ország fővárosa volt, de emellett a szabadság őrvárosaként is működött.”

1849. április 14-én a debreceni országgyűlés kimondta, majd néhány nap múlva írásban is rögzítette a magyar Függetlenségi Nyilatkozatot. Ez a Habsburg-ház trónfosztását és az ország szuverenitását mondta ki.

„Valójában Debrecen csodája az, hogy a szabadság-küzdelemnek éppen a felfelé ívelő szakasza kötődik a városhoz. Vagyis az az időszak, amikor a betörő ellenséggel szemben a menekülés biztosításával és a hátország biztosításával a felkészülést kellett valamiféleképpen megalapozni”

– magyarázta a történész.

Debrecen szerepe nagyon fontos volt 1849-ben, a kitartó őrvárosi szerep azt sugallta: találhat megoldást Magyarország a szabadságharcban.

„Egy olyan nemzetközi térben, amikor nem számíthat Magyarország túl sok segítségre, akkor, valóban Debrecennek az volt a szerepe, hogy fenn tudta tartani ezt a küzdelmet, de valójában nyílhatott esély 1849-ben is arra, hogy a megvívott győzött csaták után egy olyan megoldás szülessen, amely biztosíthatja Magyarország önrendelkezését. Ezért hát azt mondanám, hogy Debrecen esélyt adott”

Az álmok azonban szertefoszlottak, 1849 júniusában betört az országba a 200 ezer fős orosz sereg. A következő hónapokban a magyar hadsereg összeroppant a katonai túlerővel szemben, 1849. augusztus 13-án Görgey Artúr Világosnál letette a fegyvert az oroszok előtt.