Jól vizsgázott a Debrecenben indított adománygyűjtő oldal

---

Debrecen – Aki vásárol, az segít is, ráadásul mindezt környezettudatosan teheti – így látja Kiss Ábel Lukács, aki szerint Debrecen kiemelkedő példa akkor is, ha az összefogásról van szó. Interjú.

---

„Vásárolj tudatosan – adományozz okosan!” E gondolat jegyében indította el tavaly februárban új, országosan is egyedülálló adománygyűjtő online felületét a Dorkász Szolgálat Alapítvány. A szervezet igazgatójával, Kiss Ábel Lukáccsal az elmúlt év tapasztalatairól beszélgettünk.

Dehir: Hogyan jött az ötlet, hogy elindítsanak egy ilyen oldalt? 

Kiss Ábel Lukács: Alapvetően a gondolat már korábban megszületett, de a cselekedetek mezejére a COVID által érkezett szükséghelyzet vezetett, amikor azzal a ténnyel kellett szembenéznünk, hogy a jótékonysági vásárainkat a hagyományos úton nem szervezhetjük meg – 2020-ban az összeset le kellett mondanunk. Ott álltak a termékek a raktárunkban és mi is velük együtt bezárva ültünk tulajdonképpen a négy fal között. Ezek után az egyedüli logikus lépés az volt, hogy az egész folyamatot feltoljuk az internet világába. Ekkor született meg a jotekonyter.hu ötlete, mely egy jótékony piacteret jelent azonos céllal mint az offline verzió, csak az online térben: szép fényképekkel, különböző kategóriákban, ami persze, természetéből adódóan, újabb és újabb lehetőségeket is nyit meg az adományozás, a segítségnyújtás és az adománygyűjtés folyamataival kapcsolatban. Ezeket próbáljuk mi is kihasználni folyamatosan bővülő funkciókkal.  

Dehir: Hogy működik ez a felület? Kinek és miért jó, ha itt vásárol?

Kiss Ábel Lukács: Az oldal tulajdonképpen egy webshop. Regisztrációt követően bárki vásárolhat több mint 3000 termék közül 10 kategóriában, többféle fizetési móddal és országos kiszállítási lefedettséggel. Az oldal különlegessége viszont, hogy nem lehetséges a fizetés anélkül, hogy a vásárló ne nyilatkozna arról, a termék árát mely szociális projektünkre, milyen célcsoportra szeretné, ha fordítanánk. Így a vásárlóink kiválaszthatják, hogy idősek, családok, gyerekek vagy éppen börtönlakók között végzett munkákat szeretnék támogatni. A projektek részletes leírását megtalálják az alapítvány honlapján.

Dehir: S hogy jön ide a környezettudatos vásárlás?

Kiss Ábel Lukács: Kiemelten fontos számunkra, hogy holisztikusan nézzük az egész folyamatot és figyelembe vegyük, mit tehetünk mi a környezetünk védelme érdekében. A jotekonyter.hu arra is felhívja a figyelmet, hogy a használt termékek is lehetnek épp annyira jók, mint az újak, csak éppen a környezetünket sokkal kevésbé terheljük meg egy használt termék megvásárlásával, mintha azt elő kellene állítani. Ez egy négyszeres win-helyzet: a környezet, a rászoruló és vásárló mellett a negyedik „win” azé, aki adományoz, hiszen neki sem kell az ágya alá passzírozni, a pincébe vagy a padlásra hordani használaton kívüli holmijait. 

Dehir: Egy év telt el az oldal indulása óta. Mik a tapasztalatok? 

Kiss Ábel Lukács: Először is nagyon büszkék vagyunk arra a 870 ezer forint bevételre, ami az első 7 aktív hónap alatt termelt az oldal, és amit közvetlenül a rászorulók megsegítésére fordíthattunk! Sok mindent tanultunk mi is a különböző folyamatokból, hiszen eddig a Dorkász nem üzemeltetett webshopot, a logisztikától az online marketingig sok újdonságot megismertünk. Emellett azt látjuk, hogy bár nagy növekedés tapasztalható az online térben, a számtalan webshoppal és akcióval nagyon nehéz felvenni a versenyt, nehéz eljutni az emberekhez ezzel az új lehetőséggel és a „jótékonytér” üzenetével. A jó hír viszont az, hogy

növekszik azoknak is a száma, akik tudatosan szeretnének döntéseket hozni akár az adományozás, akár a fogyasztói szokásaik tekintetében, így erre szeretnénk építeni: vásárolj tudatosan, adományozz okosan!  

Dehir: Ha valaki segíteni szeretne, mivel teheti ezt meg? Milyen holmikat várnak, s azokat hova kellene eljuttatni?

Kiss Ábel Lukács: Tulajdonképpen bármi jöhet, ami használható! Ruha, játék, könyv, elektromos eszközök – még bútor is, bár a méret, a szállítás és tárolás miatt előtte jó, ha egyeztetünk. Arra érdemes figyelni, hogy alapvetően jó minőségű tárgyakat várunk, melyeket még szívesen használna bárki. Hét helyszínen is le lehet adni ezeket, emellett számos ideiglenes gyűjtőpont is működik az év során cégeknél vagy intézményekben, s persze, hozzánk is ki lehet hozni közvetlenül a Dorkászba, a Vekeri-tó mellé. Az ideiglenes gyűjtőhelyekkel és egyéb híreinkkel kapcsolatban érdemes követni Facebook-oldalunkat. 

Dehir: Mi a véleménye, mennyire jellemző ránk, magyarokra, vagy akár a debreceniekre a karitatív gondolkodás, a segítő szándék?

Kiss Ábel Lukács: Szerintem ezek nagyon mélyen benne vannak ezek a kultúránkban. Vendégszerető nemzet vagyunk, szeretjük, ha vendégeink jól laknak és mindent megteszünk azért, hogy jól érezzék magukat az otthonunkban. Talán terhelt történelmünk miatt is van az, hogy rögtön lépünk, segítünk ha baj van, összefogunk azért, aki közösségünkben hiányt szenved. Ennek persze megvannak a magyar sajátosságai is, és az adománygyűjtő akcióknál vagy önkéntes megmozdulásoknál nagyon fontos ezeket figyelembe venni, hogy megtaláljuk a hangot és csatornát, ami segít a magyarok jó szívét cselekedetekre váltani. Debrecen pedig kiemelkedő példa, főleg ha az összefogásról van szó. Ezt a társadalom több szintjén is tapasztalom, nemcsak a civil szervezetek világában (gondoljunk például a Debreceni Karitatív Testületre munkájára), hanem az egyházak, intézmények és a versenyszféra szereplői között is.

Egy afrikai közmondás szerint: ha gyorsan akarsz utazni, menj egyedül; ha messzire akarsz jutni, menjetek együtt. Úgy látom, hogy Debrecenben ezt teljesen mértékben sikerült integrálni a mindennapokba. Éltem más megyei jogú városokban is, ahol sajnos teljesen mást tapasztaltam.

Dehir: Gimnáziumi és egyetemi tanulmányai alatt több évet töltött Ausztráliában, ahol a helyi anglikán egyház életébe nyerhetett betekintést, s ez idő alatt egy kanadai csapattal missziós úton Thaiföldön is járt. Van, amit ők másképpen csinálnak, mint amit mi megszoktunk? Vagy amit érdemes lenne átvenni tőlük?

Kiss Ábel Lukács: A legnagyobb különbséget abban látom, hogy a nyugati országok régebb óta élnek az önkéntesség és adakozás kontextusában, hiszen ők az 50-es évektől tudatosan építik az önkéntesség és adakozás kultúráját szabad országként, alapvetően fogyasztói társadalomban. Nekünk ez 30 éve adatott meg, de igazából csak az elmúlt 15 évben látok erre konkrét példákat. A hollandiai Dorcas 10 ezer önkéntessel dolgozik, akik már kicsi koruktól hozzá vannak ehhez szokva. Ők a szüleiktől is azt látták, hogy a szabad idejük egy részét azzal töltik, hogy rendszeresen és szervezett formában segítenek valakinek, azaz a társadalom szempontjából hasznos tevékenységet végeznek. Ugyanez megfigyelhető az adakozásban is.

Míg Magyarországon az egyszeri, kampányokra épülő adakozásból gyűlnek össze komolyabb adományok, a hollandoknál normálisnak számít, hogy a bankszámlájukon beállítanak egy összeget, melyet minden hónap elején átutalnak egy szervezetnek. Az náluk általános, hogy például 10 százalékot félretesznek és 5-10 százalékot ezen felül automatikusan adományoznak, a kampányszerű vagy egyszeri adományok ehhez jönnek hozzá.

Magyarországon még nem járunk itt, ugyanakkor meglátásom szerint mindenképpen egy növekvő tendenciáról beszélhetünk ezen a területen. Az adakozó kedv nő mind az egyének, mind a cégek CSR tevékenységét illetően, és ebben elöl járnak a fiatalok, akik rendkívül nyitottak, hogy segíthessenek és hathatós változást érjenek el a társadalmunkat érintő problémák tekintetében. Ez nagy reményekkel tölt el minket is itt, a Dorkásznál!