Depressziótól a Tankcsapdáig - Campus Fesztivál 3. nap

---

Debrecen – Harmadik sebességbe kapcsolt a Campus fesztivál. Döngetett a Depresszió, az Alvin és a Mókusok még mindig jól nyomja, nagyot zúzott a Tankcsapda, halhatatlan az Edda és örömzenélt a Heaven Street Seven. A fináléban is nagyon szólt a Campus.

---

Nem kényeztette el az elmúlt napokban a fesztiválozókat az időjárás, főleg a sátrakban lakók szenvedhették meg a hűvösebb, esős és szeles nyarat. Péntek délután már jobb volt a helyzet, az utolsó napra pedig legalább már a szél nem fújt, az eső ugyan néha eleredt, de azért kifejezetten élvezhető utolsó napot kapott a végére a kritikus tömeg, legalábbis egy ideig, aztán a zuhé alaposan közbeszólt.

Ennek ellenére érdemes volt azért erre az estére is tartalékolni, ugyanis több nagyágyú is színpadra lépett szombaton.

Az estébe a Depresszió zenekar vágott bele nagyon keményen, húzos riffekkel zendítettek rá, a közönség legnagyobb örömére. Sokan voltak a színpad előtt, de a közönség hangja a zenekar unszolására sem nagyon akart megjönni, ettől függetlenül jó buli volt, amit azért a nagyérdemű is élvezett, a hangjuk is megjött a végére.

Az OTP Junior Aréna első neves fellépője az Alvin és a Mókusok volt. A punk zenekar mára elérte a kultikus státuszt, s bár zenéjük inkább az underground életben otthonosan mozgó, extravagáns fiataloknak lehetett érdekes, a zenészek azért még mindig tudták mitől jó a punk zene, mitől lehet igazán jó a hamisítatlan magyaros punk muzsika. Voltak is bőven, levegőt is alig lehetett kapni a sátorban.

.

Eközben a Tankcsapda rajongók már hangolhattak az esti koncertre, 18 órától ugyanis a közönség az OTP VIP Lounge-ban találkozhatott a zenekarral, majd később a Loki játékosaival is beszélgethettek.

A várva várt nagyöregek a tavaly már megszokott lendületettel csaptak a húrok közé, Pataki Attila a közönséghez is leugrott egy-két pacsiért, majd sorban érkeztek a klasszikus slágerek, amik a rajongók figyelmét tökéletesen elvonták a szakadó esőtől. A legendás banda most is csúcsformában volt, így sikerült megismételniük a tavalyi energikus Campus-koncertet.

Körülbelül negyed órás csúszással a Tankcsapda is nekilátott, de addigra az eső is elemi erővel csapott le a fesztiválra. Sokan otthagyták a színpad előtti helyüket és menedéket kerestek, a legelszántabbak azonban maradtak, vállalva azt, hogy teljesen bőrig áznak. A Tankcsapda azonban az első hangoktól kezdve nagyon odatette magát, s bár Lukács is kijelentette: ezt az estét ők sem így tervezték, bőven volt látni és hallgatni való. Az első sorokban állók ordítva tomboltak s talán az eső is kellően felspannolta a közönséget. Volt, aki a színpaddal szemben lévő, távoli sátornál, fedett helyen élvezte a koncertet, de a szomszédos napernyők alatt sem lehetett volna leejteni egy cérnaszálat sem. A Tankcsapda végére az eső is csendesedett, de akkorra már senkit nem érdekelt, szakad-e vagy csepereg.

Az eső elől menekülők a T-Mobile sátorban találtak maguknak programot, ahol a Heaven Street Seven fűtötte a hangulatot, ott legalább nem esett az eső, a lendületes zenére pedig nagyon sokan örömmel ropták a táncot. Zárszóként a Zanzibár szórakoztatta azokat, akik még bírták szuflával, természetesen, a késői kezdés ellenére, voltak még kitartó bulizók.

Izgalmas véget ért az idei Campus, sokak hangulatát az eső mosta el, másoknak pont ezért volt nagy a buli, az viszont biztos, a fesztivál most is sok maradandó élménnyel ajándékozta meg a Nagyerdőre kilátogatókat.