Extrémtől elegánsig: a Sikolyt is megidézték az ifjú debreceni tervezők – fotókkal
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2015.06.08. 08:55 | Frissítve: 2015.06.09. 09:24
Debrecen – Merész színorgia, fekete-fehér „full elegancia”, boszorkányos őrület. Ezt nyújtották a végzős divattervezők.
A DMA Divat-és Művészeti Szakközépiskolát Kiss Erzsébet alapította 1992-ben divattervező szabadiskolaként. Ekkortájt divattervezést csak az Iparművészeti Főiskolán tanítottak, így az intézmény a hajdú-bihari térségben jelentős hiányt pótolt.. Öt esztendő múlva államilag elismert bizonyítványt kaptak az itt végzett tanulók, a DMA 2002 szeptemberétől már iskolarendszerben működik. 2003-ban indították el a divat- és stílustervező szakot nappali tagozaton is, 2007 szeptemberében ezt követte a grafikusképzés is.
Az intézményben azt vallják, hogy eredményeik egyik záloga a szakmailag igen felkészült és nagyra becsült oktatói gárda mellett a tanulócsoportokban, személyre szabottan zajló tanulás. A diákok folyamatosan készülnek a különböző intézmények, csoportok által meghirdetett pályázatokra, amelyekre a szaktanárok készítik fel őket. Amellett, hogy az itt tanulók rendszeresen vesznek részt sikerrel különböző megmérettetéseken, minden esztendő kiemelkedő eseménye a vizsga, melyen a végzős hallgatók adnak számot megszerzett tudásukról. Így volt ez az idén is, hiszen a végzős divat- és stílustervezők, valamint a grafikusok már hónapok óta készültek arra, hogy közönség elé álljanak saját kreációikkal.
Idén tanáraik azt ötlötték ki számunkra, hogy próbáljanak meg modern „izmusokban” gondolkodni, annak a kornak az alkotásaiból merítsenek ihletet. A tizenkilenc ifjú alkotónak fejenként három ruhát kellett nemcsak megálmodni, papírra vetni, hanem el is készíteni. A végeredmény pedig, amiket a Lovardában a közönség elé tártak, bebizonyította, hogy valamennyiükben ott dolgozik a kreativitás és eredetiség. Hiszen például a nagy norvég expresszionista festő, Edvard Munch nevezetes Sikoly című festménye is két vizsgázót ihletett meg – de korántsem egyformán. A ruhák között voltak nagyon elegáns, letisztult darabok, akadtak színekkel merészen játszadozók, voltak laza, vagány holmik és persze extrém kreációk is – méltón az „izmusokhoz”. Volt, akit a cseppkövek ihlettek meg, más a festett anyagokban találta meg a megoldást.
Szóval aki esetleg aggódna a magyar divatszakma utánpótlása miatt, ne tegye. Jogos volt a taps, amikor a fiatal kreátorok egy-egy manökennel kézen fogva meghajoltak. Persze, sok minden kell ahhoz, hogy valaki a tehetségét szó szerint és képletesen is kamatoztatni tudja. De az első lépéseket mindenesetre már megtették ebbe az irányba...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)