Egy új levéltárat szeretne létrehozni Debrecenben az elismert szakember

---

Debrecen - Régen sem voltak sem jobbak, sem rosszabbak az emberek, csak mindig alkalmazkodtak a változásokhoz – ezt vallja Szendiné Orvos Erzsébet, aki a város és a megye történetét a 16. századtól a 20. századig követte nyomon. Interjú.

---

Szendiné Orvos Erzsébettel korábban is beszélgettünk már: kiterjedt szakértelmét és kedvességét azóta is emlegetjük, így nagy örömünkre szolgál, hogy miután egy újabb díjjal gazdagodott a gyűjteménye, a több mint három évtizedre visszatekintő munkájáról, jövőbeli céljairól és terveiről beszélgethetünk vele.

Szendiné Orvos Erzsébet irodájában (Fotó: Kandert Szabolcs)

Dehir.hu: Debrecen Kultúrájáért Díjban részesült nemrégiben: milyen érzés az, amikor ilyen komoly kitüntetéssel ismerik el a munkáját?

Szendiné Orvos Erzsébet: Óriási megtiszteltetés számomra, hogy megkaptam a díjat, hiszen előttem olyan jeles személyek részesültek benne, mint Barta János vagy Gunst Péter történész professzorok, akik tanáraim voltak az egyetemen. Egyáltalán nem számítottam rá, nagy meglepetés volt. Mivel jár a díj elnyerése? Kicsit ismertté válik az ember, több felkérést kap előadások tartására, a médiában is jobban tudom népszerűsíteni a levéltáros szakmát.

Dehir.hu: Több díjjal elismerték már munkáját, melyek állnak a legközelebb a szívéhez?

Szendiné Orvos Erzsébet: Mindig a legutolsó. A Magyar Arany Érdemkeresztet 2018-ban a „a helyi települések múltjának felkutatását és megismertetését szolgáló magas színvonalú tudományos és közművelődési tevékenységem elismeréseként” kaptam meg a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat felterjesztésére.

A Honvédelemért Kitüntető Cím III. fokozatát pedig 2019-ben vehettem át a Honvédelmi Minisztérium képviselőjétől a katonai kulturális örökségünk ápolásáért.

A megye és a honvédség után most Debrecen városa is értékelte azt a tudományos és közművelődési munkát, amit több mint 30 éve végzek. Levéltárosként ugyanis nemcsak az a feladatunk, hogy megőrizzük a megye és a város írott örökségét, hanem az is, hogy könyvek, előadások vagy kiállítások formájában meg is osszuk a nagyközönséggel. Kollégáimmal ezt a munkát olyan örömmel és elhivatottsággal végezzük, hogy 2014-ben megkaptuk „Az Év Levéltára” címet, 2015-ben pedig Debrecen városának Csokonai-díját.

Dehir.hu: Mesélne a kutatási területéről, munkájáról?

Szendiné Orvos Erzsébet: Sokáig kutattam Debrecen koraújkori történetét, jogszolgáltatási gyakorlatát a magisztrátusának jegyzőkönyvek fordítása kapcsán. A munka során nagyon sok minden kiderült a város 17. század eleji életéről, amit egy doktori dolgozatban össze is foglaltam. Számos kiváltságlevelet lefordítottam, nagyon örülök, hogy sikerült kiadnom reprint formában a legfontosabbat, a Debrecent szabad királyi városi rangra emelő 1693. évi oklevelet.

Az évfordulókhoz kapcsolódóan azonban későbbi korokkal is foglalkoztam, lényegében a város és a megye történetét a 16. századtól kezdve a 20. századig követtem nyomon.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem sokat változott a világ, régen sem voltak sem jobbak, sem rosszabbak az emberek, csak mindig alkalmazkodtak a változásokhoz. 

Dehir.hu: Sok tanulmányt írt az elmúlt években, melyek voltak a legizgalmasabbak az ön számára?

Szendiné Orvos Erzsébet: Elsősorban Debrecen múltját kutatom szívesen, annak egy-egy időszakát: milyen volt 1604-ben, amikor három felé adózott, hogy túlélje a megpróbáltatásokat; 1849-ben, amikor a kormány Debrecenben székelt öt hónapig, vagy 1905-ben, amikor még tartott a „boldog békeidők” időszaka.

Egyébként minden érdekel. Mostanában foglalkoztam például a boszorkányokkal, oldó-kötő tevékenységükkel, az ezzel kapcsolatos néphiedelmekkel. Kutattam a betyárok életét is: hősök voltak, vagy bűnözők?

Napi téma a koronavírus elleni küzdelem. Nagyon érdekes volt arról olvasni, hogy száz, vagy kétszáz évvel ezelőtt hogyan küzdöttek meg Debrecen lakói egy hasonlóan veszélyes betegséggel, a kolerajárvánnyal. 

Dehir.hu: Milyen jövőbeli tervei vannak, milyen területeket vizsgálna szívesen a jövőben?

Szendiné Orvos Erzsébet: Van egy álmom: egy új levéltár a Bem téren. Létrehozni egy kulturális centrumot a Nagyerdő szélén, az egyetem vonzáskörzetében, amely közművelődési tevékenységével minden korosztály igényét ki tudja elégíteni.

Addig is mindent megteszek kollégáimmal szakmánk népszerűsítéséért – a Városházán például kiállítások szervezésével. 

A Múzeumok Éjszakájára idén is nagy lelkesedéssel készülünk, hogy bemutassuk a két világháború közötti Debrecen életét. Igyekszünk a hagyományt és a modernséget egyaránt felvillantani. Többet most még nem árulhatok el, csak annyit, hogy a „Görbe éjszakán” ízelítőt adunk a '30-as évek báli hangulatából is.

Dehir.hu: Mit szeret csinálni szabadidejében?

Szendiné Orvos Erzsébet: A kirándulás, a sportolás és a kreatív barkácsolás mellett nagyon szeretek olvasni, főleg történelmi regényeket. Szórakozva tanulhatunk belőlük, főleg akkor, ha eredeti forrásokat is felhasznál a szerző. Bakóczy Sára A város és a rózsa című széphistóriában például a városi jegyzőkönyvekre támaszkodva mutatja be a közel 500 évvel ezelőtti Debrecent. Mindenkinek szívből ajánlom.

Milyen jó lenne a legfiatalabbakkal is megismertetni városunk történetét! 2007-ben indult az erdélyi városokat bemutató Kincses Képeskönyv sorozat, melynek már magyar kötete is létezik.

Debrecenről is készülhetne egy ilyen képes mesekönyv, amely gyönyörű rajzok segítségével hívná időutazásra a gyerekeket, de akár a felnőtteket is. Így lehet igazán megszerettetni a történelmet.

A napokban olvastam Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvét. Nem történelmi regény, de nagyon olvasmányos. A klinikai szakpszichológus szerint nem létezik önismeret, ha nem tudjuk, hogy honnan jöttünk. Én is gondolkodom erősen, hogy elkészítem a családfámat, hátha kiderül a felmenőimről, hogy bűvös-bájos képességekkel rendelkeztek, aminek még én is nagy hasznát vehetem. Csak zárójelben megjegyzem: egy 1607. évi iratban valóban találkoztam egy névrokon boszorkánnyal.