Eltűnt vagy vándorló szobrok nyomában

---

Debrecen – A politika viharai és a városrendezések a szobrokat sem mindig kímélik. A nemkívánatos művekből sokszor újakat öntenek, míg a „csak” kidobottak között olyan is van, amelyik visszakerült a közterületre.

---

A legemlékezetesebb és legdrasztikusabb eset a tanácsköztársasági emlékműhöz kapcsolódik, ami a mai Egyetem sugárúton állt. Kiss István és Dávid Károly – 1961-ben átadott – alkotását a rendszerváltáskor döntötték le ellenzéki személyek, mégpedig úgy, hogy a fegyveres alak egyik lábát eltörték. A korszak másik, meghatározó szobra a „Lenin”, mely a mai virágóra helyén mutatott Nyugat felé.

Az új idők szele ezt a gigászt is elsöpörte, és puskás társával együtt a Víg-kend Majorba került. Az „Európa Kulturális Fővárosa”-pályázatban szerepelt egy skanzen létrehozása az ilyen relikviáknak, de végül ez nem valósult meg. Sőt, a minap, amikor a szabadidőközpontban kerestük a száműzötteket, egy ottani dolgozótól megtudtuk: 20 évi kényszerpihenő után, a két szobor vándorkiállításokon járja az országot, s most éppen Miskolcon tekinthetők meg.

A szocialista érához kapcsolódik a Kossuth utcai, T 32-es harckocsi-emlékmű, valamint a Petőfi téri, szovjet repülősmementó is. Az előbbit Pátzay Pál jegyzi (a főtéri felszabadulási emlékmű alkotója), s ugyancsak a rendszerváltáskor ért véget a pályafutása. Az óriási kövekből kifaragott monstrum darabjait előbb a Gázvezeték utca egyik ingatlanán tárolták, ma pedig a Vincellér utcán őrizteti az önkormányzat. A TK-2 könnyűbombázó eltűnt, és állítólagos helyén, a Köztemetőben se tudnak róla (mi se találtuk a szovjetparcellában).

A Bem téri Országzászlóhoz hasonló eredetileg minden településen lett volna – utalva a trianoni békediktátumra. Az 1939-ben felavatott – Nagy Sándor János által elkészített - kompozíción három szobor is volt. Közülük csak az „Anya gyermekkel” maradt meg (a Gyermekklinika mindig félhomályos előterében van 66 éve), ugyanis a munkás- és a parasztfigurát 1942-ben leszedette a képzőművészeti tanács. Ezek anyagából öntötte Medgyessy Ferenc a Petőfi-szobrot.

A Bem téren egy másik, hányatott sorsú szobor is látható: a Magyar fájdalom. Ezt évtizedekig egy szenespincében rejtegették, mígnem a városvédők felkarolták a visszaállítása ügyét. Becsky Tibor, fideszes városatya a közelmúltban azt is kezdeményezte, hogy az alkotást egészítsék ki a Nagy-Magyarországot szimbolizáló művel (vagy annak a másolatával, mivel az eredetije Balfon van). Annak idején a Guilleaume-kompozíció adományozójának, lord Rothermere-nek is az volt az óhaja, hogy a torzó és az ép nőalak egymás mellett álljon.

Az utóbbi hölgyet ábrázoló szobrot 1932-ben avatták fel a budapesti Szabadság téren, ahonnan 12 évvel később áthelyezték a margitszigeti Palatinus Strandra. Aztán, 1973-ban a Győr–Moson–Sopron megyei Balf fürdőjének parkjába került. Kertai László építész már a terveket is elkészítette: az egyesített kompozíció talapzatát úgy építenék át, hogy az a régi Magyarország alakját rajzolja ki. Ha újra kell önteni a balfi nőalakot – vélte a politikus -, akkor akár a Lenin- vagy a Tanácsköztársaság-szobor beolvasztása is szóba jöhet.

Tragikusan kezdődött a Győry István-portré sorsa is, de szerencsére később megtalálta a nyugalmát. A hazai konzervipar létrehozásában is élen járt gyógyszerész mellszobra a Fényes udvari piac területét díszítette. Az 1980-as évek elején azonban vandálok letépték a talapzatáról, és a közeli vonatsínre dobták. A sérült kompozíciót a városvédő-egyesület tetette rendbe, s napjainkban már a Kígyó Patikában (egykori munkahelyén) mosolyog bajsza alól a betérőkre.

A szobrok eltűnése, vándorlása sokszor a városrendezés következménye. Az Izsó Miklós-féle Csokonai-szobor helyét is többször módosították az építészek (a Református Kollégium és az új városháza között), s említhető a Kölcsey-alak is, mely a lebontott művelődési ház lépcsőjéről került a tanítóképző főiskola elé. Az eladott Kodály-kollégium kertjében állott Kodály-portrét (Mészáros Dezső művét) a zeneművészeti szakközépiskolába helyezték át, az Anya gyermekével című Medgyessy-kompozíció pedig immár az Oláh Gábor utcai Ötholdas pagony előtt csodálható meg. (Az eladásra meghirdetett Váci-kollégium parkjának szobra még a helyén van.)

Vándorolt a Csokonai Színház eredeti kerítése is: Skalnitzky Antal míves öntvényét 1925-ben telepítették át a Simonyi út 40. szám alatti villához. De legalább megvan – nem úgy, mint a vidámpark dombjáról menesztett, szintén szoborszépségű Li 2-es repülőgép, mely előbb a hármashegyaljai MHSZ-táborban állomásozott, majd a többi eszközzel együtt széthordták. Említést érdemel Rigasz Hondromatidisz 1977-es szobra is, ami a neves főépítészt, Borsos Józsefet mutatta be a Rakovszky utcai, egykori „dolgozók iskolája” kertjében. A mellszobrot már elvitette onnan az önkormányzat.

Érdekes a Verestemplom melletti obeliszk esete is: az eredetileg azon díszlő kőkorsót többször ellopták, így végül, néhány éve, kissé meglepően, egy – sarkára állított – kockával pótolták azokat. A „műgyűjtők” Hatvani István professzor szobrának a gyertyatartóját is sokszor eltulajdonították, miként a Medgyessy sétány Ady-szobrának falát is megfosztották a bronz-borostyánleveleitől…

Összeállításunk végére egy „happy end-es sztorit” hagytunk, mégpedig a Sellőét, mely csupán néhány napig üldögélhetett az Aranybika előtti szökőkút partján. Alakja és eltávolítása máig megosztja a közvéleményt. Úgy tűnik azonban, hogy ez a kis leányzó is megtalálta a helyét: Nyíracsád önkormányzata megvásárolta Pázmándi Antal szobrásztól, így immár ennek a városnak a főterén deríti jobb kedvre a látogatókat.