Debreceni vagyok, és egy idegen szörfözik a kanapémon!

---

Debrecen – Sosem kapott igazi magyar elnevezést a világszerte divatos és elterjedt szokás, ami idehaza is egyre népszerűbb az utóbbi években. Tudják, mi az a couchsurfing?

---

El tudja képzelni, hogy ajtót nyit egy vadidegennek, akit vendégül lát? S aki majd tovább áll, miután eltöltött egy éjszakát a házigazda, azaz az Ön otthonában? Ez így elég hajmeresztően hangzik, és sok kérdést felvet, főleg ami a biztonságot és magánszférát illeti. De tegyük fel, hogy az illető egy szimpatikus, kedves, világi fiatal, aki úgy szeretne utazni (és még talán spórolni is), hogy nem a szállodák kies kényelmét választja, hanem a helyiek vendégszeretet... Amikor feltűnik az ajtóban hatalmas utazóhátizsákkal, majd udvariasan bemutatkozik egy világnyelven, mindjárt másképp fest a helyzet.

Van, aki az utazás során a pihenést, más a kalandot keresi. A mai, egyre táguló világ fiataljai újfajta utazási szokásokat alakítottak ki: egyrészt a kiruccanás lényege nem csak a célállomáson töltött idő, hanem maga az út is, ami odáig vezet. Ez egy progresszívabb gondolati irányzat eredménye, mely azt vallja, az út lehet élmény is, nem csak egy zsibbadások közepette átvészelt fárasztó busz- vagy vonatút. A mai fiatalság – sőt, nyugaton számos idősebb generáció is – előszeretettel választja inkább a kalandos megérkezést. Persze a legtöbben így is összedobnak egy tervet, például hogy mely megállókon át fognak városból városba érkezni. S ha ez megvan, jöhet a maga a couchsurfing – azaz a kanapészörfözés!

A kezdeményezés egy weboldallal kezdődött, ahol olyan emberek formáltak közösséget, akik hasonlóképpen vélekedtek arról, hogy utazni interaktívabban, intenzívebben is lehet. Hiszen sokkal kevésbé ismerünk meg igazán egy helyet uniformizált hotelszobánkból, mint a helyiekkel megismerkedve, náluk megszállva, velük beszélgetve. Egyik szállodai prospektus sem nyújt olyan első kézből jövő helyismeretet, meséket, mint a vendéglátókkal folytatott vidám társalgások. S azok, akik szívesen látnának hajlékukban messziről érkezett utazókat vendégül, megtalálják a rendszerben a kívánt vendégeket. Ez tehát egy két oldalról működő folyamat: a regisztrált tagok legtöbbje nem csak utazó, de vendégfogadó is egyben. Nem is csoda – egy-egy vendég olykor-olykor elképesztő történeteket tud mesélni útjairól, vagy távoli otthonáról.

Minden önkéntes az oldalon. Bárki lehet utazó tag úgy, hogy nem kíván másnak szállást biztosítani. Ami pedig az utóbbit illeti, nem csalóka a weboldal neve – itt nincs egyébről szó, csupán egy kanapéról, ami minimumnak számít. Egyes hostok, vagyis vendégfogadók külön szobát rendeznek be az innen érkező vendégeknek. Talán arra gondol a kedves olvasó, hogy ez már szinte hotel-szerű. Lényeges különbség azonban, hogy az utazó egy otthonban alszik, és többnyire közösséget vállal vendéglátóival. S ami még talán ennél is fontosabb: a couchsurfingen keresztül nyújtott szállás kizárólag ingyenes lehet, anyagi ellenszolgáltatásról még csak szó sem eshet.

Sokakban felmerülhet most a kérdés: így mégis mi értelme van? Vendégül látok valakit, és nem is keresek rajta? Miért jó ez nekem? A válasz egyszerű: bár a vendégek pénzt sosem adnak, de szolgálhatnak fantasztikus kalandokkal, információkkal. Sokan apró ajándékokat hagynak szállásadóiknál, melyeket otthonról, vagy egyik előző állomásukról hoztak. Egy jó vendég, vagyis surfer besegít a rá eső házimunkában is – például elmossa a tányért, amiből evett.

Kit engedünk be a házunkba, ki alszik majd a szomszéd szobában? Ez talán a legijesztőbb kérdés. Erre is gondoltak a weboldal kiötlői: minden taghoz ajánlást írnak minden egyes találkozó után. Szállásadóként ugyanúgy értékelést kapnak, mint utazóként. Így ha valaki küld nekünk egy felkérést, többnyire már tucatnyi leírást olvashatunk a profiljánál, amikben előző partnerei számolnak be róla. Így sem lesz azonnal ismerősünk, de mégis úgy érezhetjük, biztos(abb)ra mehetünk. Új emberként elindulni az oldalon kicsit rögösebb, hiszen referenciák nélkül nehezebb ugyanolyan benyomást tenni, mint a sokat dicsért tagoknak. Ez egyben garantálja azt is, hogy az illető jól viseli majd magát – hiszen mindenkinek kell a jó visszajelzés ahhoz, hogy a jövőben boldogulni tudjon.

Hazánkban a couchsurfing is leginkább Budapesthez köthető. De vidéken, Debrecenben is meglepően sok szorgos tag van, akik kiveszik a részüket a közösség életéből. Sőt, városunk kemény magja szünet nélkül segíti az utazókat, akik a szélrózsa minden irányából érkeznek, és a földkerekség minden színével gazdagítják vendéglátóikat, mindig valami újjal lepve meg őket. Meglepően sokan tűzik ki útjuk céljául Debrecent, de sokan vannak azok is, akiknek a cívisváros is csak egy állomás a sok közül egy hosszú kaland során.

Ami a vendéglátókat érinti, számukra illik időt tölteni az érkezővel, nem csak köszönteni, majd távozásakor elbúcsúzni tőle. Bár ez nem az ígéret része, de a legtöbb szállásadó közös programokra viszi vendégét, sétál, időt tölt, beszélget vele, megmutatja neki a várost, beszámol az érdekességekről. Elenyészően ritka az olyan surfer, akit ezek ne érdekelnének, az ily módon utazók általában éheznek a kultúrára, ismeretekre.

Fontos kiemelni, amit a weboldal sem győz hangoztatni: a couchsurfing nem ismerkedő, vagy randioldal. Ugyanis lényeges, hogy bármilyen nemű vendég megszállhasson akár férfinél, akár nőnél félreértés és aggodalom nélkül.

A couchsurfing ötlete idén lesz tizenhárom éves, de a kiépült rendszer 2011-óta hódít jelenlegi formájában. Létrejöttét közösségi finanszírozásnak köszönheti, a rendszer alapfunkcióinak használata pedig a mai napig ingyenes, pénzért csak kiegészítő funkciók vásárolhatóak. Az ilyen esetben kifizetett összeg nagy része az oldal fenntartását segíti elő.

A jelenlegi regisztrált tagok számát nehéz megbecsülni, gyakorlatilag folyamatosan folynak a felmérések, hogy kiszűrjék az inaktív tagokat. Az is biztos,, hogy nem csak a világvárosokban találhatunk hostra (ahol gyakran több százezer tag közül választhatunk), hanem kisebb, félreesőbb településekben is. Bárhová is megyünk, számíthatunk rá, hogy szállásunk ingyenes lesz, vendéglátónk pedig valószínűleg nyitottan áll hozzánk – másképp nem ajánlotta volna fel a segítségét. Bárhol is keressünk szállást, mindig szűkíthetjük a találatokat életkor, nem, érdeklődési körök és sok egyéb szempont alapján, hogy az elképzeléseinknek legmegfelelőbb személyhez, vagy családhoz kerüljünk. Az utazók lehetnek egyedül, vagy többen is – erről mindig a vendéglátó preferenciája dönt. Ha a kedves olvasó a rendszer kipróbálására adná a fejét, bátran keresse fel az oldalt.

Pénzt tehát a couchsurfing nem termel egyik félnek sem, leszámítva az összeget, amit a vendég megspórol a hotelszobán. De mit hoz létre akkor? Közösséget. Bizalmat. Tudást. Egy olyan világot, ahol az emberek érintkeznek egymással, tanulnak egymástól, megismerik egymás kultúráját, szokásait, elfogadják egymást. És ez bizony fontosabb érték, mint egy három csillagos szoba ára egy éjszakára – vagy akárhányra.

E sorok írója is gyakran nyit ajtót olyanoknak, akikkel előtte sosem találkozott. Immár hatodik éve utazik a couchsurfinggel, és egy bő éve lát vendégeket saját lakásán. Azóta képeslapok tobzódnak nála kedvesebbnél kedvesebb üzenetekkel, egzotikus országokból kapott különlegességek, apró ajándéktárgyak. Egy vendég, aki gyalogszerrel tartott Észtországból a messzi Indiába (s azóta odaért), egy kis darabot adott ajándékba Tibet hegyeinek egyikéből. Másik vendége, egy ecuadori fiatalember az ottani nép-és könnyűzene kiváló darabjait nyújtotta át. Legutóbb pedig egy svájci fiú szórakoztatta elképesztő, sorkatonaként megélt kalandjának történetével.

Debrecen város aktív utazó és fogadó tagjai közé tartozik Bíró Henrietta is, aki e cikk megírásának idején éppen Bécsben barangol couchsurfinges vendéglátójával. Beszámolója szerint első nap az illető végigvezette őt az osztrák főváros nevezetességein, amelyekről részletesen mesélt, majd este karaoke-ztak és fogadója vacsorát főzött neki. Másnap, mivel a szállásadónak dolgoznia kellett, kölcsönadta Heninek a biciklijét, aki egész nap a városban tekert, s felfedezte azt. A host munkája végeztével bevitte Henit a a munkahelyére, a Kuffner Sternwarte csillagvizsgálóba, ahol ott idegenvezetést tartott neki, majd végül felvitte őt az épület tetejére, mely jelentős történelmi értéket őriz. De ez még nem minden: a csillagvizsgáló kupoláját kinyitotta, és a teleszkópon keresztül százhetvenszeres nagyításban gyönyörködtek a Holdban, s különböző csillagképekben. Úgy hangzik ez, mint egy tündérmese, vagy egy tökéletes randevú – de mindez csak egy mintaszerű couchsurfer törekvése, hogy vendége ottlétét emlékezetessé tegye.