„Háromszor veri vissza!” – Fazekas Mihály emlékei Debrecenben

---

Debrecen – „Józan eszem már sohasem gyötrik bajnoki gondolatok, már nem akar kezem ontani vért címerekért, se dicső nevekért” – e szavakkal hagyta ott a katonaéletet nagy költőnk, Fazekas Mihály, aki éppen 185 éve hunyt el.

---

Nem volt hivatásos verselő, a költészetet kulturált emberhez illő passziónak tartotta. Életrajzírói szerint Fazekas Mihály (1766. január 6. – 1828. február 23.) útja a Református Kollégiumból már 16 évesen a huszárkodáshoz vezetett, s végigjárta a Habsburgok háborúinak csatatereit.

A lelkesedése végül gyűlöletbe fordult. A francia forradalmárok ellen harcolva már egyre inkább velük érzett együtt – császárhű lovastisztből republikánus felvilágosodottá érett. Közben két szerelem is keserítette az életét: a Romániában megismert Ruszándához és a Franciaországban megszeretett Ámelihez fűződő, sikertelen viszonyai.

„Hát kiben szent szín alatt lappang buja szerelem, sok kínnal tettét, jámbor életét egyszer sem állhatja, szentségét elhagyja, ál-erkölcsét vígságért eladja.” – fogalmazott a benne kavargó érzéseiről. Élete keserű agglegénységben telt, de a két hölgy emléke finom hangú szerelmes költővé tette. Debrecenbe már nyugdíjas főhadnagyként tért vissza, és összebarátkozott Csokonai Vitéz Mihállyal is. Ők a világlátottságából tanulhattak, Fazekas pedig a műveltségükből.

Főműve, a Lúdas Matyi 1817-ben jelent meg. Így kezdődik: „Vólt hajdann egy öreg asszony. Özvegy vólt, s egy rossz fia vólt. Ez munka fejében nyáron a legyet a szárán csapkodta napestig, télen a tüzelő mellett a piszkafa végén ácsorgott el egész napokat; jó anyja eléggé zsémbelt rá; de akár a száraz falra marokkal borsót hintett vólna, szitok, mocsok és a hurítás annyit tett Matyinak.” A folytatást mindenki ismeri.

Fazekas Mihály természettudós is volt. Birtokán kísérletezte ki az okszerű gazdálkodást, ott figyelte a növények természetét. Ő tervezte meg és készítette elő a Debreceni Füvészkertet is (aminek a megnyitását már nem érhette meg), sógorával, a kitűnő botanikussal, Diószegi Sámuellal pedig megírták a Magyar füvészkönyvet.

Mivel a pénzügyekhez is értett, ő lett a Kollégium gazdasági vezetője, majd Debrecen főpénztárnoka. Puritán becsületessége miatt a város is rábízta a pénzét. Megszervezte a polgárkatonaságot is, amelynek a kapitánya lett. Idősebb korában már alig írt verset, de például a Debrecen védelme című cikkében összevitázott Kazinczyval, aki Csokonai kapcsán megvetően szólt a debreceni lokálpatrióta gőgről.

Végbúcsú című költeményében Fazekas Mihály így fogalmazott: ”Én a kétség nagy kárpitját ímé már elérhettem, mellynek eddig titkos nyitját ésszel fel nem érhettem, már ajtaja felén vagyok, már küszöbén lépek bé, s íme mindent idehagyok, csak titeket veszlek bé.”

Emlékét nem felejtette el az utókor. A város főreáltanodája (melynek mai épülete 1893-ban készült el Meixner Károly tervei alapján) az 1922-1923-as tanévtől viseli Fazekas Mihály nevét. Az előcsarnokban dombormű is hirdeti alakját (Berky Nándor, 1958). A Hatvan utcai palotát 2012-ben újíttatta fel az önkormányzat.

Tóth András két mementóval is tiszteleg Fazekas Mihály előtt. A Piac utca 58. szám alatti homlokzaton – a poéta egykori lakóházára utalva - domborműve van (1898), ami a Lúdas Matyi jelenetei mellett Fazekas és Csokonai barátságát idézi meg. Ő készítette a költő emlékoszlopát is (1904), mely a Köztemetőben áll.

A Diószegi Sámuelhez fűződő kapcsolatát két szoborcsoport is megörökíti: a Perényi utcai emlékmű (Somogyi Sándor, 1907) és a botanikus kerti (Kallós Ede, 1940), melyek közül a belvárosi alkotás elkeserítő állapotban van. Előtte tiszteleg a Református Kollégium reliefje (Csúcs Ferenc, 1968) és a Debreceni Egyetem főépületi aulájának felirata is. A mai Vármegyeháza utcában - egykori lakóháza vonalában - kis emlékkert viseli a nevét (1972).

Az egyik leghangulatosabb emlékműve a Medgyessy sétányon található (Rácz Edit, 1975). Nevét ugyanakkor a Burgundia nevű városrészben utca is viseli, a botanikus kertben pedig gyönyörű sétány. A Déri Múzeum Irodalmi Tára több Fazekas-relikviát is őriz. Az A télhez című vers például az Aprótseprőségek című vegyes versgyűjteményében található.

Ezt a kéziratot - Kátai Katalin hagyományából - Kádár Imre, Karcag számvevője ajándékozta 1908-ban a Csokonai Körnek. Ugyancsak az irodalmi gyűjtemény becses darabja az Aleddin című elbeszélés: a „Napkeleti pogány történet, mely napnyúgoti keresztyéninek is oda illene”. Ám Fazekas Mihály szelleme más formában is köztünk él.

Hiszen 1960-ban a főhőséről nevezték el a vidámparkot, s ott kapott helyet a város egyetlen alumíniumszobra is, ami az éppen hármat mutató Lúdas Matyit ábrázolja (Grantner Jenő, 1962). A lúd alakja pedig olyan formában is fennmaradt, hogy a főtéren rendszeresek a Márton-napi libalakomák…