„Itt van május elseje!” – a kommunizmus kísértete Debrecenben

---

Debrecen – Vörös Hadsereg útja már nincsen, ám az egykori nagy május elsejei felvonulások környezete ma is sok helyen hirdeti a dolgozó nép dicsőségét. Sőt a cívisvárosban múzeuma is van a szocializmus korszakának.

---

Idén május elseje Debrecen számára a Nagyerdei Stadiont és az avatóünnepséget jelentette elsősorban. Három-négy évtizede azonban egésze másféle május elsejék zajlottak a városban és egy egészen más eszmerendszer jegyében.

Az eszmerendszer szülőatyja, Karl Marx most is köztünk él: a mai Csillag utcában kint hagyták és jó állapotban őrizték meg az ott lakók a tábláját. A közeli téren a hazánk felszabadítása során elesett román hősök – egyébként kifejezetten szép – emlékműve is áll még (Kocsis András 1958-as alkotása). Sőt, ha kicsit tovább sétálunk a Faraktár utcára, a felszabadulás napját is megtalálhatjuk a szintén meghagyott táblácskán: április negyedikén volt.

Az ugyancsak nem túl távoli Járműjavító és a környéke a város egyik legjelentősebb tárhelye az időszak relikviáinak. Onnan hamar átjuthatunk a Béke útjára (a mai Szent Anna utcába), valamint a Dimitrovra (azaz a Miklós utcába) is. Tovább haladva a Nagyállomás felé, újabb meglepő felfedezéseket tehetünk: a Vásáry-sarkon az egykori városi tervezőiroda épületén (1951) hemzsegnek a szocializmus építésének szimbólumai. A túloldalban Holló János mártírra és Becskereki Sándor kommunista „sejtre” emlékeznek a márványlapok.

Mindemellett azonban ez utóbbi helyeken is szerepel a közterület mai neve. Azok az érintett lakók egyébként, akikkel sikerült beszélnünk, elmondták: fontosnak érzik a múlt ilyen formájú ápolását is, ugyanakkor további kövületekre is felhívták a figyelmünket. Például Bajcsy-Zsilinszky Endrének nemcsak utcája van, hanem emléktáblája is. Ha pedig az Egyetem sugárúton keresnénk az egyik házfelügyelőt, akkor bajban lennénk, mivel a kis tábla a Tanácsköztársaság útjára irányítja az érdeklődőket (így nevezték a sugárutat a rendszerváltásig).

A Vénkerti-iskola melléképületén ma is egy „pazar” Kádár-címer díszlik, és említhetjük a Piac utcai felszabadulási emlékművet is (Pátzay Pál 1961-es szobra), ami nem jutott Lenin és a Proletár sorsára. A műfaj kedvelői egy Hatvan utcai búfelejtőbe is betérhetnek nosztalgiázni. Itt ugyanis akkora gyűjtemény látható az MSZMP-éra kellékeiből, hogy nyugodtan nevezhetjük múzeumnak is. A régi címerek mellett vannak itt régi fotók, kitüntetések, cikkek és címerek is, valamint mindenféle – ma már kissé mulatságos – táblák.

A szép zománckompozíciók többek között ezt tudatják: „Kedves ügyfeleink részére a XI. Kongresszus Szocialista Brigád tagjai készséggel állnak rendelkezésre”. Mi több, egy kipingált paraván arról is tájékoztatja a közönséget, hogy 17 órától a kisgazdák tartanak gyűlést a Járműjavítóban. A tábla közepén kis rés van – ki tudja, bekukukcskálva talán az is látható, amint épp szervezkednek az aktivisták. És Grószék megdöntésének tervezgetése mellett arról is vitatkoznak, hogy kössenek-e együttműködést a „Nyugodt erő”-vel...