Debrecenben több helyen is megtalálható a gyönyörű virágú növény, amely közel százmillió éve alakult ki – fotókkal

---

A magnóliák sokakat lenyűgöznek hatalmas virágaikkal, s a cívisvárosban több helyen is megtalálhatóak. A Debreceni Egyetem Botanikus Kertjének igazgatóját kérdeztük erről a különleges növényről, aki azoknak is adott néhány tanácsot, akik szeretnének egy liliomfát a kertjükbe.

---

Lenyűgöző látványt nyújtanak Debrecenben a magnóliák tavasz elején, hatalmas virágaikban a város több pontján is gyönyörködhetünk, akár a Kossuth téren, de a Nagyerdőben is. Azt azonban kevesen tudhatják, milyen különleges növényekről is van szó, amelyek ősei majdnem százmillió évvel ezelőtt alakultak ki.

Fotók: Kandert Szabolcs

A magnóliákról kérdeztük Papp László biológust, botanikust, a Debreceni Egyetem Botanikus Kertjének igazgatóját.

– Nagy valószínűséggel a magnóliák ősei olyan 95-93 millió évvel ezelőtt már léteztek, az első zárvatermők közé tartoznak. Nagyon sok primitív jellegük van: a virág takarólevelei módosult levelek, ami egyébként minden növénynél így van, de a magnóliáknál még tökéletesen megfigyelhető ez – ismertette a szakember.

A virágtakaró levelek mellett árulkodó még az ivarlevelek felépítése is, a magnólia esetében ez nagyon egyszerű. Ebből arra lehet következtetni, hogy amikor kifejlődtek, ilyen mennyiségben még nem voltak jelen azok a rovarok, amik ma beporzást uralkodóan végzik. 

Számos fajában és alfajában gyönyörködhetünk a világon

Papp László kiemelte, legalább 210 faja van a világon a magnólia nemzetségnek, alfajokkal együtt körülbelül 340 taxon sorolható ide. A liliomfafélék családjában két jelentős nemzetség van: a magnólia nemzetség, vagyis a liliomfák és a tulipánfafélék – ez utóbbiak mindössze két fajjal. 

– A kréta időszakban alakultak ki a magnóliák ősei egy szubtrópusi környezetben, ezt a jelleget megtartották, bizonyos módosulásokkal. Mai elterjedésük Kelet-, Délkelet-Ázsia, valamint Észak-Amerika és Dél-Amerika északi része. A kialakulásuk helye a kutatások szerint Kelet-Ázsia lehetett 90 millió évvel ezelőtt. Persze ekkor még nem így néztek ki a kontinensek – fejtette ki a botanikus szakember.

Rámutatott, valószínűleg a kialakulásuk után trópusi területekre is elterjedtek, majd a szubtrópusi hegyvidékeken, később az enyhe kontinentális területeken is megjelentek, s ez teszi lehetővé, hogy a mi éghajlatunkon is tudunk tartani magnóliát, mivel így, vagyis fagypont alatti élőhelyeken a mutációik révén életben maradva az emlegetett korábbi földtörténeti időszakokban, lassan alkalmazkodtak a fagyhoz.

A rendszertanon kívül más kategóriákba is lehet osztani a magnóliákat, például csoportosíthatjuk úgy, hogy mikor virágzanak.

Léteznek olyanok, amelyek lombfakadásuk után, vagy azzal együtt virítanak, általában ezeket hazánkban nem annyira „szeretik”, ezek többsége észak-amerikai, itthon inkább csak gyűjteményes kertekben lehet látni őket

– Van például egy örökzöld faj, a nagyvirágú liliomfa (Magnolia grandiflora), bár ez nem igazán jó kifejezés – de a latin fajneve alapján kapta a magyart –, mert annyival nem nagyobb a virága a többinél, de ettől függetlenül pompás növény. Ilyen található Debrecenben is, nagyszerű egyedként a Diószegi Sámuel Botanikus Kertben, a belső udvarban. Fénylő, örökzöld levelei vannak, ami persze nem azt jelenti, hogy a levelek a növény életének végéig megmaradnak, hanem körülbelül négy-ötévente hullajtja le őket, de soha nem levéltelen. A mediterrán országokban szívesen ültetik az utcákra is sorfaként – ismertette Papp László.

Léteznek még a lombfakadás előtt virítók, ezek többsége kelet-, délkelet vagy dél-ázsiai, ilyen például a japán liliomfa, vagy a kínai liliomfa. De előszeretettel hoztak létre hibrideket is, vagy ezek gyűjteményes kertekben spontán is létrejöttek. Amik ma Magyarországon megtalálhatóak, egyik sem őshonos. Eurázsia nyugati részén, így a Kárpát-medence hajdani vidékén és annak környékén is akadtak a földtörténelem folyamán olyan magnóliák, amelyek közben kipusztultak legfőképpen a jégkorszakok miatt.

Debrecenben egyébként legtöbb helyen a lombfakadás előtt virító magnóliákat lehet találni a magánkertekben is. Az egyetem botanikus kertjében négy faj és ugyanennyi fajta él ezekből.

– Ne tévesszen meg senkit, ha elhúzódik a virágzás a viszonylag hűvös tavasz miatt, vagy ha a száraz tél után márciusban több csapadék hullik, akkor a levelek fejlődése utolérheti az utolsó virágokat. A virágzás miatt jobban szeretik hazánkban az ilyen – lombfakadás előtt nyíló –virágzási típusú, stratégiájú fajokat és fajtákat, illetve szívesen ültetik amiatt is, hogy jobban bírják a szárazságot, valamint a régen megszokott, hideg teleket, amikor előfordult a -20 fok is. Bár sokan ezt tartják szebbnek, véleményem szerint ugyanolyan gyönyörű lehet a lombborította magnólia virágzása is, amint azt a tulipánfáknál láthatjuk például a botanikus kertünkben – fogalmazott a szakember.

Az aszály és a fagy próbára teszi a magnóliákat

Papp László néhány hasznos tanáccsal is ellátta azokat, akik szeretnének a kertjükben is gyönyörködni egy-két magnóliában. Mint mondta, vásárlás előtt fontos végiggondolnunk, mennyi hely áll rendelkezésünkre, hiszen általában nagy cserjékről beszélünk. Aki viszont inkább egy tulipánfára vágyna, annak még több helyet kell biztosítania, ugyanis azok hatalmas fává is megnőhetnek, az amerikai tulipánfából 40-50 méteres példány is létezik, ezért faipari szempontból is van jelentőségük.

– Lényeges, hogy egyik magnólia sem igazán szereti a nagyon erős szárazságokat, kevés csapadék esetén öntözni kell őket és ezt idősebb egyedként is meghálálják, főleg az elültetés utáni 5-10 évben, de utána is, mindenek előtt agyagmentes, homokalapkőzetű, könnyen kiszáradó talajokon (ilyen például a Nyírség is, amelyre Debrecen kétharmad keleti része esik). Sokan azt hiszik, hogy száraz időszak csak nyáron lehet, de ha valaki elgondolkodik az elmúlt időszakok telein, rádöbbenhet, hogy milyen kevés csapadék hullott ezen évszakban is. Ezek után azt mondhatjuk, hogy szinte egész aszályos évben rászorulhatnak a vízutánpótlásra – mutatott rá a botanikus.

Hozzátette, az előbb elmondottak alapján,

ha ősszel elültetünk egy liliomfát és beöntözzük alaposan, akkor is nyugodtan öntözzük meg hetente, kéthetente, amennyiben az ősz is aszályos. Ha a tél nem fagyos, eltelik 2-3 hét úgy, hogy éjszaka sem fagy, akkor télen is megöntözhetjük.

Nem kell elárasztani vízzel, de egy-két vödörnyi sokat segíthet.

A magnóliák az esetek nagy részében nem szeretik a bázikus talajt, inkább a savanyú talaj kedvező nekik. A nyírségi homok alapkőzet ideális, mert savanyú, de kevés benne a tápanyag, agyagfrakció hiánya miatt hamar elveszíti a víztartalmát. Ha fagyérzékenyebb fajról van szó, akkor védettebb helyre érdemes ültetni, például belső udvarokra, vagy déli falak elé stb.

– Az örökzöld fajnál, ha süti a levelét a téli nap és fagyott a talaj, akkor a levél nem tud párologtatni, mert a fagyott talajból nem tud vizet, talajoldatot felvenni. Ekkor könnyen megéghet. Ezért, ha lehet, olyan helyre ültessük, ahol télen a délnyugati oldalról árnyék vetül rá. Ez minden más örökzöld fára és cserjére igaz – hangsúlyozta Papp László.

Sajnos az elmúlt időszak fagyos éjszakái nyomot hagytak a nyíló vagy már kinyílott magnóliákon. A virágtakaró leveleken meglátszik a fagy hatása, foltok keletkeznek rajtuk, elcsúnyítva őket. Azok amelyek még bimbósak, sértetlenek lehetnek a virágaik, ha nem lesz újabb fagy, akkor látványosan ki fognak nyílni.