Hogyan parkolnak mélygarázsban a debreceniek?

---

Debrecen – Azt már rég fújja minden autós, miért érdemes mélygarázsban parkolni Debrecenben. Azt is tudjuk, hol találhatók ezek a városban autóval bóklászók számára nélkülözhetetlen helyszínek. A Dehir.hu megnézte, hogyan parkolunk mi, síkvidéki emberek ezekben a mélygarázsokban.

---

Egyre kevésbé emlékszünk már rá, milyen is volt, amikor végiggurultunk a Simonffy utcán, be a Piac utca sarkáig, és gyakorlatilag a bank előtt tettük le az autót. A forgalmi rend átalakult, mára megszoktuk, hogy itt a Hal köz mélygarázsa, ha parkolni szeretnénk. Ha a Simonffy felől közelítünk, egyszerű a helyzet: van idő szép kényelmesen legurulni. A Széchenyi felől viszont problémásabb leereszkedni, mert csakis a Kossuth utca irányából jöhetünk, s rögtön a buszmegállónál kell letérnünk. Azaz vagy a megálló, vagy a lejárat nincs jó helyen... Akinek bérlete van, akár arra is számíthat, hogy a rendszámfelismerő technika jóvoltából a kártyáját sem kell használnia, de ez nem mindig működik. Van, aki szerint a szögön múlik, mások a sebességre esküsznek. Mindenesetre ha már lent vagyunk, eldönthetjük, akarunk-e még egy szinttel mélyebbre menni.

Egy autó, három hely

Lent a nyári nap nem forrósítja fel a karosszériát, télen pedig leolvad a kocsiról a jég. Amennyiben találunk helyet. Mert a debreceniek nincsenek ilyen szűkösséghez szokva. Lehet elmélkedni, mi az optimális méret három kocsinak, de a gyakorlat azt mutatja, itt egyszerűen elég kevés az egy autóra számított hely. Ez persze nem legalizálja azt, hogy egy-egy városi terepjáró rögtön két helyet foglal el. Vagy ha valaki még nagyobb embernek hiszi magát, beáll a középső két vonal közé – ferdén. Így aztán akár három autó helyét is birtokolhatja egyetlen parkolással. S nem elég, hogy itt elég gyakran egymásra állnak a járművek, de rögtön a lejárónál, a fal mellett jobbra és balra eleve alig fér be három normál méretű autó – mivel a falon keresztül csak kevesen képesek teleportálni magukat... Emellett az oszlopok is szűkítik a teret: e sorok írója szemtanúja volt, amint egy ifjú hölgy úgy állt be az oszloperdőbe, hogy amúgy nem túl terebélyes kocsija mindkét oldalán friss horzsolásokat helyezett el.

Vigyázat, csúszásveszély!

A Modemben több hely áll egy-egy autó rendelkezésére. Ott a gond inkább a lejárattal lehet. Kezdő vezető mesélte, milyen keservesen érezte magát, amikor életében először gurult le a Bethlen utca felől. De már belefordult a kanyarba, ahonnan nem volt visszaút. Ráadásul havas időben tesztelte a mélygarázst, ennélfogva kifejezetten szenvedésként élte meg a felszínre kapaszkodást. A Bethlen utcai kijárattal a kanyar miatt nem szimpatizált, a Darabos utca felé viszont a számára meglepő emelkedő riasztotta meg. Valahogy azért kikeveredett, viszont azóta sem szokta meg a mélygarázsos parkolást – inkább gyalogol, mondja, számára az a biztos. Ennél persze van jóval meredekebb helyszín és helyzet is: a Fórum zárt parkolójában csúcsidőben a forgalom két sávon fut az emelkedőn, és olykor a szükségesnél nagyobb távolságot tartanak egymás mögött a sofőrök. Ami azzal jár, hogy a fentiek orra lassan síkon áll már, a ferdén araszoló többiek meg elszántan tapossák a pedálokat, legyen még lendületük felérni. Szerencsére csak ritkán fordul elő, hogy valaki visszacsúszik, de van rá példa. Ilyenkor Murphy törvényeinek megfelelően rendszerint nem fog a kézifék, és az autó csak gurul, gurul lefelé, míg a mögötte haladók lesik, kezdjenek-e tolatni, vagy próbálkozzanak előzéssel...

Kanyar index nélkül

Nem csak a parkolóövezetekben közlekedőkre jellemző, de itt különösen rosszul veszi ki magát, ha valaki nem használja az indexet. Ő talán tudja, hol akarja letenni a kocsiját – mások viszont erről csak a mozgás, és nem az irányjelző lámpa fénye alapján szereznek tudomást.

Ha valahova megérkeztünk, akkor egyszer el is fogunk menni. A Bethlen utcai mélygarázs tágasabbnak tűnik a többinél, a feljárata viszont elég szűk, és nagyon kell figyelni a gyalogosokra, akik csak ritkán néznek szét. Semmi gond, a szabály az, hogy el kell engedni őket.

A Hal köz esetében viszont rosszabb a helyzet, ha a Széchenyi felé akarunk távozni. Ahhoz képest meredek az emelkedő, hogy itt csak egy autó fér el a sorompó mögött és a zebra előtt – viszont elég sok biciklis jár errefelé, akiknek látszólag fogalmuk sincsen róla, hogy le kellene szállni a nyeregből, ha kijelölt gyalogátkelőhöz érnek. Az autóvezető ugyanis gyalogosra számít, s annak a tempójára. Jön az emelkedőn, néz balra, jobbra, és ha szabad az út, indulna. Itt egy-két másodperc is számít: ennyi idő alatt egy száguldó bicajos simán beeshet a lökhárító alá. Az ökölrázás és anyázás pedig nem igazán nyerő megoldások a konfliktus kezelésére itt sem. A közlekedés ugyanis egy sokszereplős társasjáték, akkor is, ha erről nem minden játékos vesz tudomást.