Horthy döntéseit a mai napig vitatják a történészek

---

Debrecen – Horthy Miklós pályájának vannak a XXI. század elejéről nézve vállalható, de egyértelműen elutasítható eleme is – mondta Püski Levente történész a Debrecen Televízióban.

---

Szombat délután avatják fel Horthy Miklós emléktábláját a Debreceni Református Kollégiumban. Az avatás kapcsán Püski Levente történész volt a Debrecen Televízió Esti Közelkép című műsorának vendége, aki Horthy Miklós problematikus megítélésről beszélt.

- Horthy Miklós történelmi megítélése elég ellentmondásos, elég összetett. Ha egy társadalom, egy közösség a múlthoz próbál visszanyúlni, akkor azt azért teszi, mert valami hagyományt akar keresni a múltban, ez egy értékválasztást jelent. Ha az értékválasztás szempontjából nézzük, akkor kétségtelen – és ezt a történsz szakma is megerősíti –, hogy Horthy Miklós politikai pályája ellentmondásosnak tekinthető – magyarázta Püski Levente.

A történész elmondta, hogy Horthy pályájának vannak olyan elemei, amelyek innen a huszonegyedik század elejéről nézve vállalhatóak, elfogadhatóak lehetnek, de nagyon sok olyan eleme van, amely nem vállalható, sőt egyértelműen elutasítható. A mostani emléktábla-avatásnál azonban Horthynak az egyik kevésbé ismert oldalára akarják ráirányítani a figyelmet. Horthy reformátussága, illetve a református kollégiumhoz kötődő viszonyrendszere áll a középpontban az emléktábla-avatás kapcsán.

- Az viszont tagadhatatlan, hogy a Horthy-életútnak vannak problematikus elemei. Ezek közül az egyik jelentős Horthy Miklósnak a fehérterrorban játszott szerepe, illetve az 1944-ben, a zsidókérdésben játszott szerepe, de lehetne még néhány ilyen területet említeni – sorolta Püski Levente.

A történész felelevenítette, hogy Horthy karrierje kezdetén – amikor 1919 nyarán Szegeden katonai mozgalmak élére állt, majd amikor az Ellenforradalmi hadsereg élén bevonult a Dél-Dunántúlra, nagyjából kormányzóságának első időszakáig – még politikailag aktívnak mondható, de utána egyre inkább visszavonult a közvetlen politizálástól, egyre kevésbé folyt ezek bele. Úgy érezte, hogy hozzá, mint államfőhöz inkább a visszahúzódó pozíció állhat közelebb, inkább reprezentatív szerepet játszott. Ő ezt a részét tudta valóban jól ellátni; diplomatákat, a társadalmi élet fontos szereplőit fogadni. Ezzel nem is volt probléma, hiszen példás családi életet élt, nem övezték botrányok az ő államfői tevékenységét.

- Igazából ott érződött bizonytalanság, amikor a politikai ügyekben kellett volna állást foglalni. Húzódozott a döntésekről, tudatosan elhárította őket – például neki is volt törvényjavaslatokkal szemben halasztó erejű vétó joga, ő azonban ezzel nagyon ritkán élt, és ha élt, akkor is csak formális okokra hivatkozva küldött vissza törvényjavaslatot. Akármi volt abban a törvényjavaslatban – például zsidókérdés – ő nem élt a vétójogával. Ha viszont döntenie kellett, akkor sok esetben érzékelhető volt, hogy ezek a döntések megkérdőjelezhetőek, többféleképpen értékelhetőek. Ilyen például a nevezetes 1944. márciusi döntése. Azóta is kérdéses, hogy érdemes volt-e elmennie Klessheimbe, hogy találkozzon Hitlerrel, és megérte-e a nevét adni ahhoz, hogy utána egy német megszállás következzen be Magyarországon, annak minden tragikus következményével együtt – magyarázta Püski Levente.

Dehir - Esti Közelkép 2012-05-18