Két zenész, egy színész és egy püspök vallott határokról és kerülőutakról Debrecenben
Szerző: Petró Enikő | petro.eniko@dehir.hu Közzétéve: 2020.03.05. 10:25 | Frissítve: 2020.03.06. 08:35
Debrecen – Harcsa Veronika, Gyémánt Bálint, Trill Zsolt és Fekete Károly voltak az Így jöttem sorozat legutóbbi állomásának vendégei.
A Tiszántúli Református Egyházkerület újra megszervezte az Így jöttem elnevezésű zenés estjét, amelynek a Debreceni Református Kollégium adott otthont. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői ezúttal Harcsa Veronika énekes, Gyémánt Bálint gitáros, Trill Zsolt színművész és Fekete Károly református püspök voltak, őket Tóth-Mihala Veronika református lelkész kérdezte.
Fotók: Szirák Sára
Trill Zsolt, a Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Színház alapítói közé tartozik. Pályafutása a kezdetektől összefonódik a színházalapító-rendező Vidnyánszky Attiláéval. Számos nemzetközi elismerést hozó darab meghatározó szereplője. 2006-ban követte Vidnyánszkyt Debrecenbe. Ma már pályája szerves részét képezik filmszerepei is.
Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékén voltak osztálytársak. Egyikük Brüsszelben, másikuk Oslóban tanult tovább, mégis egymás legfontosabb zenésztársai lettek. Együttműködésükhöz eddig nyolc lemez, valamint számtalan fesztivál- és klubkoncert kötődik több kontinensen, a világ huszonöt országában. Az est elején az ő előadásukat élvezhette a közönség, saját dalok mellett egy népdallal és egy Beatles számmal is megörvendeztették a debrecenieket.
A koncert után Tóth-Mihala Veronika a hivatásukról kérdezte a résztvevőket: arra volt kíváncsi, hogyan találtak rá és meghatározza-e az életüket. Harcsa Veronika elmondta, hogy ő valóban rejtekúton jutott el a zenész szakmához, hiszen először matematika tagozatra járt, majd informatikát tanult az egyetemen. Viszont kiskora óta zenélt is, először zongorázott majd szaxofonozni tanult, innen pedig egyenes út vezetett a jazz világához. Sokáig nem hitte el, hogy a zene lehet a hivatása, de az énekléssel megtörtént az áttörés, és azóta új határok nyíltak meg előtte.
– Arra viszont a férjem mutatott rá, hogy ne csak ez határozzon meg. Ez nem kisebbíti az elhivatottságomat, de a páromnak sikerült rávezetnie, hogy vannak más csodák is az életben
– vallotta be az énekesnő.
Trill Zsoltot mindig izgalmas emberek vették körül, akik vezették és vitték magukkal. Édesanyja egyébként állatorvosnak szánta, de állítása szerint ő nem ért a biológiához, viszont kiskorában nagyon szeretett kommunikálni a többiekkel és fellépni ünnepnapokon.
– Ezen előadások alkalmával találtam rá a színészetre: az emberek nevettek rajtam, és ez olyan jól esett. Azt éreztem, hogy adok nekik valamit. A gimnázium után jött a Színművészeti Főiskola, de ez a folyamat nem volt tudatos nálam, a szívem vitt magával – fogalmazott Trill Zsolt.
Gyémánt Bálint számára a zene egy olyan erő, amelyet fitogtatás nélkül megmutathat. Ezzel tud hatni az emberekre és energiát adni.
– Mindig is szerelmem volt a zene, a gitár mai napig vonzó hangszer az életemben
– hangsúlyozta a zenész.
Az is kiderült, hogy Fekete Károly meglepő módon hivatását nem a teológia szakon kezdte, hanem Miskolcon a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában az orgona tanszakon.
Mivel az est alcíme „Beszélgetés a határokról” volt, így Tóth-Mihala Veronika arról is érdeklődött, hogy milyen határokat léptek át az életükben az ott ülők.
Trill Zsolt ezzel kapcsolatban elmondta, neki fontos, hogy előadás közben tudjon kommunikálni a nézőkkel. Egyik alkalommal, amikor Budapesten játszott, reagált is az egyik néző megnyilvánulására, és emiatt konfliktusba került egy kollégájával, aki szerint szükség van a negyedik falra. Így a színművész számára ez pozitív, míg a társa számára inkább negatív határátlépés volt.
Harcsa Veronika elmesélte, hogy Gyémánt Bálinttal közösen, ők számos országhatárt átléptek már, viszont még sosem érezték, hogy a fizikailag megterhelte volna őket.
Ennek ellenére az énekesnő úgy érezte, hogy a féléves utazás, amelyet fellépésekkel töltöttek tavaly, inkább a lelki határára taszította, hiszen a sokáig nem látta a férjét. A turné végeztével eldöntötte, hogy a jövőben inkább kevesebbet vállal, ne legyen a hivatása az élete és a házassága kárára.
Gyémánt Bálint hozzátette, volt olyan alkalom, amikor Dél-Koreában léptek fel, és nem aludtak ott, mert a koncert után rögtön indultak a repülőtérre, hiszen másnap másik országban várták őket.
Fekete Károly úgy fogalmazott: neki a családja veszi észre, amikor már a saját határán van.
– Mindig van egy belső dilemmám, hogy eleget tettem-e annak, amit vállaltam.
Én is elfáradok, de mindig van egy mérce, hogy ahhoz képest, amit még meg kéne csinálnom, hol tartok éppen. Sosem fekszem le úgy, hogy nem készültem fel a következő napra, tartson ez akár hajnalig is. Az a három vagy négy óra alvás pihentetőbb olyankor, mintha idegesen forgolódnék – zárta mondandóját a püspök.
Az Így jöttem sorozat következő eseményéről a Tiszántúli Református Egyházkerület oldalán tájékozódhatnak.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)