Debreceni orvosok a halál árnyékában

---

Debrecen – Földrengés, szökőár, árvíz sújtotta területeken próbálnak segíteni. A debreceni különleges mentők tevékenységét szerte a világban elismeréssel emlegetik. Vezetőjük, Késmárky András karitatív munkájuk nehézségeiről és szépségeiről számol be a Dehir.hu olvasóinak.

---

Elégedett embernek látszik Késmárky András: amikor épp nem vidéki rendelőjében dolgozik, és a nem is a debreceni klinikán tanít, akkor földrengések vagy szökőárak sújtotta területeken gyógyít és ment emberéleteket. A Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportja (DEKOM) sokféle feladatot lát el. Ezek közé tartozik magyarországi árvíz sújtotta területek és nemzetközi katasztrófák területére segélyszállítmányok eljuttatása és szétosztásának koordinálása, hazai és erdélyi gyermekotthonok orvosi felügyelete éppen úgy, mint mondjuk Etiópiában a segélyezés és az egészségügyi helyzet felmérése.

Késmárky András: Még fiatal orvos voltam, amikor 2006-ban Nepálban megmentettem egy járókelő életét. Mint utóbb kiderült, a nepáli király titkára volt. Épp arra az időre esett a nemzeti ünnepük, és az uralkodó meghívott egy fogadásra. Ez okozott némi „diplomáciai” zavart, én ugyanis az akkori magyar külképviselettől szerettem volna segítséget kérni, hogy kell viselkedni, mire kell figyelni a protokollban. Meglepetésemre szigorú elutasításban részesültem, azt mondták, el ne merjek menni, mert ennek diplomáciai következményei lehetnek... Ennek ellenére természetesen ott voltam a fogadáson, és egy feledhetetlen élménnyel lettem gazdagabb.

Dehir.hu: Úgy is mondhatnánk, innen indult a DEKOM története?

Késmárky András: Nem egészen, hiszen karitatív munkákban már korábban is részt vettem: 2002-ben például az indiai földrengés, 2005-ben az indonéziai szökőár áldozatainak próbáltunk segíteni. Ezek tapasztalataira alapozva merült fel bennem egy speciálisan felszerelt és kiképzett mentőalakulat és orvoscsoport létrehozásának gondolata, mely a Debreceni Egyetem színeiben működik. Ebben nagy segítséget kaptunk az akkori centrumelnök-helyettestől, Édes István professzortól és Kecskés Gábor gazdasági igazgatótól. Úgy hiszem, nem kellett csalódniuk, hiszen a DEKOM munkáját elismeri a WHO, az ENSZ és több érintett ország kormánya is köszönettel emlegeti az általunk kidolgozott mobil orvosi segítségnyújtást és az ahhoz kapcsolódó tudományos kutatómunkát.

Dehir.hu: Mi kellett mindehhez?

Késmárky András: Elsősorban az, hogy legyen egy stabil háttér. Orvos a feleségem is, vidéken dolgozunk, ez biztosítja a megélhetésünket, emellett vállaljuk a karitatív munkát. Amihez persze pénz is kell, mivel a felszerelés nagyon drága. Minél kisebb és könnyebben szállítható egy orvosi műszer, annál drágább. Technikai hátterünket szponzorok biztosítják: jelenlegi felszerelésünk értéke közel 50 millió forint. Most egy olyan rendszeren dolgozunk, ami a műholdas kapcsolat kiépítésére is alkalmas. A berendezések segítségével nemcsak az EKG-monitor, ultrahang képeit és adatait továbbíthatjuk (akár a sivatag közepéről is), hanem a webkamerák segítségével a betegvizsgálat lépéseit is láthatja a klinikán dolgozó orvos.

Dehir.hu: Ön nem csupán gyakorolja, de tanítja is a speciális mentés mesterségét.

Késmárky András: Több, a működésünkhöz is szorosan kapcsolódó tantárgyat indítottunk az érdeklődő orvostanhallgatók számára. Ez részben az utánpótlást is segíti, ami egyébként egyre nehezebb, hiszen a magyar orvosok inkább dolgozni, pénzt keresni mennek külföldre – Angliába vagy éppen a skandináv országokba.

Dehir.hu: Nem szokták irigyelni a stábot, milyen jó dolguk van, hogy egzotikus és különleges vidékekre utazhatnak?

Késmárky András: Mi nem üdülni járunk, hanem dolgozni: a DEKOM nagyon kemény munkát végez. Olyan szigorúság uralkodik nálunk, mint egy katonai szervezetben. Nem nehéz akadályokba ütközni különben, ha katasztrófák sújtotta övezetekbe szeretnénk menni, még ha segíteni szeretnénk is. Tőlünk is kérdezték már, amikor bejelentkeztünk, kik vagyunk mi: kémek, vagy valami egyházi szervezet? S csak akkor bólintotta, hogy mehetünk, amikor látták, a DEKOM szakmai stáb, orvosokból áll, akik gyógyítani szeretnének. Van, hogy kérnek egy listát a világ túlsó feléről, faxoljuk át, mit viszünk. Azt vihetjük, ami rajta van, de amire szükségünk lesz, annak ott is kell lennie, mert amikor megérkeztünk, már nem lehet mellébeszélni. Képzelje el, milyen az, amikor egy állig felfegyverzett katona figyeli, mit csinálok, és azt mondja, várjak, jön öt perc múlva, aztán meg soha többé nem látom... Az elején nagyon nehéz volt feldolgozni a látottakat. Kit ne viselne meg, hogy folyamatosan viszik mellette a tömegsírba a halottakat, miközben műtenie kell?...

Dehir.hu: Szokatlan a mai világban az ilyen önzetlen segítségnyújtás.

Késmárky András: Ezt másképpen nem lehet csinálni. Közhasznú egyesület formájában működünk, a gyógyszereket, műszereket és a katasztrófavédelemhez szükséges összes eszközt, telefont és utazási költséget önerőből kell biztosítanunk. Sokszor hallani, hogy vannak civil szervezetek, amelyek valójában bizonyos támogatások megszerzésére jönnek létre. Ha azonban valaki megnézi, mi miket csináltunk, és számolni kezd, meglepődhet, mert ezeket a programokat a rendelkezésünkre álló forrásokból ki sem lehet hozni. Mi magunk is teszünk bele pénzt, mivel azonban az idei szponzorációs forrásaink kimerültek, a következő programjainkat nehezen tudjuk elindítani.

Dehir.hu: Csak külföldön dolgoznak?

Késmárky András: Nem, itthon is. Elkezdtük például a nehezen megközelíthető tanyákon, bokorfalvakban élő krónikus betegek monitorizálását, a hátrányos szociális körülmények között élő gyermekek folyamatos egészségügyi követését. A program során adatbázis készül az adott településen élők egészségügyi helyzetéről: ezt tovább adjuk a területileg illetékes megyei önkormányzatoknak, a tűzoltóságnak, mentőszolgálatnak és katasztrófavédelemnek. Karácsony előtt rendszeresen ellátogatunk a régió gyermekotthonaiba, legutóbb itt az orvosi vizsgálatok mellett közel 3 tonna élelmiszert, játékot, ruhát és gyógyszereket osztottunk szét. Bár több kamionnyi adományt is gyűjthetnénk, én annak a híve vagyok, hogy csak annyit szedjünk össze, amennyit értelmesen el is tudunk juttatni a rendeltetési helyére. S ha lehet, szeretem meghívni az adományozó cégek képviselőit: jöjjenek el, lássák a saját szemükkel, kiken segítenek.

Fotók: Dekom.hu