Idén is a Nagyerdőn lehet a Campus Fesztivál

---

Debrecen – A Campus Fesztivál lehetséges helyszíneiről, világsztárokról és extrém kívánságaikról beszélgettünk Miklósvölgyi Péter főszervezővel. Interjú.

---

Az év emberét és az év rendezvényét kereste a Dehir.hu. A 12 tagú zsűri 2011-ben a Campus Fesztivált választotta az év rendezvényének. Miklósvölgyi Péter főszervezővel ebből az alkalomból beszélgettünk.

Dehir.hu: A tervek szerint idén megkezdődik a Nagyerdei stadion bontása és az új aréna építése. A legtöbbeket bizonyára az a kérdés foglalkoztatja, hol lesz ezen a nyáron a Campus Fesztivál?

Miklósvölgyi Péter: Minket úgy tájékoztatott a városvezetés, hogy 2012-ben még a régi helyszínen meg tud valósulni a Campus, így mi arra készülünk, hogy a stadionban rendezzük meg a fesztivált. Van már tervünk 2012 utánra is, de ezzel idén még nem kell foglalkoznunk. A lehetséges helyszínt még nem akarjuk lebegtetni, de jónak tűnik.

Dehir.hu: Kósa Lajos polgármester korábban úgy nyilatkozott, az új stadionban nem csak mérkőzéseket játszanak majd, többek között a Campusnak is otthont adhat majd az aréna. El tudod képzelni, hogy az új stadionban szervezzétek meg a fesztivált?

Miklósvölgyi Péter: El tudom képzelni, de sok dolgot kell majd tisztázni a stadion leendő üzemeltetőjével. Ha például a stadionnak lesz egy főszponzora, és a fesztiválnak is, akkor hogyan járhatunk el, hiszen egy fesztivál költségvetésének 30-50 százalékát adják a szponzori díjak. Szponzor nélkül nem lehet fesztivált szervezni. A másik nagy kérdés, hogy mi lesz akkor, ha mondjuk a fesztivált betervezzük július 23-ára, s éppen – adja Isten! - BL-meccset játszik a Loki. Egy fesztivál időpontját 6-8 hónappal korábban ki kell tűzni, a sorsolást viszont nem lehet előre látni. Persze örömmel mennénk egy szép stadionba fesztiválozni. Én nem félnék attól, hogy bármi kárt tennénk, hiszen aki kijött a fesztiválra, az láthatta, hogy kultúrált közönségünk van. A technikai kérdéseket kell feloldani, de én nagyobb realitását látom annak, hogy a stadion környéke és a parkolója alkalmas lenne egy fesztivál megrendezésére. Mindemellett nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy bent legyünk az arénában.

Dehir.hu: Ha már a helyszínekről beszélünk, emlékszel még, miért döntöttetek úgy, hogy a Vekeri-tótól beköltöztetitek a Campust Debrecenbe?

Miklósvölgyi Péter: Én nagyon szerettem a Vekeri-tó környékét, de mindenki látta, hogy nem jó helyszín. A megközelíthetőség és a parkolás is problémás volt. Emellett míg a Nagyerdőre sokan kimennek akár hirtelen ötlettől vezérelve, addig a Vekeri-tónál fesztiválozni egy külön program volt; meg kellett beszélni, hogy ki fog vezetni, hol fognak megállni. Egy EFOTT-ot meg lehetne ott szervezni, hiszen annak van egy fix bérletes törzsközönsége, van 6-7 ezer sátorozó fesztiválozó, akik révén a fesztivál területe megtelik élettel, de a Campus az más.

Dehir.hu: A Campusnál nem érzed problémának, hogy napközben kihalt a fesztivál területe?

Miklósvölgyi Péter: A Vekeri-tónál is kihalt volt nappal a terület, mint ahogy minden magyar fesztiválnál így van ez. Kivétel a Balaton Sound, ahol ott a Balaton, ott nem mennek el napközben az emberek, de más fesztiváloknál otthon pihennek, kinéznek a városba, elmennek strandolni.

Dehir.hu: Hatalmas a verseny a fesztiválok között. Szerinted mi szól a Campus mellett?

Miklósvölgyi Péter: Igen, nagy a verseny, de a helyzet már letisztult ezen a téren. Kelet-Magyarországon most pont annyi fesztivál van, amennyit a régió elbír. Ugye itt van még a Hegyalja Fesztivál, ami azért nincs közel hozzánk, s ott inkább a rockosabb vonalat viszik, míg mi egy középutasabb vonalat képviselünk. Nálunk nagyon színes a programkínálat és nagyon kultúrált az infrastruktúra. Az egyetemisták ráadásul nagyon megtalálták ezt a rendezvényt, de szeretik a debreceniek is ezt a rendezvényt. Úgy vélem, Debrecenben már elértük a határt a becsábítható emberek számában, a jövőbeni cél, hogy az ország más területeiről vagy a határon túlról is minél több vendégünk legyen.

Dehir.hu: Ezt mivel lehet elérni?

Miklósvölgyi Péter: Egyértelműen külföldi zenekarokkal, olyan világsztárokkal, akik Kassáról, Kolozsvárról vagy Szegedről is idevonzzák a rajongókat.

Dehir.hu: Ugyan minden évben van külföldi előadótok, sokan szokták felróni, hogy lehetne belőlük több. Ugyanakkor gyakran hallani, hogy a külföldi bandák horrorisztikus összegeket kérnek el egy-egy fellépésért. Ti is ezt tapasztaljátok?

Miklósvölgyi Péter: Ez valóban így van. Mi épp ezért arra törekszünk, hogy olyan fellépőket hozzunk ide, akiknek már van egyfajta ismertsége, de nem feltétlen azok a fajta világsztárok, akiket már nem bírunk megfizetni. Nem akarok félrebeszélni, ez tényleg pénzkérdés. Mi egy gazdálkodó szervezet vagyunk, s szeretnénk 3-4 év múlva is működni. Sok olyan költség van, amit a rendezvény után kell megfizetni; a szerzői jogdíjakat, az alvállalkozók, a biztonsági szolgálat díját. Volt nem egy olyan magyar fesztivál, melynek a szervezői ezeket már nem tudták kifizetni, s eltűntek. Volt, akit üldöztek, volt, akit elkaptak, volt, aki évek múlva kinyögte ezt az összeget. Mi nem szeretnénk ide jutni. Óvatosan megyünk előre. Évről évre többet költünk programra, de azt nem ígérhetem, hogy jövőre elhívjuk a Metallicát.

Dehir.hu: Említenél egy-két olyan zenekart, akiket hívtatok volna, de túl magas volt a fellépési díjuk?

Miklósvölgyi Péter: Tavaly nagyon szerettük volna elhívni a Linkin Parkot, akik errefelé turnéztak, de kiderült, hogy félmillió euró a díjuk. Ez több mint a mi teljes költségvetésünk, így felelőtlenség lett volna bevállalni. Emlékezzünk vissza, pár éve itt volt a Főnix Csarnokban Lenny Kravitz, aki abszolút első vonalas sztár, s voltak a koncerten háromezren, pedig a jegy sem volt túl drága. Az ember ilyenkor elgondolkodik, hogy kiket szabad elhívni Debrecenbe.

Dehir.hu: Mely zenekarok meghívása bizonyult nagyon jó befektetésnek?

Miklósvölgyi Péter: Tavaly a Parov Stelar kifejezetten ilyen volt. Nem csak arról szólt a történet, hogy a Parov Stelar koncertjére rengetegen jöttek be, hanem azt is megfigyeltük, hogy akik nem is ismerték őket, azok is megálltak a színpad előtt, földbegyökerezett a lábuk, s rettentően élvezték. Ők egy nagyon jó élménnyel mentek el a fesztiválról. De ár-érték arányban a Madcon is nagyon jó befektetés volt.

Dehir.hu: S kik azok, akiket utólag semmiképp nem hívnál meg

Miklósvölgyi Péter: A The Rasmus-t. Nem azt mondom, hogy sikertelen koncert volt, de azt hittük, sokkal többen lesznek kíváncsiak rá. Ehhez képest volt egy százfős rajongói mag, , pedig tényleg világslágereik vannak, s ehhez mérhető az áruk is.

Dehir.hu: Kikre vagy a legbüszkébb, hogy sikerült idecsábítani őket?

Miklósvölgyi Péter: Nyilván a Motörhead volt a legnagyobb fellépőnk, még a Vekeri-tónál. Az azért nagyon jó érzés volt, hogy ott áll az öreg a Vekeri-tavi buszfordulótól ötven méterre, s nyomja a zenét.

Dehir.hu: A külföldi fellépők kapcsán gyakran hallani extrém kívánságokról. Nektek kellett valaha teljesíteni ilyet?

Miklósvölgyi Péter: Amikor egy zenekar leadja a riderét, melyben ugye benne van a technikai mellett minden más igénye is, gyakran beleírnak mindent, amit nem szégyellnek. Olyanokat például, hogy legyen a zenekari taglétszámnak megfelelő klímás helyiség, minimum négycsillagos pihenőszoba napközben. A Motörhead 150 darab tiszta törölközőt kért, amit egy szállodától kellett kölcsönkérnünk. Kitettünk a színpadra harmincat, az öltözőbe 120-at. A színpadon lévő harmincat összeizzadták, szétdobálták, az öltözőben lévő 120 frissen mosott törölközőt pedig betették a kamionba, s elhajtottak vele. Ez nekünk 300 ezer forintba került. De mindez menedzsertől függ, volt olyan banda, aki ideküldött egy 20-21 éves buzgómócsing menedzsert, aki mindent leellenőrzött. Még azt is, hogy milyen márkájú az ásványvíz vagy a mogyoróvaj, mi meg annak örültünk, hogy kaptunk egyátalán mogyoróvajat Debrecenben. De például a Parov Stelarnak is nagyon komoly igénylistája volt, mégis amikor megérkeztek, elkérték egy öltöző kulcsát, ittak egy pálinkát, s jól érezték magukat. Még azt is kifizették, amit a VIP részben ittak. A lényeg azonban, hogy fel kell készülni, s igyekezni kell teljesíteni ezeket a kívánságokat.

Dehir.hu: Kívülállók gyakran fel sem tudják mérni, mekkora vállalkozás egy ilyen fesztiválnak a megszervezése. Talán a számok segítenek ennek a megértésében. Tudnál mondani egy-két adatot a Campusról?

Miklósvölgyi Péter: A fesztivál szervezésén 500-1000 ember dolgozik, több száz hordó sör fogy el. Emellett nyolc-tíz kilométer kábelt fektetünk le. Az is beszédes, hogy a fesztivál áramigénye olyan, mint egy tízezer fős településé.

Dehir.hu: Te mennyit alszol a fesztivál hetében?

Miklósvölgyi Péter: Én nagyon jól alszom. Napközben a fesztivál pihen, s mi is pihenünk. Ráadásul most már nem érhetnek minket olyan meglepetések, mint értek korábban. Kijött például ellenőrizni egy hatóság, amiről azt sem tudtuk, hogy létezik. Most előre egyeztetünk a hatóságokkal. A debreceni hatóságokkal egyébként abszolút partneri a viszonyunk, szigorúak, de együttműködők. Hallom más fesztiválszervezőktől, hogy szidják a helyi hatóságokat, nekünk erre semmi okunk.

Dehir.hu: Hogy áll az idei Campus szervezése, keresitek már a kapcsolatot a lehetséges fellépőkkel?

Miklósvölgyi Péter: A magyar fellépők nagy többségével már megegyeztünk. Péterfy Bori – akinek ugye gyermeke született – nálunk tér majd vissza, a Magna Cum Laude nagyon jól teljesített tavaly, így idén biztosan nagyszínpados zenekar lesznek. Szeretnénk egy Presser-élőkoncertet, ott még nem indultunk el, de minden a szponzoroktól függ.

Dehir.hu: És azzal hogy haladtok?

Miklósvölgyi Péter: Az a cél, hogy aki a szponzorunk volt, azt megtartsuk. A szándék megvan minden támogató részéről, de pénzt még senki nem mer ígérni. Egy főtámogató – nekünk kettő volt - a költségvetés 10 százalékát is állja esetenként. Ha egy kiesik, az még kezelhető, ha kettő, akkor már nagy baj van, de persze bízunk abban, hogy sikerül megegyezni velük.