Egy hajdanvolt földi mennyország: a debreceni Margit-fürdő

---

Debrecen – A világ minden tájáról csodájára járhatnának ma is a fürdőzők annak a vizes élmény- és gyógyparknak, ami egy minden igényt kielégítő paradicsomként szolgálta a felüdülni vágyókat a mai Füredi úton.

---

Még nem volt tévé és internet, amikor – immár 127 éve – Szikszay Gyula, a gazdag földbirtokos és nagyvállalkozó 1887 nyarán megnyitotta csodálatos oázisát az István Gőzmalom közelében, az akkori Károly Ferenc József körúton. A pazar „kéjtanyának” azonban így is hamar híre ment, és a Debreceni Ellenőr beszámolója szerint a nejéről elnevezett Margit-fürdőben volt a város első, sportolásra alkalmas medencéje is.

De ez még nem minden, hiszen a mindössze néhány hónap alatt megvalósított álom eredményeként kádas és gőzfürdők, habfürdők, zuhanyzók, büfék, pihenőhelyiségek és fényűző berendezések is kényeztették a látogatókat. A világhálón is megtalálható fotó- és képeslapmásolatok (köztük Vekerdi Károly és a helytörténeti fotótár gyűjteményei) tanúsága szerint a park fantasztikus strandot is magában foglalt, ugyanakkor nyáron biciklizni, télen korcsolyázni is lehetett ott.

A városi tűzoltóság parancsnokaként is tevékenykedett Szikszay Gyula azonban arra is gondot fordított, hogy pluszszolgáltatásokkal is odacsábítsa az embereket. Ezért megegyezett a gőzvasúttársasággal (amelynek éppen a közeli malomnál volt az egyik végállomása), és akkortól ingyen utazhattak a járatokon mindazok, akik jegyet váltottak a Margitba. A mai szemmel is káprázatos létesítményt felfedezték maguknak az egyre öntudatosabb munkások is.

Beszámolók szerint 1909. október 3-án nyílt meg a területen az a munkásotthon, ahol több szakszervezeti csoport és a szociáldemokraták irodája is helyet kapott. Végül 1922-ben a Debreceni Munkás Otthon Szövetkezet 800 ezer koronáért megvásárolta az egész ingatlant az akkori tulajdonosától. Aztán sajnos a II. világháborúban a munkásotthon épülete súlyos károkat szenvedett; berendezése teljesen elpusztult vagy elkallódott, és az iratok túlnyomó része is megsemmisült.

A díszterem freskóit a katonai megszállás miatt is ellepte a füst, a házat pedig 75 százalékban romépületnek nyilvánították. 1956 első felében még úttörők voltak ott, aztán 1964-ig a városi–járási munkásőrség székházaként működött (egy visszaemlékező férfi szerint a sorkatonai szolgálatuk megkezdésekor is oda kellett bevonulniuk). Az épületegyüttest és a környező „őserdőt” ezután bontották le – a helyén napjainkban négyemeletes lakóházak és játszóterek állnak.

Aki ellátogat a Szent László Plébániával szemközti ingatlanhoz, azt is tapasztalhatja, hogy a dicső múltat ott ma csupán a tömbbelsőben föllelhető emléktábla idézi (habár inkább csak a proletárkorszakra koncentrálva), valamint esetleg néhány fa és egy rejtélyes forgókapu az Andaházi utca felől. De a fürdőt regénybe foglalta Szabó Magda is; a névadó Margit (Szikszay Gyula felesége) ugyanis nem más, mint az anyai nagyapjának a testvére, Jablonczay Margit.