Érzelmes limonádéban tér vissza a mozikba Liam Neeson

---

Debrecen – Mostanában a filmszínházak nem tudnak túl erős címeket felmutatni, ám aki egy könnyen fogyasztható mozira vágyik, találhat kedvére való programot a műsoron. A Made in Italy is ilyen: kellemes kikapcsolódást nyújt, de sokat azért ne várjunk tőle. Kritika.

---

Bár a Made in Italy címe leginkább arra emlékeztet, hogy megfordítunk egy borospoharakkal teli dobozt és megnézzük, hol készült a termék, ez valójában egy nyári komédia, amelybe egy megrendítő családi drámát szőttek bele. A film rendezőjét, James D'Arcyt színészként a Felhőatlaszban és a Dunkirkben is láthattunk, a Marvel rajongóknak pedig Jarvisként lehet ismerős.

Made in Italy

Jack (Micheál Richardson) egy galériát vezet Londonban, amíg a tulajdonos lánya, aki egyben a férfi válni készülő felesége is, ki nem rakja a szűrét. Jack szeretné rendbe hozni az életét, ennek megoldását abban látja, hogy nem egyezik bele a válásba, s azzal kötné magához a nőt, hogy megveszi a galériát. Ehhez azonban pénzre van szüksége, ezért úgy dönt, eladja a családja rég elhagyatott házát Toszkánában. Felkeresi apját (Liam Neeson), a lecsúszott festőt, aki menthetetlen(nek tűnő) szoknyavadász. Ketten elutaznak Olaszországba, hogy eladhatóvá tegyék a régi villát, ám a terveik gyorsan megváltoznak, mikor újra ismerősökbe botlanak...

A film érdekessége az, hogy a két karakter nem csak a vásznon egy család, Richardson a valóságban a népszerű színész fia: nem is csoda hát a hasonlóság, amelyre egyébként oly ritkán figyelnek a szerepek osztása során a készítők.

Az első tíz perc után nem sok reményt fűztem a filmhez: a történet felvezetése elsietett, a legelső poén pedig az a klisé, amelyet a legtöbb nőcsábász karakternél elsütnek. Robert, akihez éppen megérkezik a fia, bemutatná az aktuális barátnőjét, de elfelejti annak nevét.

Ezek után a két férfi pikkpakk elautózik Olaszországba, mintha csak a szomszéd faluba utaztak volna. A film akkor kezd élvezhetőbbé válni, amikor Jack és Robert felmérik a pókhálókkal átszőtt toszkánai villa állapotát. Minél több időt töltenek a házban, annál inkább feldereng a múlt, és mi is jobban megismerhetjük a két férfit, valamint a közöttük lévő kapcsolatot. 

Apa és fiú viszonyát nagyban befolyásolja egy 17 éve bekövetkezett, feldolgozatlan tragédia: Robert felesége autóbalesetben hunyt el, amikor a fiuk hétéves volt. Ez az elem egyébként is egy drámai felhangot ad a filmnek, de teljesen más megvilágításba helyezi az egész alkotást az, hogy apa és fia a valóságban is elveszítették az anyát: Liam Neeson felesége 2009-ben hunyt el egy síbalesetben.

Valószínűleg ez lehet az oka, hogy egy kritikus ponton a két színész olyan mélyen beleéli magát a vásznon a gyászba, hogy senkinek nem lehet kérdés, ennek a két férfinek az életében eltört valami, amelyet sosem lehet teljesen megjavítani.

Mellékszereplők terén üdítő színfolt az ingatlanügynök, Kate (Lindsay Duncan) karaktere, aki frappáns, szarkasztikus kommentjeivel mosolyt derűt csal a nézők arcára. Kevésbé győzött meg Natalia (Valeria Bilello), a helyi mesterszakács, karakterének célja ugyanis már az első pillanatól kezdve nyilvánvaló: felszedni a férfi főszereplőt bármi áron. Fontos szerepet kapnak még a mesés olasz tájak, hiszen ezek nélkül fele annyira sem lehetne élvezni az alkotást: színpompás nagytotálokban gyönyörködhetünk a végtelen dombságokban, erdőkben.

A mély érzelmi töltettől eltekintve a film jó humorral operál, olykor kicsit szarkasztikus, máskor melodramatikus, mégis élvezhető.

Viszont halmozza a kliséket: ettől eltekintve jó húzás volt az a készítőktől, hogy apa és fia kapcsolata – katarktikus sírás és egymás keblére borulás ide vagy oda – nem rendeződik egyik pillanatról a másikra. A kliséknél is bosszantóbb lehet azok számára, akik tudják milyen kellemetlenségekkel járhat egy nagyobb utazás, hogy Robert és Jack és úgy ugrál a Brit-szigetek és Olaszország között, mintha a kettőt metró kötné össze.

A hibái ellenére a Made in Italy egy kellemes nyári kikapcsolódás, igazi randifilm, amelyet jó szívvel ajánlok azoknak, akik nem feltétlenül csak blockbusterekre kíváncsiak és a hőség elől egy hűtött moziterembe menekülnének.

A filmet szerzőnk az újra nyitott Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Agyzsibbasztó komédia lett az új magyar film	2020.08.02
Visszatértünk a moziba, és habos-babos lánymesét néztünk	2020.06.27
Ez a francia terápia igencsak káros lehet az egészségre	2020.07.18