Digitális oktatás Debrecenben: így élik meg a diákok és a pedagógusok
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2020.04.14. 08:40 | Frissítve: 2020.04.14. 10:01
Debrecen – Hogyan zajlik az online tanítás, milyen eszközök, módszerek helyettesítik az élőszóban elmondott tananyagot, hogyan néznek szembe az új helyzettel tanárok, diákok és szülők? Erről kérdeztük a Bethlen Gábor Közgazdasági Szakgimnáziumának három tanulóját és igazgatónőjét, Tóth László Tamásnét. Interjú.
A koronavírus-járvány feladta a leckét az iskoláknak is. Március 14-től bezártak az intézmények és elkezdődött a tanítás új formája, az online oktatás. A pedagógusoknak nem volt könnyű dolguk, egy hét állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy kidolgozzák a megfelelő módszereket és felállítsák ehhez a szükséges technikai apparátust.
A hírportálokat böngészve arról értesülhetünk, hogy az ország különböző pontjain a diákok más és más eszközökkel igyekeznek felvenni az új tanítási rend tempóját. Megesik, hogy még egy-egy tantestületen belül is eltérő tanítási metódusokat alkalmaznak a pedagógusok.
A Debreceni Szakképzési Centrum Bethlen Gábor Közgazdasági Szakgimnáziuma már a járvány előtt is igyekezett kihasználni a digitális eszközök adta lehetőségeket, amelyet a minden tanteremben adott számítógép és projektor, valamint a 11 interaktív tábla biztosított.
- Nagyon sok tananyag állt rendelkezésre a pedagógusoknál, főleg, hogy szakmai tantárgyakból gyakran nem is létezik tankönyv. Az osztályok és csoportok a különböző közösségi hálókon eddig is kommunikáltak egymással és tanáraikkal, most ezek a kapcsolatok felértékelődtek, kiszélesedtek. Az eddigi pedagógus-továbbképzési lehetőségeket is kihasználtuk, akár belföldi, akár külföldi jó gyakorlatokat szívesen átvettünk.
A legfontosabb támasz viszont egyértelműen a tanárok tudásmegosztása volt és maradt, még a veszélyhelyzet kihirdetése előtti héten is tartottunk két belső képzést a tanulók online értékelési módszertanáról.
– magyarázta az intézmény igazgatónője, Tóth László Tamásné.
Osztály a "Guglin", jegyek a Krétán, kezek a billentyűzet felett
Szerencsére manapság nagyon sok olyan platform létezik, amely lehetővé teszi az egyidejű munkaformákat akár egyéni, akár páros-, akár csoportmunkáról legyen szó. A bethlenesek leginkább a projektmódszert szeretik alkalmazni.
- Ez azért is praktikus, mert akár több heti feladatmegosztást tesz lehetővé, fejleszti a diákok szociális tanulását, informatikai kompetenciáit, közös felelősségvállalását.
Nálunk az alap a Google Classroom, melyhez a pedagógusok és a diákok 6-8 féle platformon kapcsolódnak.
A KRÉTA rendszerben folyik az órák és a házi feladatok dokumentálása, a munkafolyamat ellenőrzése. Itt marad nyoma annak is, ha egy-egy tanuló nem kellő elánnal vesz részt a munkában. Ez a szülőkkel való kapcsolattartás legfontosabb eszköze is – magyarázta az igazgatónő.
Azt is nyomon tudják követni, hogy üzeneteik célba értek-e. A kialakított rendszerük pontos visszajelzést ad a fenntartók felé is az iskolában zajló folyamatokról. Monitorozzák a tanároktól és a diákoktól származó véleményeket, visszajelzéseket.
- Minden héten értékelést készítünk, ami lehetővé teszi, hogy pontosítsuk, javítsuk, hatékonyabbá tegyük eljárásainkat.
Az átállás – bár hirtelen jött – gyorsan lezajlott és a kollégák lelkiismeretesen vetették bele magukat a munkába.
A bőség zavara miatt korlátoznunk kellett az általunk használt platformok számát, hogy diák és tanár ne vesszen el az ezerféle elektronikus rendszerben. Ezek megtanulása párhuzamosan zajlott az oktatással, így kezdetben a kollégák napi 8-10-12 órát is munkával töltöttek – tette hozzá az igazgatónő.
De mit szólnak mindehhez a digitális bennszülöttek?
Ahogyan sejteni lehetett, a diákok számára nem a technikai vívmányok okozták a kihívást.
- Nagyon sok feladatot, beadandót kapunk, még olyan tantárgyakból is, amikből normál esetben nem lenne ennyi számonkérés vagy házi feladat. Eleinte úgy éreztem, mintha minden egyszerre zúdult volna a nyakamba, de az első két hét után normalizálódott a helyzet – mesélte Czigle Dóra a 12. A. osztály tanulója.
Dóra osztálytársának, Nagy Gergőnek már döcögősebben ment az átállás:
- Én az a típus vagyok, akinek szüksége van valamiféle motivációra, és itthon ezt nagyon nehezen találom meg – magyarázta a fiú. Sokkal több zavaró tényező van, ami eltereli a figyelmemet a tanulásról, és hiányzik a személyes kontaktus is.
- A kisebb gyerekéknél nagyobb szülői odafigyelést igényel a digitális oktatás, de a mi, 18-20 éves korosztályunk már egyedül veszi a nem is kicsi akadályokat. A tanárok azonban mégsem nélkülözhetőek, hiszen a tananyag leadásán kívül, a személyiségünk fejlesztésében is részt vesznek. Ez olyan valami, amit egy kijelzőn keresztül nem tudunk elsajátítani – mondta Rácz Emese Anna.
Az igazgatónő szerint összességében nagyon pozitív a diákok hozzáállása, hiszen élvezik, hogy most ők oszthatják meg tudásukat a felnőttekkel:
- Sokat nevetünk egy-egy balul sikerült bejelentkezésen, engem is figyelmeztettek, amikor akaratomon kívül „élőzni” kezdtem.
- Én például többször is beszéltem telefonon vagy videóhívásban az egyik tanárunkkal, akinek szüksége volt segítségre a webkamerás tanórájának az előkészítésében – mesélte Gergő.
Érettségi, de hogyan és mikor?
Különösen az érettségi előtt álló diákok számára jelent kihívást és plusz stresszfaktort az elmúlt időkben történt változás. Bár az érettségi pontos időpontja még nincs kitűzve (ahogyan arról már korábban beszámoltunk, erről várhatóan a jövő szerdai kormányülésen születik döntés), már körvonalazódni látszik, hogy a megszokott szóbeli-írásbeli vizsgák helyett, csak az utóbbira kerül sor.
- Az első perctől prioritásunk volt az érettségi felkészítés, amelyről tudjuk, hogy nem az utolsó két hónapban zajlik, hanem 4-5 év munkájának eredményét tükrözi. Ettől függetlenül számukra volt a legnagyobb a tét, ezért az érettségi tantárgyakat tanítók élveznek elsőbbséget az órarendi órák videós lebonyolításában, a tanulók terheinek elosztásában. Ebben a tekintetben a diákok érdeke mindent felülír, nem kaptunk olyan visszajelzést, amely ne ezt tükrözné – ecsetelte a direktor asszony.
A diákok mindent megtesznek, hogy sikerrel vegyék a közelgő megmérettetést, így nem is maguktól a vizsgáktól tartanak, hanem az érettségi körülményeinek bizonytalansága okozza számukra a stresszt.
- Én már csak azt szeretném tudni, hogy mi vár ránk, hogy lélekben is fel tudjak készülni, ami szerintem ugyanolyan fontos, mint megtanulni az anyagokat. Ez a bizonytalanság egy plusz feszültségforrást jelent a világban kialakult helyzet mellett – mondta Dóra.
- A legaggasztóbb az egészben, hogy nem tudjuk, miként készüljünk, pedig az osztály több mint 90 százaléka jelentkezett valamilyen felsőoktatási intézménybe. A nyelvvizsgákat is törölték, így valamennyien jelentős többlet ponttól estünk el a felvételin. Szeretnénk bizonyítani, de így, hogy már egy hónap eltelt iskolába járás nélkül, kezdjük elveszíteni a motivációnkat. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy tartsuk egymásban a lelket – mondta Emese, a diákönkormányzat elnöke, akinek az érettségire felkészülésen túl feladata az is, hogy a társaitól érkező visszajelzéseket közvetítse a tanárok és a vezetőség felé.
Dóra összességében 10-ből 5-re, míg Gergő 6-ra értékeli a digitális oktatást:
- Mióta itthon vagyok, úgy érzem, mintha reggeltől estig iskolában lennék. A tanáraink megtesznek mindent, ami tőlük telik, segítenek minket, de én mégsem érzem hatékonynak ezt a fajta tanítást, ez persze nem az ő hibájuk.
Ez a helyzet megköveteli mindenkitől, hogy alkalmazkodjon és kihozza magából a maximumot
– mondta Dóra.
- Azt mindenképpen pozitív, hogy ebben a nehéz helyzetben tovább folyhat a tanulás és nem kell évet ismételnünk – tette hozzá Gergő.
Szükségből erényt
Bár a tanároknak és diákoknak is hiányzik a valós érintkezés, igyekeznek pozitívnak maradni, biztatni egymást és a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből.
- A mostani időszak olyan ugrásszerű fejlődést idézett elő a magyar oktatásban, amire több év is kevés lett volna. A mi dolgunk, hogy a szükségből erényt kovácsoljunk és a digitális oktatás minden előnyét a jövőben a pedagógiánkba beillesszük. Olyan hihetetlen gazdag adatbázis és tananyag jött létre, amelyet még évekig tudunk használni és gazdagítani.
Olyan kompetenciafejlődésen ment keresztül tanár és diák, ami már rég a levegőben lógott és amire békésebb időben rá kellett volna beszélni az embereket.
Ami mindannyiunkban fájó hiányérzetet okoz, a fizikai, emberi kapcsolatok nélkülözése: az osztálytársak, barátok jelenléte, a viccelődés a kollégákkal, ami helyette van: a képernyő egész napos szemmel tartása, a postaláda és a Google Classroom, KRÉTA, Redmenta, Quizizz, Kahoot, Learningapps és társaik jelzéseinek követése. Igyekszünk ezzel együtt beszélgetni a gyerekekkel, választ adni esetleges problémáikra, lelki támaszt nyújtani, erősíteni, kitartásra buzdítani – magyarázta az igazgatónő.
Ahogyan nagymamám mondogatta: "nincsen olyan kár, amibe' haszon ne legyék". Most a jövő haszna lebeg a szemünk előtt.
HOZZÁSZÓLÁSOK (5)
KissL
Létezik olyan pedagógus, aki szívvel-lélekkel oktat, a választott életútját hivatásként éli meg. Akit imádnak a "kölkei", aki cool órákat tart, mosolyog, vicces, energikus. Aztán létezik a rideg, begyepesedett, frusztrált típus, aki az órákra hozzá az elfuserált életét, házasságát, problémáit. Akit tiszta szívből utál mindenki, mert képtelen szabadulni a régimódi normáitól. Tehát hajrá király pedagógusok, szeretünk benneteket! A többiek? Ők nem pedagógusok, ők csak öt évig egyetemre járt, bizonyos foglalkozást űzők... - egy diák
hrmenedzser
Kedves Itteniek! Amint elküldtem, tudtam, hogy vihart kavarnak majd a szavaim! Legtöbbször egy pohár vízben. Mit is tapasztalok? Újfent mondom, írom: KÖZÉPISKOLAI TANÁRKÉNT. Vagyis, nem nekem kellene írni-olvasni tanítani a tanítványaimat. Idős szülők kései gyermekeként elmondhatom, hogy nagyanyám 1898-ban született. Vagyis a nagyon is az antivilágban szocializálódott. Nem volt szegénynek, mert nem lehetett más, mint négy elemije és öt polgárija. Mégis helyesen írt, hibátlanul számolt. Az írásképe mesébe illően csodálatos volt. 90 évet élt meg így. Négy gyermeke, hét unokája volt. Sajnos, már a szüleink nem élnek, és egyikőnk is a béke álmát alussza az unokatestvérek közül. Ettől függetlenül elmondhatom, és büszke is vagyok rá, akár a szüleim, akár a testvérei, akár mi, unokák megálltuk és megálljuk a helyünket az élet háborgó tengerén. Továbbá magam is háromgyermekes családapa vagyok. A gyermekeim nyelveket beszélő (angol, német, francia), az írott nyelvet, az irodalmi magyar nyelvet helyesen értő és használó, nem éppen bölcsésznek nevezhető pályán vannak. Ahogyan elvártam tőlük, hogy magas általános műveltségi szintet érjenek el, attól tartok, tanítványaimtól is elvárhatok hasonlót. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyrészt magamat sem sorolom a kőbunkósok közé, ugyanakkor egy sor anyagi hátrányt is el kellett viselnem, éppen a gyermekiem boldogulása végett.) Mit is akarok mondani? Azt, hogy legalább ne az sms-, és chatkultúra virágozzon akkor, amikor a tanítványom a digitális eszközökön velem kommunikál! Írjon helyesen, fogalmazzon szabatosan! (Nem vagyok magyartanár.) Elvárhatom, hogy a megszólítás ne „Tanárúr!” legyen, hogy ne kövesse egymást a „teccik”, hogy az indoklásos értékelésemre ne úgy kérdezzen vissza a nebuló, hogy „De mért?”! És ugyanez vonatkozik ezen tanítványaim derék szüleire is. Nagy kérés? Nem teljesíthető? Akkor maradjunk annál, hogy Budapest határában van a 3as6árh1? Magam nem szeretnék ilyen világban élni.
Szép hosszú hozzá szállás, de én meg azt kérdem, hogy eddig ki oktata őket? Szerintem kár lenne most egymásra mutogatni. Van bőven hiba mind két oldalt. Mind három gyermekes szülő azt tudom mondani, hogy nagyon sok lelkiismeretes pedagógus van aki jóval több megbecsülést érdemelne. Viszont ez a baj, hogy szintén elég sok olyan pedagógus van akit még az iskola környékére se lenne szabad enged nem, hogy be....
hrmenedzser
No, hadd nem mondjam, hogy mi a had! Mint az immár digitális oktatás körülményei közé szorult pedagógus, hadd mondjam el a véleményemet! Valamelyest felháborítónak tartom, hogy az általam oktatott fiatalok – középiskolás tanulókról van szó – vagy nem tudnak olvasni, vagy képtelenek az általam leírt szöveg értelmezésére. Hosszú napokig kell valamit tisztáznunk, elvégre, ha egy mondatban a szavak száma meghaladja az ötöt, akkor azt már a mai fiatal hosszúnak tartja. Ha videó órát tartok, akkor képtelenek a megfelelő jegyzetek készítésére. A beadandót kézzel írva kérem. Fényképen. Úgy, hogy a füzet tetején legyen egy saját fejléc. Húzzanak keresztbe az oldalon egy vonalat, párhuzamosan a lapszéllel, az oldal tetejétől kb. 3 cm-re, s a saját kezükkel, de olvashatóan írják fel a nevüket. Mindezt tollal vagy tűfilccel. Már ez a „fejlécezés” is meghaladta a képességeiket! Ami külön kiverte a biztosítékot, hogy az esti órákban a gyerekek elérhetőségein az anyukák kezdtek velem értekezni. Legtöbbször megpróbálták megmagyarázni a megmagyarázhatatlant! Felháborítónak tartom, hogy a legegyszerűbbnek tűnő feladatokat sem képesek értelmezni. Képesek vagy az önigazolás, illetve az önfelmentés eszközeivel, helyesírási és nyelvhelyességi hibáktól hemzsegő kérdések tucatjaival próbálják a tevékenységüket feladatmegoldásként feltüntetni. Legtöbbször több időt és több energiát fektetnek a mulasztásuk, mulasztásaik mikéntjének megmagyarázásába, mint amennyit az adott feladat megoldása, az elvárt követelmények teljesítése igényelne. Kérem, így bántsák a lehetőségeik határáig elmenő pedagógusokat! S ha ezt teszik, először tekintsenek a tükörbe, s ne egyből az iskolára mutogassanak!
Kóbor János
Na had ne mondjam el a véleményem erről a digitális oktatásról... most legalább látjuk mi szülők is, hogy mi a helyzet a magyar oktatással... Ez megérne egy külön cikket, na de ne károgjunk, ez van, legalább halad a szekér valamerre... Lehet erről sok pozitív cikket írni, válogatott emberekkel, csak aki benne van az látja igazán!