Emlékeznek még ezekre a debreceni tejivókra, mopresszókra és kocsmákra? – fotókkal

---

Debrecen – Dobos pavilon, Gambrinus söröző, Óbester borozó, Rózsakert, Újvigadó – néhány egykori vendéglő a cívisvárosból, ahol a kikapcsolódásnak mindig is fontos színtereik voltak a szórakozóhelyek. Összeállításunkban ezeket idézzük fel.

---

A vendéglők listája szinte végtelenül hosszú – gondoljunk csak az „ősidőkben” alapított csárdákra, csapszékekre és fogadókra (Csicsogó, Gilányi, Kispipa, Deszkás stb.). A XX. század elején a Sas utcában működött az Abbázia (később Otthon) kávéház, és ebbe a körbe tartozott az előkelő Hungária is a főutcán. Kávéház egyébként nagyon sok volt, melyek közül a Nemzeti, a New York, az Egyetem és a Pannónia is említést érdemel. Mindemellett örömtanyák is alakultak, például a Külső vásártéren.

Külön érdekesség a mopresszó, ami a mozi és a presszó ötvözete – ilyen a főutcán, az Omnia-udvarban is működött, s a filmet a tűzfalra vetítették a szabadban iszogató-cigarettázgató közönségnek. A szeszmentes kioszkok közül a szocializmus idején a tejivók is rendkívül népszerűek voltak. Ilyen vendéglő a Nagyerdei Strandon, a Nagyállomáson, a tanácsháza alatt, valamint a Kossuth utcán (a Gambrinus köz mellett) is működött. Ez utóbbi hely önkiszolgáló volt.

Lehetett kapni pékárukat, tejberizst és virslit is, ugyanakkor a tejet, kakaót, tejeskávét a csempézett falra szerelt csapokból engedhették a vendégek a műanyag bögréikbe. A lakótelepek kialakulásával mindegyik körzetnek megvolt a maga jellemző búfelejtője: a Fényes udvarban például a Sumen étterem és a Márka bár, az Újkertben pedig a Lublin étterem is. Kultikus helynek számított az Óbester borozó is (aminek a háza eredetileg pezsgőgyárnak épült), ahol hordók voltak az asztalok és a székek, s poharazás közben hagymakarikás-pirospaprikás zsíros kenyeret is lehetett harapni.

A Nagyerdő látogatóinak felüdülését szolgálta a Rózsakert vendéglő és a Sport étterem (Oláh Gábor utca), valamint a csónakázó melletti Újvigadó is. Az 1970-ben megnyitott Újvigadónak önkiszolgáló étterme, valamint kocsmája is volt, ami az utolsó időben a Kikötő nevet viselte (korábban „Redőnyös” is volt). Az éttermek közül nevezetesek a Csillag (főutca), a Színészklub (Kossuth utca), továbbá a Szabadság és a Hemo (főutca), a Halász (Hal köz) és a Városháza (Kossuth utca) és a Lapos (Ibolya utca) nevű helyek is.

A kocsmák és presszók sorát gazdagította a Fekete bárány és a Szikla a Kassai úton, a Kisdiófa a Széchenyi utcán, valamint a Kati is a Vágóhíd utcán. A diszkókorszakban jól prosperált Debrecenben a Flamingó (az egykori Lublin), a Panzió (Sámsoni út), az Utópia (Vágóhíd utca) és a Kiri-Giri is, mely az Újvigadó épületében fogadta a bulizókat. Ma még megvan az épülete, illetve a helyisége többek között a Csillagnak, az Omnia presszónak, az Egyetem kávéháznak, a Flamingó diszkónak, a Gambrinus sörözőnek, a Hemo-nak és a Kati kocsmának is.

Szintén áll az épülete a Laposnak, a Lordok házának, a Lublin és a Sumen éttermeknek, a Panziónak, az Óbester borozónak, a Színészklubnak és az Utópiának is. Mindezekben azonban vagy más üzemel, vagy üresek. Eltűnt ugyanakkor egyebek mellett a Halász, a Kisdiófa, a Rózsakert, a Szikla és az Újvigadó is – például városrendezési okból, új beruházások miatt. Emlékük azonban máig nagyon sokakban él, hiszen ott voltak fiatalok, ott szórakoztak, és ezekhez a vendéglőkhöz megannyi ismerkedés és szerelem is kötődik.