Debrecenben jártunk, pulykasültet láttunk

---

Debrecen – Volt minden a debreceni pulykanapokon: szél és napsütés, bor és fröccs, sült kolbász és pulykafinomságok, desszertek, sajtok, lángosok. Lógó nyelvű kutya, bigband muzsika, tömeg, német meg angol szó is. Legfeljebb a villamos hiányzott.

---

Az időjárás nem bizonyult egyértelműen teljesen kegyesnek. Medárdkor esett az eső, ennélfogva joggal számíthattunk rá, hogy el fog romlani az időjárás. Szombaton aztán szélre ébredtünk, és az egy héttel korábbi kánikula csak egy halványuló emléknek tűnt a huzatban lebegő függöny mögül. Aztán az idő mégis kialakult. Aki délután a főtér felé vette az irányt, kifejezetten jól érezhette magát. Márpedig nagyon sokan voltak ott, amikor mi is tettünk egy kört.

Ami Egernek a bikavérünnep, vagy Bajának a halászléfőző-fesztivál, az a cívisvárosiaknak a pulykanapos rendezvény. Hogy melyik milyen színvonalú, hol és mit talál a vendég, mitől jó vagy mitől lehetne még jobb egy fesztivál, arról már évekkel korábban is sokat beszélgettünk gasztronómia iránt fogékony és sokat látott barátaimmal és ismerőseimmel. A kritikai észrevételek mellett megszívlelendőek a kitűnő debreceni szakács, Boross Laci bácsi gondolatai, aki a városhatáron túli példák hallatán visszakérdezett: vajon Baján ehet-e halászlevet az is, aki nem tartozik egyik asztaltársasághoz sem. Merthogy aki Debrecenbe jön és szeretne pulykafinomságokat kóstolni, az megteheti. Azt és annyit vehet és ehet, amennyit csak bír. Az idegen is, meg a debreceni is.

Az idei pulykanapokra is jellemző, ami bármely hasonló, a gasztronómia környékén létező rendezvényre: az étek és itók mellé programok sora társul. Részben egyéni ízlés kérdése is, de e sorok szerzője nem venne rá mérget, hogy a musical, a táncshow, a divatbemutató a lehetséges legjobb körítés, és hogy mit se érne az a buli, ahol a különböző tévés vetélkedők egy-két csillaga meg ne fordulna. De bizonyára erre van igény – vagy ezt hiszik rólunk. Egy kultúrprogram mindenesetre sokféle lehet: amikor ott jártunk, éppen bigband muzsika szólt – s teremtett kifejezetten kellemes hangulatot a Kossuth téren.

Még egy kis sport is volt: láttunk a kellemes ételillatban sakkozókat, akik elszántan tologatták a színes délutánban a fekete-fehér bábukat. Nem is hiányzott semmi – legfeljebb a villamos. Az nem járt, az asztalok ugyanis elterpeszkedtek a sínpárokon is. Korábban akkor is közlekedett a tuja, ha korzó volt, ha karácsonyi vásár. Innentől kezdve azonban hivatkozási alap lehet, hogyha valami történik a főtéren, akkor ne járjon a villamos.

Sokan voltak, idősek és fiatalok, mindenféle népek: német, meg angol szót is hallottunk, de elsősorban mi, debreceniek bóklásztunk a kirakodóvásáros hangulatú rendezvényen. Volt is miért, hiszen akadt itt minden, mi szemnek és szájnak ingere. Borok és fröccsök, sajtok és édességek, lilahagymás kenyérlángosok, óriási tepsiben sülő kolbászok és egyéb – például – pulykafinomságok. Sokan csak nézegettek, mások vettek és ettek is. Ahogy az már lenni szokott egy ilyen szép szombati napon.