Húsmentes élet, de nagy ökológiai lábnyom: ez nem természetvédelem a debreceni szakember szerint

---

Debrecen – Azzal jobban védjük a természetet, ha a táj adta értékeket fogyasztjuk, s ritkábban eszünk egzotikus ételeket, gyümölcsöket. Az arány megtartása fontos – így látja Lenner Ádám természetvédelmi szakember.

---

Lenner Ádám természetvédelmi mérnök, a Debreceni Egyetem doktorandusza a Tiszatáj Közalapítvány Szamárhát-tanyáján él közel ötszáz szürkemarhával és száz bivallyal. Különleges barátságáról Kobolddal és Monszterrel, a két bivallyal, illetve Félix-szel, a szürkemarhával korábban a Dehiren is beszámoltunk.

A tanya életéről a Kobold Facebook-oldalon és TikTokon is rendszeresen beszámol.

– Az a célunk, hogy megmutassuk a munkánkat: az agrár környezetgazdálkodást, természetvédelmet, a génmegőrzést, a pásztorok kultúráját – hangsúlyozta a szakember.

Szeretnének értékeket is átadni a látogatóknak: hogyan lehet harmóniában élni a természettel és segíteni a körülöttünk élő fajokat.

Természetbaráttá alakíthatjuk környezetünket

Ádám arról számolt be, hogy az elmúlt másfél hónapban megugrott a követők száma, az emberek keresik a zöld megoldásokat.

– Fajmegőrzéssel foglalkozunk, vizsgáljuk talajt, milyen növényzet tud hozzá kapcsolódni, milyen őshonos fajokat ültessünk, mert azoknak a levelét sok rovar tudja fogyasztani. Egy tölgyön háromszáz rovarfaj is megélhet, míg mondjuk az akácon tizenkettő. A tápláléklánc magától beindul, s nekünk is kényelmesebb lesz, ha már csak a szúnyogokat is nézzük. Ha a közelünkben élnek denevérek, akkor jelentősen kevesebb a szúnyogcsípés is – foglalta össze röviden törekvéseit.

Ádám a Future of Debrecen csapatának is a lelkes tagja, amelyben másokkal együtt a természetvédelmet képviseli.

– A város nyugati részén véderdőt alakítanak ki, s a Future of Debrecennek fontos szerepe volt abban, hogy nyomatékosítsuk, álljanak őshonos fajokból ezek az erdősávok.

Szerencsére juharokat, szilfákat és hársokat ültetnek majd, tehát nem csak a környezetvédelmi szempontoknak felelnek meg, hogy oxigént termelnek és megszűrik a port: őshonos fajok lévén szaporodó-, búvó- és táplálkozó helyet biztosítanak majd sok fajnak – magyarázta.

Fontos szempontként kiemelte, ezek a fák kis vízigényűek, közepesen gyorsan nőnek, és a klímánk alakulásának sokkal jobban megfelelnek hosszú távon.

A szakember hangsúlyozta, nemcsak beszélni szeret a természetvédelemről, a cselekvő természetvédelemben hisz.

A Lencztelepen denevérodúkat tettek ki tavasszal, a Békás-tó és a stadion környékén is helyeztek már ki különböző típusúakat. Iskolákat, óvodákat is látogattak már meg, ahová szintén odúkat vittek.

– Az a nulladik lépés, hogy megvitatjuk, kellene a területre tíz darab B-típusú odú, de ha senki nem helyezi ki őket, akkor igazából semmi értelme nem volt beszélgetésnek.

A Zöld Munkacsoport – amelynek Ádám is tagja – nemrég létrehozott egy Madár-lakópark sétányt is, melynek a különböző állomásain található természetvédelmi eszközökkel és az azokat elfoglaló, használó állatfajokkal ismerkedhetnek meg a debreceniek. A sétány különlegessége, hogy állandó kiállítás és virtuális vezetett természeti séta egyben.

Kell-e a világnak a marhatartás?

Ádám kifejtette, sokszor hallani, hogy a marhatartás mennyire rossz a klímaváltozás miatt. Fontos dolgokat kihagynak azonban,akik ezt mondják: milyen fajta állattartásról van szó, s hol is él az az állat, mert a pusztára, a prérire, a pampára illik ez a jószág, fontos szerepe van a körforgásban.

– A bivaly egyik lételeme a víz, azért tart a közalapítvány is bivalyt, hogy a vizes élőhelyeket kezelje, az egybefüggő nádas, gyékényes területeket mozaikossá tegye a taposása, rágása, fekvése révén – magyarázta.

Ezzel változatosabb életközösségeket is létrehoznak a bivalyok, hiszen a vízimadarak nemcsak a nádasokban tudják elhelyezni a fészkeiket, hanem a nyílt víztereken táplálékot is tudnak szerezni.

– Amikor a trópusi esőerdő fáit azért vágják ki, hogy ott is marha legeljen, az nagy baj. Mi ellenben extenzív állattartást folytatunk, az állat többet látja az égboltot, mint az istállótetőt.

Együtt él a természettel, harmóniában van vele. Koboldéknál is meglátszik, hogy pezseg az élet. Van egy medencéjük, amin harminc békával osztoznak. Ez a gödör nem bírna ennyi békát eltartani, egyedül azért életképesek, mert ott a két bivaly. Ők befekszenek a vízbe, a békák rájuk másznak, s megfogják a bivalyokat támadó legyeket és szúnyogokat. Ez a szimbiózisnak egy laza, de szépen bemutatható kapcsolata.

@lenneradam #koboldlak #bivaly #kobold #goblin #foryou #nekedbe ♬ eredeti hang - Kobold - Lak

A tehénlepényben sok bogár és rovar fejlődik: ezek a fecskéknek, s nagyon sok más madárnak, mint például a varjaknak, táplálékforrást jelentenek, melyek a csőrükkel szétterítik a lepényt és kiszedegetik kukacokat. Ezzel a gyepnek is kedveznek, mert a több kilós lepény alatt a fű kirohadna.

Ha így vizsgáljuk, akkor a marhatartás teljes mértékben a rendszer része. Az is számít, hogy az extenzív állattartás esetében húsz évet él egy tehén, tehát nem olyan, mint amikor a túltenyésztett fajokat kizsigerelik és 4-5 évet élnek.

– Ezért kéne szakemberekkel konzultálni, információkat gyűjteni. Volt olyan pozitív tapasztalatom vegetáriánusokkal, akik eleinte elleneztek mindenféle állattartást, de nyitottak voltak. Az egyikük végül biológus lett, s olyan cikket írt, melyben kifejti, hogy őt vegetáriánusként melyik állattartás zavarja, s melyiknek van helye a rendszerben. A szélsőségek sose vezetnek jóra. Ha a marhát kivesszük a rendszerből, de fajokat szeretnénk megőrizni, akkor traktorral kell megoldani a terület rendberakását. Ezzel viszont fosszilis üzemanyagot égetünk el. Nem mindegy, hogy a jószág a füvet megeszi és valamennyi metánt bocsájt ki – de ez a metán egyébként is felszabadulna, amikor lebomlik a fű –, s ekkor egy körforgás részévé válik, vagy a több százezer év alatt „elspájzolt” kőolajat használjuk fel a traktorokban – magyarázta.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy

egyes természetes állattartásban ökológiai tevékenységek részeként arra is használják a jószágokat, hogy lelegeljék a szikes tavak helyét.

Ezeket a növényzet könnyen benövi, így eltűnnek a védett parti futómadarak stb. Ha a jószágok ezt lelegelték, s tavasszal megindult a csapadék, akkor megjelennek ezek a kis tavak, ezzel együtt pedig a ritka, védett állatok is.

Ha kikerül a jószág a rendszerből, a gyékény, nádas hamar benövi, így a madaraknak sem maradt táplálkozó és szaporodó közeg. Ha ez a faj elterjedési területén teljes mértékben – európai szinten – jelentkezik, akkor kihal a faj, mert nem tud szaporodni, nem talál élelmet. Ezért kell nagyon megfontolni, s pontosan megfogalmazni, ha valami mellett és valami ellen vagyunk.

Nem (csak) a marha felelős a természetkárosításért

– Nem árt tudni, ha húst eszünk, az honnan jön, s elfogadni azt, hogy az ember táplálkozása bizonyos élőlények pusztulásával jár. Ezzel nincs feltétlenül baj, de ezt a helyén kell tudni kezelni, hogy mi emberek hol helyezkedünk el az ökoszisztémában – mutatott rá Ádám, hozzátéve, hogy ebben az esetben is a mérték a lényeg.

– Az nem jó a környezetnek, ha 60 kiló marhahúst eszünk meg egy évben, mint az amerikaiak. A magyarok egyébként nagyjából három kilót fogyasztanak – emelte ki.

Hozzátette, az az igazi természet- és környezetvédelem, ha azt esszük elsősorban, amit a táj ad. Mindig táj szintjén gondolkodjunk. Ha ad nekünk marhahúst, akkor együk nyugodtan, viszont például avokádót nem ad, azt ne együnk olyan sokat.

– A datolya, füge, kivi, gránátalma már megmaradnak Debrecen vonzáskörzetében is. Tiszavasváriban egy fafaragó bácsi kivivel futtatta be a verandáját, és 200-300 kivit szüretel le évente. Megváltozott a klímánk, télen már nincs olyan rettentő nagy hideg, hogy elfagyjon. A füge is simán érik már hazánkban. Ananászt, avokádó viszont nem ad még a táj. 

A szakember rámutatott, azzal nem leszünk környezetvédők, ha nem eszünk húst, viszont a trópusi gyümölcsöket fogyasztjuk. Akkor ez inkább etikai hozzáállás, ha valaki nem bírja elviselni, hogy érte állatot vágnak le. Ez mindenkinek az egyéni döntése,

de az nem természet- és környezetvédelem, ha valaki olyan növényeket fogyaszt, melyeknek az ökológiai lábnyoma sokkal nagyobb, mintha a táj adta értékeket fogyasztaná.

Ádám elmondta, egy állattartónak is az az érdeke, hogy a legjobb környezetet biztosítsa a jószágnak, mert akkor gyarapszik a legjobban, akkor adja a legtöbb tejet, éri el időben a vágósúlyt.

– Amikor olyan képekkel bombáznak minket, milyen szörnyű körülmények között tartják az állatokat, az nem az Európai Unión belül van, itt ugyanis nagyon komoly szabályok vannak a haszonállat tartására.

Ha egy olyan telepet találtak, ahol nem jószágtartással foglalkoznak, hanem csak kínozzák az állatokat, azokat fel kell számolni. Nagyobb telepeken állatjóléti felelőst is kötelező alkalmazni.

Kiemelte, a Kobold oldalt azért hozta létre, hogy a valóságot, az arany középutat megmutassa.

– Voltam én olyan zöld konferencián, ahol nem lehetett húst enni, viszont déligyümölcsökkel kínáltak. Miért baj, ha olyan csirkét fogyasztok, amit itt nevelnek tőlem néhány kilométerre, s a takarmány is a környékről származik? – tette fel a kérdést Ádám.

Hozzátette, az agrár azért is szenved, mert sokkal többen vagyunk, mint amennyit a terület el tudna látni. A kertes házak azért lennének, hogy ott az emberek kertészkedjenek. A műfű, gyeptégla, tuja, térkő, a beton jelentősen lecsökkenti a zöldfelületet a városokban. Szerencsére egyre több embert érdekelnek a zöld megoldások, ezekre is igyekeznek felhívni a figyelmet.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Kobold, Monszter és Félix: tonnás állatokkal barátkozhatunk a debreceni szakember segítségével	2022.09.25