Élete legveszélyesebb lövésére készül a világ legjobb távlövő íjásza Hajdúnánáson

---

Hajdúnánás – Többször nyert világbajnokságot, sokszor lőtt világrekordot Mónus József, aki most újabb kihíváshoz érkezett.

---

Szeptember elején az Egyesült Államokban nyert világbajnoki címet és lőtt négy világrekordot a Hajdúnánáson élő Mónus József, aki jelenleg a világ egyik legjobb íjászának számít. Mint mondja, nem az a lényeg, hogy magáért győzzön, hanem az, hogy egy nagyobb cél érdekében nyerjen, mint a magyar zászló büszke felvállalója. A múlt és a nemzet iránti tisztelet viszi előre, s ez a motiváció ahhoz is elegendő, hogy leküzdje a belső határait. Mónus Józseffel beszélgettünk.

Dehir.hu: Hogyan került kapcsolatba ezzel a különleges sportággal?

Mónus József: Már nagyon régen nem sportként tekintek az íjászatra, sokkal többet jelent a számomra. Amikor néhány évvel ezelőtt komolyan elkezdtem foglalkozni vele, rájöttem arra, hogy így tudom a legjobban ápolni a magam módján a múltat. Ez egy tiszteletadás a részemről a magyar hagyományok, a magyar történelem felé. 2006-ban Egerben volt egy íjászverseny, onnantól kezdve szinte soha nem váltam meg a fegyveremtől, az íjászat a múlt emlékképének újbóli megélését jelenti a számomra. 2007 és 2008 között nagyon sok versenyt megnyertem idehaza, de rájöttem, hogy nem az adja meg a boldogságot, ha csupán magamért küzdök, ennél többre vágytam. Megfogott a harci íjászat, ami számomra sokkal komolyabb dolog annál, hogy saját dicsőségére sportoljon az ember. Lehet jó az íj, jó a nyílvessző, kedvező az időjárás, de ez nagyon kevés még számomra. A múlt tisztelete mellett arra is nagy szükség van, hogy ne elsősorban önmagáért, hanem egy nagyobb célért, mondjuk a nemzetéért, a magyarságáért harcoljon az ember. Persze ettől függetlenül tényleg nagyon jó érzés látni, hogy milyen sokan vannak mögöttem, milyen sokan támogatnak, megismernek az emberek az utcán, sokan keresnek meg a közösségi oldalakon és ez nagyon sok erőt ad.

Dehir.hu: Ha elindul egy világversenyen, szinte garantáltan érmekkel tér haza. Mi a folyamatos siker titka?

Mónus József: Fontos, hogy megfelelő lelki állapotban legyek, tökéletes nyugalom alakuljon ki bennem. Ha ez megvan, akkor mindent meg tudok tenni azért, hogy magabiztosan és a lehető legjobban lőjem ki a nyílvesszőt. Kialakítottam azt a világot, ahová csak azt engedek be, akit én akarok! Ahogy már mondtam, a múlt iránti tisztelet számomra az alapvető motiváció, folyamatosan ott van bennem ez a gondolat, ez adja meg a tökéletes lövéshez szükséges lelki béke egyik összetevőjét. Ilyenkor bármit elérhet az ember. A rengeteg kilőtt nyílvessző, az alapos felkészülés önbizalmat ad! Ki lehet kapcsolni a külvilágot, még a levegő mozgását is felhasználom, ha kell, de akár a körülöttem lévő emberek kiáltozását sem hallom, annyira egy másik világban harcolok ilyenkor.

Dehir.hu: Mennyit készül egy-egy viadal előtt, egyáltalán hogyan néz ki a felkészülés a versenyekre?

Mónus József: Mindig úgy akarok egy versenyen részt venni, hogy mindenkit legyőzzek, és a dobogó legfelső fokán mutassam meg ország-világnak a magyar zászlót. Úgy harcolok, hogy a vetélytársaknak esélye se legyen, ez azonban nagy terhet jelent. Minden nap 500 nyílvesszőt lövök ki, reggel-este  összesen körülbelül három órán át. Közelről, hogy az ösztönös mozgás meglegyen, hogy az izmok megszokják a terhelést. Ez egy átlagos nap, de ha versenyre készülök, akkor ennek a mennyiségnek a dupláját teljesítem, azaz: ezer nyílvesszőt lövök ki, ami ahhoz kell, hogy elhiggyem, képes vagyok eltalálni az adott célt. Az a fontos, hogy átérezzem, csak egy nyílvesszőm van, a kezem pedig nem remeghet meg egy pillanatra sem. Itt már, abban a pillanatban a versenyen  a múlt tiszteletéért lövök, a jelenben.

Dehir.hu: Mi volt pályafutása során a legnehezebb cél?

Mónus József: Mindig a legutolsó a legnehezebb. Lőttem már Mongóliában 653 méterről, azon a versenyen több mint  300 méterrel vertem meg a mezőnyt. Most az amerikai versenyen 645 métert lőttem egy olyan kategóriában, ahol 16 éve nem tudtak többet lőni 616 méternél, pedig azok a lövészek a világ legjobbjai közé tartoznak. Minden évben lövök legalább egy világrekordot, s ez egy idő után az ellenfelek körében is tiszteletet parancsol. Amikor már legyőzöd az ellenfeleidet, akkor befogadnak, amíg ezt nem tetted meg és még nem harcoltak ellened, addig fenntartásokkal kezelnek.

Dehir.hu: Az íjászat egyúttal hagyományápolás is. Ön gyűjti az íjakat? Egyáltalán hány fegyvere van otthon?

Mónus József: Én csak saját íjakkal lövök, bár 2011-ig még nem a sajátomat használtam. Otthon egyébként több mint 300 íjam van, nagyon sokféle stílusban. A világ számos pontjáról kapok fegyvereket, így a gyűjteményem folyamatosan gyarapszik. Legutóbb az amerikai távlövő bajnokságon is kaptam kettőt ajándékba. Kétszer ugyanazzal az íjjal nem lövök, ráadásul azt a fegyvert, amivel világbajnokságot nyerek vagy világrekordot érek el, azt többet nem is használom, mivel úgy érzem, hogy e fegyver által váltam legyőzhetetlenné, s annak az íjnak a megfelelő helyre kell kerülnie. Ezzel is rá vagyok kényszerítve arra, hogy minél jobb fegyvereket készítsek, de ugyanakkor végül is megtisztelem az adott íjat. A legyőzhetetlenség reményét adom meg számára, ha harcol értem akár életre-halálra, és győz. A hangsúly a tiszteleten van.

Dehir.hu: A saját készítésű íjaknál mire kell különösen figyelni ahhoz, hogy kifejezetten hatékony legyen a szerszám?

Mónus József: Az a legjobb távlövő íj, amivel a legtávolabb tudok lőni, mindenkinél messzebbre a világon. A legjobb céllövő íj az, amelyik bármilyen messziről eltalálja a célpontot. Legyen harmónia a nyílvessző és az íj között. Ha valakinek a fegyverét használnám, biztosan nem tudnék olyan jól lőni vele, ezértnem is használom másét soha. Akkor lehetsz igazán sikeres, ha az adott teljesítményre csak te vagy képes, egyedinek kell lenni, ehhez pedig saját fegyverre van szükség, olyanra, amit jól ismerek, ami közel áll hozzám, ami ismeri minden rezdülésemet, hiszen az én kezeim között született.

Dehir.hu: Mennyire népszerű itthon az íjászat, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a fiatalok közül is egyre többen érdeklődjenek iránta?

Mónus József: Azzal, hogy látják a lövéseimet, átérzik a harcomat, látják a találataimat, egyre több gyerek kap kedvet az íjászathoz. Ha ez működik, akkor már tettem valamit a jövő érdekében is. Az a jó, ha sok olyan ember van, akik azért veszik elő az íjat, hogy jól érezzék magukat, hogy boldogok legyenek a lövés közben. Szerencsére vannak olyan fiatalok, akik továbbviszik a hagyományt. Nem is hittem volna, hogy ilyen sok ember van, akik büszkék a magyar zászlóra, s ezek az emberek ezt a tiszteletet tovább is adják a gyermekeiknek. Az íjászat összeköti a múltat a magyar emberekkel, nagy ösztönzést jelent a számukra, ha a kezükbe vesznek egy ilyen fegyvert.

Dehir.hu: Mi a véleménye a különböző hagyományőrző rendezvényekről? Képesek arra, hogy kellően népszerűsítsék az íjászatot?

Mónus József: Felfoghatatlanul hasznosak ezek az alkalmak, bárcsak minden nap lehetne ilyeneket látni. Azokra az emberekre is nagy szükség van, akik csupán dísznek használják az íjakat, sokat tud lendíteni a népszerűségén, ha civilben használja az ember, s közben az sem kell hozzá, hogy díszes öltözetbe bújjon az íj tulajdonosa. Már ezzel is ugyanolyan múlttisztelő ember lehet belőle, mintha rendszeresen használná a fegyvert, vagy beöltözve venne részt a hagyományőrző rendezvényeken. Ha minél több helyen jelennek meg a magyarság jelképei, az sokat tud hozzátenni a hovatartozásunk kifejezéséhez, a múlt éltetéséhez és a jövőhöz is. Ha egy ember csak a szívében hordozza a múlt tiszteletét, az is elég , csak hordozza büszkén!

Dehir.hu: Legutóbb az Egyesült Államokban négy világcsúcsot is megdöntött. Van olyan mérföldkő, amit még nem ért el a pályafutásában?

Mónus József: Az elkövetkezőkben a legfőbb célom, hogy 907 méter fölé lőjem a nyilaimat, ami nagyon nagy kihívás, hiszen ilyen messzire még nem lőttem versenyen. De nem csak a távolság, hanem a lövés módja is nagy vállalkozás lesz a részemről. Úgy akarom kilőni a nyílvesszőt, hogy nincs védőkesztyű rajtam, olyan speciális húzásról van itt szó, melynél bármikor eltörhet a nyílvessző, azt pedig ekkor már nem lehet kordában tartani. Az arcom, az ujjaim, a kézfejem is megsérülhet, de én így akarom kilőni a nyílvesszőt. Általában versenyen védem a kezemet, de itt nem akarom, ez egy olyan lövés lesz, aminek a sebeit akár életem végéig hordozni fogom. A távolságnak alapvetően  történelmi vonatkozása van, 907-ben volt a pozsonyi csata, amikor a magyar sereg visszaverte a többszörös túlerőben lévő nyugati ellenséget. Ennek a tiszteletére készülök most és jövőre meglövöm életem legnagyobb lövését!